Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának Akik áhítoznak az angol fegyverek győzel­mére !) T. Ház ! Én arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy eizekbe az ügyekbe?, amelyek nem kizárólagos, szórványos jelenségek, hanem az egész országban felütik a fejüket, a nemzet egysége érdekében s lelki meghasadásának el­kerülése végett sürgősen avatkozzék bele és pártatlanul lépjen közbe. Olyan vizsgálóbizto­sokat küldjön ki, akik a barátságra, összeköt­tettésre és jó szolgálatokra való tekintet nélkül kegyetlenül és szigorúan vizsgálják ki ezeket az ügyeket, mert ellenkező esetben, — előre bejelentem, — kénytelen leszek a legközelebbi alkalommal itt a Ház színe előtt nyilvánosan felolvasni azokat a tanukkal felvett jegyző­könyv eket, mely jegyzőikönyvek azután — tes­sék tudomásul venni — olyanok lesznek, hogy nem ezekre az emberekre és nem az e*ltussolók­ra, hanem a felelős vezetőkre fognak vissza­ütni. (Éljenzés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a mi­niszterelnök úrnak és a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Nagy Ferenc jegyző : (olvmsa) : »Van-e tudomása a magyar királyi miniszterelnök ír­nak arról, hogy a magyarországi »ötödik had­osztályunk«, a zsidóság és érdekköre, a magyar királyi kormányunk álláspontját is fedő úgy nevezett tengelykülpolitika érdekeit sértő röp­lapokat terjeszt Budapesté«, ugyanakkor az angol-francia sajtószolgálat budapesti expozi­turája valótlan és tendenciózus hírek terjesz­tésével veszélyezteti tengelybarát külpoliti­kánkat ? , .., ; 2. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök ur a magyarországi »ötödik hadosztály« veszedel­mes tevékenységét sürgősen felszámolni ?.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. ; „ ,„,Y É * i­Maróthy Károly: T. Képviselőház! Anglia, a számításaiban, előállamaiban és mellékné­peiben csalódott Anglia, amikor bekövetke­zett a splendid isolation teljes csődje s amikor a német előretörés pillanatai beálltak, szült egy új fogalmat, ez pedig az „ötödik had­osztály«. Bizonyára a negyedik rend fogal­mának továbbépítéséből keletkezett az ötödik rend helyett az »ötödik hadosztály«, amelybe először talán csak a lumpenproletariatust, a kommunista munkásságot értették bele, ,akik az ország határain túlra is gondolnak, később azonban ennek a fogalomnak a határát kiter­jesztették és általában a belső ellenségeket értették alatta. Értették tehát alatta az Íre­ket, a feketeinges fasiszta angolokat és talán azokat a szerencsétlen diákokat is, akik Lon­don utcáin »Heil Hitler«-rel köszöntötték egy­mást és a londoni házak falaira horogkeresz­teket rajzoltak. De nemcsak Angliának van ilyen »ötödik hadosztálya«, hanem van Amerikának is. A legrégibb, egyedülálló és fél évszázados nem­zeti szocialista autókirály, Ford beszélt leg­utóbb erről az »ötödik hadosztályról«, mond­ván, hogy a zsidó kisebbségben látja ezt a ve­szedelmes belső ellenséget, amelynek a ked­véért Amerikának nem érdemes hadbaszállnia. De legyen szabad Lindberghet, a^ híres repülőt is idéznem, aki legutóbbi rádióbeszédében a következőket jelentette ki (olvassa): »Az Egye­sült Államok igazi veszedelmét az a hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező törpe kisebb­ség jelenti, amely az egész országot a háború 112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. 113 felé szeretné sodorni részben önző nyerészke­dési célból, részben kizárólag »európai érde­kek« szolgálatában.« Majd így folytatja (to­vább olvassa): »A háborús beavatkozás politi­kájának ma Amerikában két zászlóvivője van: az egyik a hadiipar, amely közvetlen anyagi hasznot húzna a viszályból, a másik pedig aa európai összeköttetésekkel bíró és azokat féltő nagyhatalmi newyorki zsidóság.« T. Ház! Nekünk magyaroknak nem kell messze mennünk, ha ötödik hadosztályunkat keressük. Ez nálunk még valódi békebeli fo­galom. A nemrég elhunyt, boldogult, szegény Bangha valamikor arany és vörös internacio­nálénak nevezte őket, arany internacionálé alatt értve a zsidókat, vörös internacionálé alatt pedig értve azokat, akik még mindig azt hiszik, hogy Kun Béláék napja itt a Duna mentén nem áldozott le véglegesen. Arany internacionálé alatt a zsidóságot értjük, azt a zsidóságot, amely ma hátában a két zsidótörvény politikájával, egyáltalában nincs leterítve, hanem a legdühösebb haragra gerjedt ellenünk, a magyar nemzet ellen. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Valljuk be, hogy valóban a legnagyobb esztelenséget kö­vettük el, amikor jogilag szeparáltuk magunk­tól ezt a nációt, ugyanakkor azonban benne­hagytuk egész vagyonának teljes birtokában, teljes hatalmában, mert ma ezt a hatalmat el­lenünk tudja fordítani. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Mi a zsidóságot csak kihívtuk, de nem terítettük le, vigyázzba állítottuk, ugyanakkor azonban corpus separatumként állítottuk szembe önmagunkkal, öntudatosabbá tettük, esetleg nemzetiszínű gátlásaitól is megfosztot­tuk és ezáltal önálló életet adtunk ennek a tár­saságnak, ennek a népnek; ezek önálló diplo­máciát, önvédelmet és nemzeti segélyforráso­kat nyithattak a maguk számára és így töké­letesen szembekerültek a magyarsággal, vagyis tökéletesen az ötödik hadosztály szerepét játsz­szák, mert átpislognak az országhatárokon e­töb'bé már nem az az örömük, nem az a vá­gyuk, ami nekünk magyaroknak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sosem volt!) célkitűzéseik többé már nem a magyar célkitűzések, kül- és belpolitikájuk teljesen önálló és szemben áll a mi kül- és belpolitikánkkal. T. Ház! A magyarság a németekkel nem­csak a háború alatt volt bajtárs — mert a há­ború után a páriskörnyéki békék is tulajdon­képpen velünk egy sorsra kényszerítették őket és így állandóvá vált a# a kapcsolat, amely ter­mészetesen fakadt fel a páriskörnyéki békék megalázóságából, galádságából — éppen ezért természetesnek látta mindenki, hogy amikor Németország ezen kívül hozzásegített bennünket a Felvidékhez, akkor mi a külpolitikában tel­jes mértékben a Berlin—Róma-tengelyhez iga­zodtunk. Teljesen igaza van azonban Milotay Istvánnak, aki azt mondja, hogy a magyar zsi­dóság nem a visszakapott 300 községnek és vá­rosnak örült, hanem azt a 301-iket reklamálta, amelyet a németek annakidején megszálltak Pozsony mellett. Ma már Magyarország 95 százaléka érzi, hogy csak a tengelybarátság segíthet rajtunk, annak a híres térképnek a megjelenése után pedig, amely az Illustration-ban látott napvi­lágot, még a vakoknak is kinyílt a szemük és látták, hogy mi lenne a mi sorsunk, ha azt Franciaországgal és Angliával kötnénk össze. A magyarországi zsidóság azonban, ahogy az 1920-as években a fasizmust és annak vezérét, a Duce-t kezdte ki vak dühhel, most éppenúgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom