Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 1 biztosítja ezeknek a szerencsétlen kisembereknek a további megélhetést és azt, hogy továbbra is dolgozhassanak szorgalmasan családjuk és a mi magyar hazánk felvirágoztatása érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék, az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa); »Interpelláció a an. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a magyarországi telepítés és a zsidó földek átvételének lassú ütemű megoldása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magyar földkérdés megoldása a zsidótörvény következtében elsősorban a zsidó földek átvétele és juttatása síkjára tolódott? A zsidótörvény kijátszása folytán pedig a földkérdés megoldása rendkívül lassú, ki nem elégítő ütemben halad? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a földkérdés megoldása terén az olasz telepítéshez hasonló ütemű, komoly, a nemzet létérdekét szem előtt tartó megoldást teremteni? Elnök, Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy előző felszólalásomat bizonyos ellenszenvvel kisérték A túlsó oldalról. (Ellentmondások, jobbfelŐl.) Ez volt a meggyőződésem. (Tornyos György : A fellépés módja ellen van kifogásunk !) Ezt a kérdést feltétlenül tárgyalnunk kell, mert felette nem szabad elsiklamunk. T. Ház ! Ugyanez az oka annak, hogy ezt a másik — véleményem szerint rendkívüli horderejű —- kérdést újra a Ház elé hoztam. Tudatában vagyok annak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nem jelenhetik meg a kérdés tárgyalásánál. Tudom azért, mert ez a kérdés már kiemelkedik a tárca egyszerű szakke.retei közül és kizárólag politikai problémává vált Magyarországon. Az ón véleményem az, hogy a nagy világforgatagban, ennek a szörnyű nagy átalakulásnak lázas küzdelmében úgy tűnik fel, mintha a magyar sorskérdéseknek ez a legfontosabbika, a földkérdés lényegtelen kérdéssé zsugorodnék és kicsúszott volna az érdeklődés középpontjából is. En ezt azért hozom ide a Há elé, hogy rávilágítsak arra : bármilyen világpolitikai konstellációba kerülünk is, ez a kérdés változatlanul a magyarság megerősítéséinek és jövőjének a kérdése. (Ügy van Ügy van !) Az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést bizony már régen meg kellett volna oldani ahhoz, hogy ma ezt a nagy átalakulást sokkal nyugodtabban figyelhessük, nézhessük végig. Amikor a földkérdés megoldásának ütemét kifogásolom és hozom a Ház elé, legyen szabad rávilágítanom arra, hogy egy év óta, egészen tavaszig mennyi erő, mennyi politikai küzdelem feszült meg e kérdés körül és körülbelül két hónap óta mintha nem volna földkérdés Magyarországon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon") En sem tudom, hogy mi van, hogy mi lett a foldj avaslat sorsa, mi van a végrehajtási utasítással, s nem tudom, mikor kezdődik a végrehajtás, pedig minket^ elsősorban és kizárólag a gyakorlati megoldás érdekel. Azt kellett észrevennem a szakminisztérium12. ülése 19&0 június 5-én, szerdán. 141 ban kapott élemények és információk alapján, hogy az egésiz földkérdés rendezése, amelyet az új törvény évi százezer holdban jelöl meg és amelyet üdvözöltünk, ha észrevételeinket megtettük is, áttolódott a zsidótörvényben megjelölt zsidóföldek igénylésének síkjára. Mi voltunk mindig azok, akik azt hangoztattuk, hogy nem lelhet idegen fajta kezén, nem lehet zsidó kézen a magyar föld (Ügy van ! Ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon.), mert a magyar parasztságnak van rá egyedül joga. Több mint egy esztendő telt el a zsidótörvény megszavazása után és nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a minisztérium jóakaratú és becsületes munkásai panaszkodnak arról, hogy eltelt egy év és alig fogunk tudni valamit felmutatni e kérdésben. Valami súlyos szervi hibának kell lenni, ha még azt sem tudjuk elérni, hogy a zsidóföldek a magyarság kezére jussanak. Az egész magyar 'birtokosságnak és elsősorban a közép birtokos s ágnak eminens érdeke, hogy ezek a lábuk alól kihúzott és zsidókézre került birtokok visszajussanak a magyar nép számára, nehogy az a szomorú eset következzék be, hogy 160.000 holdnyi zsidóibirtokot mentesítsenek és hamarabb kerüljön majd sor esetleg történelmi magyar családok földjére. T. Ház! Teljesen érthetetlen előttünk az a politika, amely ezen a téren folyik. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úr előtt számtalanszor szóvátettein ezt a kérdést. A minisztériumban is úgy tudják, hogy magában a kormánypártban mozgalom indult meg a kérdés rendezésére. Magától értetődik ez, mert nincs egyetlenegy magyar ember, aki ebben a kérdésben máshogyan merne gondod kőzni, mint úgy, hogy a zsidó földeket a magyar parasztság kezére kell adni, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Kétségbeesve kérdezem: hogyan lehet az, hogy ennyi akarás és ennyi jószándék ellenére nem történt egy lépés sem a megoldás felé és egyetlenegy hold zsidó föld sem jutott magyar kézre. (Egy hatig a szélsőbaloldalon; Szomorú tény! — Papp* József: Kicserélni a közigazgatást!) Nagyon hosszúra nyúlna és nem telne ki ebből a rövid időből, ha elmondanám, hogy mik azok az okok, amelyek ebben a kjérdéwben gátolnak minket. Tisztelettel kijelentem azt a meggyőződésemet, hogy rajtunk kívül álló okok ezek, itt is, ahol annyiszor bíráltam élesen, újra hangsúlyozom, hogy a felsőház reakciós politikai ereje akadályoz meg bennünket abban, hogy ez a kérdés a gyakorlati megoldás fele jusson. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Papp József: Meg kell szüntetni!) T. Képviselőház! Amikor a nagy átalakulás folyik, s amikor el kell készülnünk rá, hogy egy-két hónapon belül egy új világ születik meg, s egy új életformát kényszerítenek az öszszes európai népekre, akkor mi még ott tartunk, hogy néhány száz, a világtól elzárt és elrugaszkodott, egyéni érdeket szolgáló ember megakadályozza a legnagyobb magyar sorskérdés megoldását. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Szomorú!) T. Ház! Ezt a nagy kérdést azért hozta in ide, hogy újra a nemzet lelkiismerete elé állítsam és egyben válaszoljak Teleki Pál minisztereinek úrnak, aki a földkérdésben legutóbb hozzáintézett interpellációmra azt mondotta: Itt vagyok, megmondottam, hogy meglesz és meglesz. (Rapcsányi László: Nem megoldás!) Mi azonban nem az tapasztaljuk, hogy meglesz hanem azt látjuk, hogy ő ott van és a kérdés 20*