Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

138 Az országgyűlés képviselőházának hogy mi történt még -a részletekben, megnyug­vassal tudomásul veheti válaszomat. Kérem a t. Héraat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Ez az interpelláció rosszul sikerült. — Csizmadia András: Jól el van intézve! — Wirt h Károly: Akkor lenne baj, ha nem így lenne elintézve!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott vá­laszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a vá­laszt tudomásul veszi. Következik Tóth János képviselő úr inter­pellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellá­ció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m, kir. honvédelmi miniszter úrhoz a, menekült lengyel katonák tarthatatlan helyze­tének végleges rendezése tárgyában: 1. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a nagykátai járás községei­ben elszállásolt lengyel katonák a falu erkölcsi élete szempontjából lehetetlen helyzetet terem­tettek? 2. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy minden két lengyel kato­nára egy magyar katonaőrség jut. Például Tápiógyörgyén 140 lengyelre 60 magyar ka­tona, százados és az alatta lévő altisztek, Tápió­szelén 220 lengyel katonára 80 magyar katona, Nagykátán 70 lengyelre 60 magyar katona esik. 3. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr a lengyel menekült katonákat végleg hazakül­deni, vagy ha ez nem lehetséges, úgy munka­táborba összegyűjtve munkára kivezényelni?« (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassanak helyeiket elfoglalni. Tóth János képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Amikor nyolc hónappal ezelőtt lengyel menekült katonák jöttek be az országunkba, alig egypár napra rá a nagy­kátai járásnak négy községében mindjárt egy Aagy tömeget szállásoltak el. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter távozik az ülésteremből. — Éljenzés a jobboldalon.), neve­zetesen Nagykátán, Szentmártonkátán, Tápió­szelén és Tápiógyörgyén. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a beszélgetést abbahagyni és az inter­pellációkat nyugodtan és csendben meghall­gatni. Tóth János: Szentmártonkátán történt meg először, hogy a lengyel menekült katonák nem viselkedtek a legbecsületesebb módon és ek­kor a mi közbenjárásunkra azt a tábort fel is oszlatták úgy, hogy a nagykátai, tápiógy or­gy ei és tápiószelei táborba tömörítették őket. Nyolc hónapja teljes tétlenség" folyt ott, a len­gyelek az égvilágon semmit sem csináltak, még csak nem is gyakorlatoztak. Jött a tívasz, jött a nyár. Amikor a késői tavasz után, a nyári mezőgazdasági munkák megkezdésekor összesűrűsödtek a mezőgazdasági munkák és megnőttek a feladatok az utaknak a tél folya­mán előállott rongálódása (Wirth Károly: Ár­víz is volt!) és az árvíz folytán történt káro­sodások következtében is, semmi segítséget nem adtak, semmi munkát nem végeztettek ve­lük. Nyolc hónap óta teljesen tétlenül vannak ezekben a községekben. A 400 lengyel őrizetére 190 magyar őr van rendelve. Nem csinál sem­mit a 400 lengyel és nem csinál semmit a 190 magyar őr sem. 112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. Kérném a honvédelmi miniszter urat, hogy intézkedjék ezekben a súlyos dolgokban, mert lehetetlen és tarthatatlan az a helyzet, hogy amikor a mezőgazdasággal foglalkozó kisemberek kimennek mezőgazdasági munkára, sőt a szegényebbje Budapestre is felmegy munkára, egész hétre otthagyva a családját, akkor ezek a lengyelek egyebet sem csinálnak, mint a faluiban kóborolnak, a kapuban ácso­rognak és belesnek, úgyhogy a legnagyobb er­kölcsi botrányokat csinálják a falvakban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a múltban ezzel kapcsolatban arra kértük a honvédelmi miniszter urat, hogy olyan táborban gyűjtsék ezeket össze, ahol őrizetbe lehet őket venni és dolgoztatni is lehet velük, akkor megígérte ezt. Azóta nyolc hónap telt el és nem történt semmi ezen a téren. (Jandl La jos közbeszól.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan az volna a kérésem, méltóztassék ezeket a len­gyeleket munkára fogni. Lehetetlenség, hogy ne lehetne rájuk olyan hatást gyakorolni, hogy vagy itt dolgoznak vagy pedig menjenek haza és odahaza dolgozzanak. Megvolna a mod erre, egypár közülök, aki hazakívánkozott, meg is tette, de ezek visszaírtak a többieknek, hogy ne jöjjenek, mert odahaza dolgozni kell. (De­rültség.) Azt hiszem, semmi szükség nincs arra, hogy az országban heréket neveljünk, mert ez a szomorú tény. A múlt vasárnap az egyik Pesten dolgozó munkás, .ahogy hazajött, el­jött hozzám és azt mondta: mondja képviselő uram, mi a célja a kormánynak itt a lengye­lekkel, vájjon csak nem tenyészcélra akarja őket kinevelni? Ezek itt munka nélkül, jó' soj?b|an és rendes katonai zsoldban vannak, amikor ma az országban mindenki megtalálja a dolgát. (Jandl Lajos: Egészen zavaros ügy!) A honvédelmi miniszter urat nem válasz­adásra kérem, hanem sürgős intézkedésre, amely ezeket a községeket erkölcsi téren megszabadítja a lengyel katonáktól és mun­kát ad nekik. Erre szükség van. Ha vannak köztük iparosok, tessék őket ipari munkában Budapesten, vagy a nagyobb gyárakban fog­lalkoztatni, vagy az útépítéseknél elhelyezni. Ebben iaz országban ma mindenkinek meg kell találnia a dolgot. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Ké­rtem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a hadi­nyereség sürgős megadóztatása tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1938 tavaszán megindí­tott ezermilliós, főleg hadiberuházás nyomán az ipar legnagyobh részben teljes foglalkoz­tatással az árkormánybiztosság minden mű­ködése ellenére is jelentős különleges nyere­ségre, úgynevezett hadinyereségre tett szert? Teljesen elhibázottnak tartjuk tehát, hogy az állam megnövekedett szükségleteinek fede : zésére az antiszociális forgalmi és fogyasztási adóikat emelték jelentősen akkor, amikor a hadinyereségnek megadóztatásáról semmi né­ven nevezendő intézkedés és terv nem készült. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a leg­sürgősebben intézkedni és a hadinyereség ko­moly megadóztatására vonatkozó törvényja­vaslatot haladéktalanul a Ház elé terjeszteni?«

Next

/
Oldalképek
Tartalom