Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

116 Az országgyűlés képviselőházának tahiig úgylátszik, az angol-francia barátság számára. Ennek a röpiratnak lényege az a cikk, amelyet Masirevich Szilárd volt londoni követünk, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írt az angol győzelem feltételeiről — ez a szomorú — és ezt terjesztik Magyarorszá­gon a nélkül, hogy a szerzőt vagy a terjesztőt bárki is kinyomozta volna. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Egy másik röpirat fenyegetést tartalmaz, amelyben ugyanez a társaság felhív bennün­ket arra, hogy »hagyjunk fel passzivitásunk­kal, részrehajló és megalkuvó semlegességünk­kel«, mert különben ki fogunk kapni Pertinax­tól, a francia zsidó újságírótól. Maróthy t. képviselőtársam arra hivatko­zott, hogy az Illustration térképének megje­lenése után nem lehet Magyarországon tisz­tességes magyar ember, aki a franciabarátsá­got, vagy az angolbarátságot továbbra is pro­pagálni merné. Igaza van: tisztességes ma­gyar ember nem is tehet ilyent. Nagyon he­lyesen mondotta Farinacci olasz államniinisz­ter, hogy aki az Illustration térképe után fran­cia- vagy angolbarát mer lenni, annak az ar­cába kell köpni. Tudom, hogy ez inparlamen­táris kifejezés, de nem akarok illedelmesebb lenni az olasz államminiszternél. Volt azonban magyar ember, volt magyar csoport, amely oda­állt az Illustration mellé, védte az Illustra­tion-t, védte annak térképét és megállapította, hogy mi voltunk a hazaárulók, akik ezt az ügyet kipattantottuk, a világ elé vittük. Az ezt tartalmazó röpcédulákat is tíz- és tízezer­számra terjesztették Magyarországon. De nemcsak röpcédulák vannak ilyenek. Ezeknek az embereknek rendes, naponkint megjelenő kőnyomatos lapjuk van. Itt vannak a kezemben ezek a példányok; a keltük 1940 április 13, 1940 április 15, 1940 április 16, 1940 április 17. Ezek naponkint adnak ki kőnyomatos lapot. Legfeljebb az a humoros benne, hogy ezek­ben a kőnyomatos lapokban írja meg 1 ez a dí­szes társaság azt, hogy most lesz a haud el hadd, mert most azután az angolok az északi vállalkozással tökéletesen elvágták Németor­szágot Skandináviától, most már a skandi­náv érc vagonszámra zúdul majd Angliába, mert Németország nincsen abban a helyzetben, hogy egyetlenegy hajót is átvigyen a Ska-re­rakon és a Kattegaton. Ez ma már legfel­jebb humoros, de nem volt humoros akkor, amikor ezeket a dolgokat április 13-án és 14-én megírták. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol volt a belügyminiszter?) Most már azzal a kérdéssel foglalkozom, amely interpellációm lényege. A nyilaskeresz­tes-pàrt egyik képviselő-tagja, Vágó Pál kép­viselőtársunk nemzeti felelősségtudattól ve­zetve bejegyzett a Házban egy külpolitikai interpellációt. A Ház nagyméltóságú elnök­sége azt az interpellációt nem utasította visz­sza, holott erre a házszabályok szerint módja lett volna, ha abban nemzetellenes, vagy a nemzet érjdekeit sértő kitételek foglaltathat-' tak volna. Azáltal a tény által, hogy a Ház elnöksége elfogadta annak az interpellációnak textusbeli részét és azt a Ház nyilvános ülé­sén felolvasták, ez az interpelláció országo-vü­lési irománya vált, amelyre 'kiterjed nem a képviselőnek, hanem immár a t. Háznak az immunitása. