Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

116 Az országgyűlés képviselőházának tahiig úgylátszik, az angol-francia barátság számára. Ennek a röpiratnak lényege az a cikk, amelyet Masirevich Szilárd volt londoni követünk, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írt az angol győzelem feltételeiről — ez a szomorú — és ezt terjesztik Magyarországon a nélkül, hogy a szerzőt vagy a terjesztőt bárki is kinyomozta volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy másik röpirat fenyegetést tartalmaz, amelyben ugyanez a társaság felhív bennünket arra, hogy »hagyjunk fel passzivitásunkkal, részrehajló és megalkuvó semlegességünkkel«, mert különben ki fogunk kapni Pertinaxtól, a francia zsidó újságírótól. Maróthy t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az Illustration térképének megjelenése után nem lehet Magyarországon tisztességes magyar ember, aki a franciabarátságot, vagy az angolbarátságot továbbra is propagálni merné. Igaza van: tisztességes magyar ember nem is tehet ilyent. Nagyon helyesen mondotta Farinacci olasz államniiniszter, hogy aki az Illustration térképe után francia- vagy angolbarát mer lenni, annak az arcába kell köpni. Tudom, hogy ez inparlamentáris kifejezés, de nem akarok illedelmesebb lenni az olasz államminiszternél. Volt azonban magyar ember, volt magyar csoport, amely odaállt az Illustration mellé, védte az Illustration-t, védte annak térképét és megállapította, hogy mi voltunk a hazaárulók, akik ezt az ügyet kipattantottuk, a világ elé vittük. Az ezt tartalmazó röpcédulákat is tíz- és tízezerszámra terjesztették Magyarországon. De nemcsak röpcédulák vannak ilyenek. Ezeknek az embereknek rendes, naponkint megjelenő kőnyomatos lapjuk van. Itt vannak a kezemben ezek a példányok; a keltük 1940 április 13, 1940 április 15, 1940 április 16, 1940 április 17. Ezek naponkint adnak ki kőnyomatos lapot. Legfeljebb az a humoros benne, hogy ezekben a kőnyomatos lapokban írja meg

1 ez a díszes társaság azt, hogy most lesz a haud el hadd, mert most azután az angolok az északi vállalkozással tökéletesen elvágták Németországot Skandináviától, most már a skandináv érc vagonszámra zúdul majd Angliába, mert Németország nincsen abban a helyzetben, hogy egyetlenegy hajót is átvigyen a Ska-rerakon és a Kattegaton. Ez ma már legfeljebb humoros, de nem volt humoros akkor, amikor ezeket a dolgokat április 13-án és 14-én megírták. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol volt a belügyminiszter?) Most már azzal a kérdéssel foglalkozom, amely interpellációm lényege. A nyilaskeresztes-pàrt egyik képviselő-tagja, Vágó Pál képviselőtársunk nemzeti felelősségtudattól vezetve bejegyzett a Házban egy külpolitikai interpellációt. A Ház nagyméltóságú elnöksége azt az interpellációt nem utasította viszsza, holott erre a házszabályok szerint módja lett volna, ha abban nemzetellenes, vagy a nemzet érjdekeit sértő kitételek foglaltathat-' tak volna. Azáltal a tény által, hogy a Ház elnöksége elfogadta annak az interpellációnak textusbeli részét és azt a Ház nyilvános ülésén felolvasták, ez az interpelláció országo-vülési irománya vált, amelyre 'kiterjed nem a képviselőnek, hanem immár a t. Háznak az immunitása. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Mi történt ezután 1? Ezt az interpellációt néhány példányban terjesztik és erre a magyar királyi államrendőrség politikai rendőrfőnöke l 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. a terjesztőket előállíttatja, a királyi ügyészségre átkísérteti és ellenük vádiratot adnak ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A vádirat megjelenése előtt négy és fél hónapig a Markó-utcai fogházban ülnek az illetők. Ma a bíróság előtt állanak, miután ugyanebben az ügyben egy héttel ezelőtt a szegedi kir. büntetőtörvényszék ötös tanácsa tárgyalást tartott és valamennyi ugyanezzel az üggyel vádolt nemzetiszocialistát felmentette a vád és következményei alól. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: Szabad erre utasítani az ügyészséget, igazságügyminiszter úr? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon Radocsay László igazságügyminiszter felé: Erre válaszoljon!) A bíróság, a szegedi kir. törvényszék megállapította azt... (Budinszky László: A minisztériumban koholják! — Maróthy Károly: Ön adja az utasítást, miniszter úr! — Zaj. — Elnök csenget.) A szegedi törvényszék megállapította azt, hogy a szerző ellen nem indult eljárás (Maróthy Károly (Radocsay László igazságügyminiszter felé)'. Mondjon le! — Derültség a jobboldalon.) és tekintve azt, hogy itt legfeljebb — de legfeljebb — sajtórendészeti kihágásról lehet szó, (Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Szabó Zoltán: Tegnap nem volt ilyen hangos, amikor a Ház megkövetéséről volt szó!) valamennyiüket felmentik, de a magyar államrendőrság politikai rendőrfőnöke egytől-egyig előállíttatja és négy és fél hónapig fogházban tartatja őket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Vagyis az igen kitűnő politikai rendőrfőnök rendkívüli módon hivatásának magaslatán állott akkor, amikor Magyarország külpolitikai érdekeit általa vélten meg kellett védeni, (Fel kiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen!) most pedig megtörténhetik az, hogy ezek a röpcédulák tíz- és tízezerszámra naponkint mennek ki? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Angol-barát röpcédulák!) Összesen legalább egy-, vagy kétmillió példány megjelent már belőlük Magyarországon, ha megjelenésüket visszamenőleg, egészen október közepéig számítjuk és a politikai rendőrfőnök nemcsak, hogy a szerzőket nem nyomozta ki, hanem eddig még egyetlenegy terjesztőt sem állíttatott elő. (Rajniss Ferenc: És nem cenzúrázzák! Bennünket, magyarokat cenzúráznak! — Mozgás. — Elnök csenget.) T. Ház! Az interpellációmban van egy mondat, amely azt mondja, hogy a politikai rendőrség nem nyomozta ki vagy nem nyomoztatta ki ezeknek a röpiratoknak a szerzőjét, holott erre módja lett volna. Bizonyítanom kell ezt a súlyos állítást és bizonyítom is. Akinek a rendőrséggel politikai vonatkozásban dolga volt, — és engedjék meg, minekünk azután igazán volt vele dolgunk (Ügy van! Úgy van! a szMiSŐbaloldalon.) — az pontosan tudja, hogy a politikai rendőrségnek Magyarország úgyszólván minden írógépéről íráápróba van a birtokában, azonkívül a politikai rendőrség precízen tudja azt, hogy kinek a birtokában van litografáló gép, sőt az írógépkereskedők és a litográfiái gépek eladói kötelezve vannak arra, ihogy minden eladást jelentsenek be a rendőrség politikai osztályának, hogy valahogyan egy litografáló gép ki ne meneküljön a politikai rendőrség ellenőrzése alól. Es ez nagyon helyes. Ellenben ha íráspróba van a rendőrség politika^ osztályán, ha tudják, hogy kié egy litografáló gép, akkor komolyan elhiheti valaki, hogy ha Sombor-Sehweinitzer főtanácsos úr nekieresztette volna a maga detektívjeit ezeknek a röpiratoknak a kinyomozására, akkor elŐfordülha-