Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 W június 5-én, szerdán, 111 ÍZ adót a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap, ha a különböző pótlékokat ezekre a szerencsétlen emberekre kivetik és kiróják. Ilyen a köznmnkaváltság is. Egy pár iga után 11 pengőt rónak ki. Ugy tűnik fel, hogy nevetséges dolog, hogy én itt 11 pengő miatt felszólalok és ezzel rabolom az időt. A magyar mezőgazdaság nyomorgói olyan nagy tömegben vannak ebben az országban és olyan nagy tömegben élnek a 10 holdon aluli nyomorgók, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Három millió!) hogy ezeken segíteni kell. Persze sokkal szebb, ha a kartelvezéreken segítünk, ezt nagyon jól tudom, mert ezt nagyobb hála követi. (Rapesányi László: TiÖbb hasznot hoz! — Hubay Kálmán közbeszól.) Amikor azonban háború előtt állunk, fokozottabban kötelességünk ezeken az embereken segíteni. Mert mi történt, amikor a felvidéki felvonulás volt Csehszlovákia ellen 1 ? Akkor különösen Nógrád megyében és ezen az északi vidéken rekvirálták a lovakat. Rendben vau, mindenkinek kötelessége odaadni az állatját. Mi történt azután? Az otthbnmaradottak befogták a tehenet, az ökröt, mert hiszen valamivel meg kellett munkálniuk a földet. Egyes jegyző urak kimentek és azt mondották, hohó, egy pár ló, az egy pár iga, most be van fogva két tehén, ez megint egy pár Iga. Hyen és hasonló dolgok játszódtak le. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Népi politikát!) Ez az adónem egyáltalában igazságtalan, mert ez a munkaszerszáinot képviselő igavonó erő éppen olyan, mint annak a valutaspekulánsnak a notesze vagy mint bármilyen más foglolkozást űzőnek a maga szerszáma. Teljesen érthetetlen, hogy egy agrárállamban miért éppen az agrárdolgozók szerszámát róják meg külön adóval. Hogy ez a közmunkaváltság milyen tarthatatlan, azt egyébként a legjobban bizonyítja, hogy Kárpátalján a költségvetésben a közmunkaváltságot a kormányzati rendszer már teljesen figyelmen kívül hagyta, látván, hogy teljesen tarthatatlan. Kérdezem tehát, hogy ha Kárpátalján tarthatatlan, akkor miért jó az anyaországban és ha Kárpátalján rossz, akkor miért tartják fenn az anyaországban? Miért csinálnak ilyen különbözőségeket? Tessék ezt az adónemet véglegesen törülni (Bodor Márton: Kétféle mérték!) azért, mert mint Kárpátalján is, teljesen fedezhető az állami útadók emelése által és így ebiből a fedezet terén hiány nem következhetik be. Ez az adónem természetesen sújtja a nagyobb gazdálkodókat is, mert hiszen egyformán nyög az^ egész gazdatársadalom az egyholdas gazdától az otszázholdas gazdáig az agrárolló kétségbeejtő nyomása alatt. A másik formája ennek a közmunkaváltságnak az volt, amikor az idei télen egészen egyszerűen kiparancsolták az utakra a falusi embereket, akár volt nekik és az állatjuknak ennivalójuk, akár nem, akár volt csizmájuk, akár pedig rongyokba burkolták a lábukat, hogy tessék a közmunkát teljesíteni. Ez szintén nemcsak antiszociális dolog, hanem egyenesen a rabszolgatartásra emlékeztet. Mi történt? Megtörtént az, hogy a község egyik lakójának, akinek volt öt holdja, ki kellett menuie közmunkára, míg az ottani zsidó földesúr nem ment ki, hanem fizetett egy vagy két pengőt és ezzel mentesítve volt. Ebben a konkret esetben Tolmács községben az volt a helyzet, hogy a község területének kéthatoda a zsidó földesúr birtokában van, egyhatoda pedig a községé és mégis összesen három pengővel szalválta magát az egész közmunkaváltság alól. Kérdem: ez szociális intézkedés? Megfelel a szociális igazságnak a népnek ilyen vezetése? Nem is beszélek hosszasabban arról, amikor egy falusi kiskirály, egy Flórián nevezetű tanító, tűzrendészet! felügyelő, gyönyörűen elpucoltatta a saját háza tetejéről és a ház elől is a falu népével a havat, mondván, hogy ez is a közmunkaváltság körébe tartozik. Teljesen igazságtalan dolog az egész közmunkaváltság, mert a szemfülesebb, az ügyesebb emberek, amikor kidobolták, hogy holnap ki kell menni az utat pucolni, fogták magukat, beszaladtak a városba, beálltak hólapátoló munkásnak és kaptak három vagy négy pengőt, viszont odahaza azoknak a szerencsétleneknek, akik nem voltak ilyen élelmesek, viselniök kellett ezt a robotot, dolgozniok kellett. E közben a zsidó földbirtokosk és bérlők vígan nézték a dolgot s nem törődtek vele. De vonatkozik ez a kisiparosokra és a kiskereskedőkre is. Ezekre is kivetették a közmunkaváltságot. Arról egyébként lehetne vitatkozni, hogy ez jogilag helyes-e. Balassagyarmat' városában is kivetették a közmunnkaváltságot. Egész egyszerűen hoztak egy rendeletet, hogy tessék vagy három pengőt fizetni vagy kimenni az utcára havat lapátolni. Azt, hogy milyen alapon és milyen törvényes rendelkezés alapján tették ezt, nem kívánom itt fejtegetni, mert véleményem szerint erre semmiféle törvényes alap nincs. Amikor egy esetleges nagy háború küszöbén állunk és amikor a kincstár zsebének tele kell lennie pénzzel, akkor arra is kell gondolnunk, hogy megvédjük az ilyen antiszociális intézkedésekkel és az ilyen lehetetlen adónemekkel szemben azokat, akiknek nincsenek igazgatósági tagjaik, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik fel tudnak az ő érdekükben szólalni. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy addig is, amíg a nemzeti szocialista államátalakulás meg nem történik,, ezt a lehetetlen középkori adónemet szűntesse meg rendeletileg. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak, a pénzügy- és a belügyminiszter uraknak. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Hajlandók-e a miniszter urak a falu népének lelkiválságba kerülését megakadályozni és ezért egyes, a falu életét vezető személyek ellen, akik magatartásukkal a nemzeti és kulturális felemelkedést akadályozzák, eljárni? Hajlandók-e a legerélyesebb és tárgyilagos vizsgálatokat lefolytatni és ezeket a visszásságokat sürgősen megszüntetni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Képviselőház! Egészen halkan fogok beszélni, nem zavarom beszélgető képviselőtársaimat, nehogy esetleg kénytelenek legyenek abbahagyni a beszélgetést. Egészen csendben fogom elmondani mondókámat. (Taps a szélsöbaloldalon. — Keek Antal: Néha alusznak is itt. Arra is kell vigyázni, aki alszik!) Hosszas lelki meditáció előzte meg, mielőtt ehhez a kérdéshez hozzányúltam volna. Az volt ennek az indítóoka, hogy egyízben bejegyeztem egy interpellációt egy falusi igazgató tanítónak szeszfőző-ü gyekkel kapcsolatos