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Mi történt ezután 1? Ezt az interpellációt né­hány példányban terjesztik és erre a magyar királyi államrendőrség politikai rendőrfőnöke l 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. a terjesztőket előállíttatja, a királyi ügyész­ségre átkísérteti és ellenük vádiratot adnak ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A vádirat megje­lenése előtt négy és fél hónapig a Markó-utcai fogházban ülnek az illetők. Ma a bíróság előtt állanak, miután ugyanebben az ügyben egy héttel ezelőtt a szegedi kir. büntetőtörvényszék ötös tanácsa tárgyalást tartott és valamennyi ugyanezzel az üggyel vádolt nemzetiszocialis­tát felmentette a vád és következményei alól. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: Szabad erre utasítani az ügyészséget, igazság­ügyminiszter úr? — Felkiáltások a szélsőbalol­dalon Radocsay László igazságügyminiszter felé: Erre válaszoljon!) A bíróság, a szegedi kir. törvényszék megállapította azt... (Budinszky László: A minisztériumban koholják! — Ma­róthy Károly: Ön adja az utasítást, miniszter úr! — Zaj. — Elnök csenget.) A szegedi törvény­szék megállapította azt, hogy a szerző ellen nem indult eljárás (Maróthy Károly (Radocsay László igazságügyminiszter felé)'. Mondjon le! — Derültség a jobboldalon.) és tekintve azt, hogy itt legfeljebb — de legfeljebb — sajtóren­dészeti kihágásról lehet szó, (Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Szabó Zoltán: Tegnap nem volt ilyen hangos, amikor a Ház megkövetéséről volt szó!) valamennyiü­ket felmentik, de a magyar államrendőrság po­litikai rendőrfőnöke egytől-egyig előállíttatja és négy és fél hónapig fogházban tartatja őket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Vagyis az igen kitűnő politikai rendőrfőnök rendkívüli módon hivatásának magaslatán ál­lott akkor, amikor Magyarország külpolitikai érdekeit általa vélten meg kellett védeni, (Fel kiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen!) most pedig megtörténhetik az, hogy ezek a röpcédu­lák tíz- és tízezerszámra naponkint mennek ki? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Angol-barát röp­cédulák!) Összesen legalább egy-, vagy kétmil­lió példány megjelent már belőlük Magyaror­szágon, ha megjelenésüket visszamenőleg, egé­szen október közepéig számítjuk és a politikai rendőrfőnök nemcsak, hogy a szerzőket nem nyomozta ki, hanem eddig még egyetlenegy terjesztőt sem állíttatott elő. (Rajniss Ferenc: És nem cenzúrázzák! Bennünket, magyarokat cenzúráznak! — Mozgás. — Elnök csenget.) T. Ház! Az interpellációmban van egy mondat, amely azt mondja, hogy a politikai rendőrség nem nyomozta ki vagy nem nyo­moztatta ki ezeknek a röpiratoknak a szerző­jét, holott erre módja lett volna. Bizonyíta­nom kell ezt a súlyos állítást és bizonyítom is. Akinek a rendőrséggel politikai vonatkozás­ban dolga volt, — és engedjék meg, minekünk azután igazán volt vele dolgunk (Ügy van! Úgy van! a szMiSŐbaloldalon.) — az pontosan tudja, hogy a politikai rendőrségnek Magyar­ország úgyszólván minden írógépéről íráá­próba van a birtokában, azonkívül a politikai rendőrség precízen tudja azt, hogy kinek a bir­tokában van litografáló gép, sőt az írógépke­reskedők és a litográfiái gépek eladói köte­lezve vannak arra, ihogy minden eladást je­lentsenek be a rendőrség politikai osztályá­nak, hogy valahogyan egy litografáló gép ki ne meneküljön a politikai rendőrség ellenőr­zése alól. Es ez nagyon helyes. Ellenben ha íráspróba van a rendőrség politika^ osztályán, ha tudják, hogy kié egy litografáló gép, ak­kor komolyan elhiheti valaki, hogy ha Som­bor-Sehweinitzer főtanácsos úr nekieresztette volna a maga detektívjeit ezeknek a röpira­toknak a kinyomozására, akkor elŐfordülha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom