Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának Akik áhítoznak az angol fegyverek győzelmére !) T. Ház ! Én arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy eizekbe az ügyekbe?, amelyek nem kizárólagos, szórványos jelenségek, hanem az egész országban felütik a fejüket, a nemzet egysége érdekében s lelki meghasadásának elkerülése végett sürgősen avatkozzék bele és pártatlanul lépjen közbe. Olyan vizsgálóbiztosokat küldjön ki, akik a barátságra, összeköttettésre és jó szolgálatokra való tekintet nélkül kegyetlenül és szigorúan vizsgálják ki ezeket az ügyeket, mert ellenkező esetben, — előre bejelentem, — kénytelen leszek a legközelebbi alkalommal itt a Ház színe előtt nyilvánosan felolvasni azokat a tanukkal felvett jegyzőkönyv eket, mely jegyzőikönyvek azután — tessék tudomásul venni — olyanok lesznek, hogy nem ezekre az emberekre és nem az e*ltussolókra, hanem a felelős vezetőkre fognak visszaütni. (Éljenzés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Nagy Ferenc jegyző : (olvmsa) : »Van-e tudomása a magyar királyi miniszterelnök írnak arról, hogy a magyarországi »ötödik hadosztályunk«, a zsidóság és érdekköre, a magyar királyi kormányunk álláspontját is fedő úgy nevezett tengelykülpolitika érdekeit sértő röplapokat terjeszt Budapesté«, ugyanakkor az angol-francia sajtószolgálat budapesti expoziturája valótlan és tendenciózus hírek terjesztésével veszélyezteti tengelybarát külpolitikánkat ? , .., ; 2. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök ur a magyarországi »ötödik hadosztály« veszedelmes tevékenységét sürgősen felszámolni ?.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ; „ ,„,Y É * iMaróthy Károly: T. Képviselőház! Anglia, a számításaiban, előállamaiban és melléknépeiben csalódott Anglia, amikor bekövetkezett a splendid isolation teljes csődje s amikor a német előretörés pillanatai beálltak, szült egy új fogalmat, ez pedig az „ötödik hadosztály«. Bizonyára a negyedik rend fogalmának továbbépítéséből keletkezett az ötödik rend helyett az »ötödik hadosztály«, amelybe először talán csak a lumpenproletariatust, a kommunista munkásságot értették bele, ,akik az ország határain túlra is gondolnak, később azonban ennek a fogalomnak a határát kiterjesztették és általában a belső ellenségeket értették alatta. Értették tehát alatta az Íreket, a feketeinges fasiszta angolokat és talán azokat a szerencsétlen diákokat is, akik London utcáin »Heil Hitler«-rel köszöntötték egymást és a londoni házak falaira horogkereszteket rajzoltak. De nemcsak Angliának van ilyen »ötödik hadosztálya«, hanem van Amerikának is. A legrégibb, egyedülálló és fél évszázados nemzeti szocialista autókirály, Ford beszélt legutóbb erről az »ötödik hadosztályról«, mondván, hogy a zsidó kisebbségben látja ezt a veszedelmes belső ellenséget, amelynek a kedvéért Amerikának nem érdemes hadbaszállnia. De legyen szabad Lindberghet, a^ híres repülőt is idéznem, aki legutóbbi rádióbeszédében a következőket jelentette ki (olvassa): »Az Egyesült Államok igazi veszedelmét az a hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező törpe kisebbség jelenti, amely az egész országot a háború 112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. 113 felé szeretné sodorni részben önző nyerészkedési célból, részben kizárólag »európai érdekek« szolgálatában.« Majd így folytatja (tovább olvassa): »A háborús beavatkozás politikájának ma Amerikában két zászlóvivője van: az egyik a hadiipar, amely közvetlen anyagi hasznot húzna a viszályból, a másik pedig aa európai összeköttetésekkel bíró és azokat féltő nagyhatalmi newyorki zsidóság.« T. Ház! Nekünk magyaroknak nem kell messze mennünk, ha ötödik hadosztályunkat keressük. Ez nálunk még valódi békebeli fogalom. A nemrég elhunyt, boldogult, szegény Bangha valamikor arany és vörös internacionálénak nevezte őket, arany internacionálé alatt értve a zsidókat, vörös internacionálé alatt pedig értve azokat, akik még mindig azt hiszik, hogy Kun Béláék napja itt a Duna mentén nem áldozott le véglegesen. Arany internacionálé alatt a zsidóságot értjük, azt a zsidóságot, amely ma hátában a két zsidótörvény politikájával, egyáltalában nincs leterítve, hanem a legdühösebb haragra gerjedt ellenünk, a magyar nemzet ellen. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Valljuk be, hogy valóban a legnagyobb esztelenséget követtük el, amikor jogilag szeparáltuk magunktól ezt a nációt, ugyanakkor azonban bennehagytuk egész vagyonának teljes birtokában, teljes hatalmában, mert ma ezt a hatalmat ellenünk tudja fordítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi a zsidóságot csak kihívtuk, de nem terítettük le, vigyázzba állítottuk, ugyanakkor azonban corpus separatumként állítottuk szembe önmagunkkal, öntudatosabbá tettük, esetleg nemzetiszínű gátlásaitól is megfosztottuk és ezáltal önálló életet adtunk ennek a társaságnak, ennek a népnek; ezek önálló diplomáciát, önvédelmet és nemzeti segélyforrásokat nyithattak a maguk számára és így tökéletesen szembekerültek a magyarsággal, vagyis tökéletesen az ötödik hadosztály szerepét játszszák, mert átpislognak az országhatárokon etöb'bé már nem az az örömük, nem az a vágyuk, ami nekünk magyaroknak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sosem volt!) célkitűzéseik többé már nem a magyar célkitűzések, kül- és belpolitikájuk teljesen önálló és szemben áll a mi kül- és belpolitikánkkal. T. Ház! A magyarság a németekkel nemcsak a háború alatt volt bajtárs — mert a háború után a páriskörnyéki békék is tulajdonképpen velünk egy sorsra kényszerítették őket és így állandóvá vált a# a kapcsolat, amely természetesen fakadt fel a páriskörnyéki békék megalázóságából, galádságából — éppen ezért természetesnek látta mindenki, hogy amikor Németország ezen kívül hozzásegített bennünket a Felvidékhez, akkor mi a külpolitikában teljes mértékben a Berlin—Róma-tengelyhez igazodtunk. Teljesen igaza van azonban Milotay Istvánnak, aki azt mondja, hogy a magyar zsidóság nem a visszakapott 300 községnek és városnak örült, hanem azt a 301-iket reklamálta, amelyet a németek annakidején megszálltak Pozsony mellett. Ma már Magyarország 95 százaléka érzi, hogy csak a tengelybarátság segíthet rajtunk, annak a híres térképnek a megjelenése után pedig, amely az Illustration-ban látott napvilágot, még a vakoknak is kinyílt a szemük és látták, hogy mi lenne a mi sorsunk, ha azt Franciaországgal és Angliával kötnénk össze. A magyarországi zsidóság azonban, ahogy az 1920-as években a fasizmust és annak vezérét, a Duce-t kezdte ki vak dühhel, most éppenúgy