Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

106 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19%0 június 5-én, szerdán. és a többi gyors levegőváltozásra kényszerült demokrata nagyság nyomdokait. Azok a felmentő ítéletek, amelyekkel a független magyar bíróság-a Nyilaskeresztes Pártot a közelmúltban a belügyi kormányzat felügyeleti hatásköre alatt álló hatóságok részéről emelt vádak alól felmentette, előrevetett fénye annak a végső és megfellebbezhetetlen felmentő ítéletnek, amelyet a történelem fog kimondani pártunk felett ezekkel a rágalmakkal kapcsolatban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Addig azonban minden okunk megvan arra, hogy nagy becsben tartsuk ezeket az iratokat, mert épp ezek mutatják, hogy jó munkát végeztünk, hogy komoly politikai tényezők vagyunk, mert az az összpontosított pergőtűz, amellyel a magyar munkaállam építőit ma hazaárulás, Istentagadás, kommunizmus vádjával döngetik, igazolja, hogy a tengelyellenes szövetség, amelyet ma a zsidóságnak hisztérikus németgyűlölete és az ezekkel társult arriváltaknak minden szociális haladással szemben fennálló irtózata fűti, ez a szövetség ma bennünk látja a nemzeti gondolat tulajdonképpeni gerincét, az őszinte némefibarátság harcrakész mozgalmát, a magyar gazdasági életet sorvasztó plutokráeia komoly világnézeti ellenségét. Amikor a Nemzetiszocialista Nyilaskeresztes Párt bitorolt aláírásával ellátott kommunista röpiratot egy kétségtelenül hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező propaganda címszalagos zárt borítékban, megállapíthatóan százezres tömegekben szórta szét az országban, a nyomában támadt országos felháborodás behallatszott a t. Házba is. (Egy hang a baloldalon: Schweinitzer nem nyomozta ki a szerzőt/) A. t. Ház december 4-i ülésén Varga Béla igen t. képviselőtársam ezekkel az általunk tökéletesen helyeselt szavakkal bélyegezte meg annak terjesztőit (olvassa): »Megállapítom, hogy ez a tízezerszámra szétküldött röpirat akárhonnan származik is, nem más, mint istentelen és hazátlan bitangok házalása a nemzet legszentebb jogaival.« Varga képviselőtársam fejtegetéseit a t. Ház pártikülönbségnélküli indokolt felháborodása kísérte, de ebiben a viharban, t. Képviselőház, talán éppen a Nyilaskeresztes Párt felháborodása volt a legőszintébb, mindenesetre a legindokoltabb, mert azok a közbeszólások, amelyekkel a túloldal Varga képviselőtársam fejtegetéseit kísérte, nyilt kifejezései voltak annak a gyanúnak, amely az ezen irat szerzésével és terjesztésével a Nyilaskeresztes Pártot kívánta kapcsolatba hozni. A legkevesebb, amit egy tengelybarát kormányzat belügyi hatóságai részéről e jelenségeik felderítésénél elvárhattunk volna, a pártatlan ügy buzgalom. Amier azonbam a belügyminiszter által aposztrofált kitűnő rendőrfőnök valóban elismerósreméltó éberségei dicsekedhetik a legártatlanabb nyilas nvalóka terjesztőinek azonnali nyakonosipésével. csodálatosképpen ma, félév multán sem állapította meig sem a »Nyilas Äfkim«. sem az elsikkasztott nyilasjelvény alatt kiadott kommunista röpirat eredetét és nem leplezte le azok terjesztőit sem. Pedig az a tény, hogy a propagandairatok címzésein megállapítható sajtóhibák bizonyos tekintélyes lapok címszalaga in észlelhető hibákkal egyeznek, könnyű útmutatásul szolgálhatott volna egy másik — hogy a belügyminiszter úr minapi szavait idézzem — kiterjedt bűnháflózat működéséire vonatkozóan, amely- úerv látszik, a belügyi hatóságok figyelmét elkerülte. Amíg azonban Varga képviselőtársam joggal ütközött meg ennek a bitorolt nyilaslobogó alatt kalózkodó iratnak következő mondatain, hogy például »a nemzeti szocialista mumkaállam kizárólagos tulajdonosa tehát Magyarországon minden földnek, gondolatnak és jószágnak» ^agy hogy »a nemzettiagokat használati jog illeti megi a földi minden jószág, szellemi érték felett, a munkaállamtól engedélyezett mértékben! időre és rendeltetéssel«, adiclig senkinek az ég-világon eszébe sem jutott feliháborodnia azon, hogy az országvesztő Károlyi-kormány volt miniszterének, Garami Ernőnek tollából származó és a magyar cenzúra által engedélyezett szociáldemokrata füzetek 25. számának 57. oldala pontosan ugyanezekéit a Varga képviselőtársam által elítélt javaslatokat tartalmazza, mint amelyek szükségesek az emberi boldogsájg legmagasabb fokának eléréséhez. A szociáldemokráciának a rendszer jóvoltából itt tündöklő említett orákuluma többek között ezeket mondja. (Za.i a közéven. —Keek Antal : Semmi sem tetszik !) Ezt mondja Garami Ernő a magyar cenzúra engedélyével 1940-ben (olvassa): »Előző fejtegetéseink során már megállapítottuk és itt csak röviden ismételjük, hogy az osztálykülönbségek megszüntetése csak egy módon lehetséges : meg kell szüntetni a termelőeszközök magántulajdon mivoltát. Vagyis mindenkinek mindene lehet, csak termelőeszköze nem.« Eltűnődhetünk most azon. t. Ház, hogy mi a különbség az eredeti és hamisítatlan kommunizmus s annak szociáldemokrata csomagolása között (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) eltűnődhetünk azon az ujialbfo talmuidisztikus rabulisztikán (Derültség.), amely a termelő eszközök elkommunizált tengeréiben egy kis szigetet hagy meg a magántulajdonban lévő használati javaiknak, eltűnődhetünk azon. hogy az az íróasztal, amelyet használok, mint használati jószág, magántulajldonom-c, vagy pedig ha gondolataimat leírom rajta és így termelek vele', köztulajdon lesz-e. A lényegen ez mitsem változtat. Semmi más ez, mint Kun Béláék hazajáró szelleme, amely a rendszer jóvoltából itt szabadon járhat-kelhet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezzel szemben arra gondolok, hoigy becsületes magyar testvéreim megrágalmazott százai ugyanennek a szelleműek.( a öserba Ferenc gyilkosainak erkölcsi és fizikai korbácsütései alatt szenvednek, akkor feltámad bennem a szörnyű sejtelem, hogy itt igenis, amint a [belügyminiszter űr najorvddttaV e<ry szörnyű összeesküvés szervezkedik minden ellen, amit ép- és becsületes érzékű emberek szeretnek és jónak hisznek. Ha a belügyminiszter úr komolyan ki akaria kutatni ezt a szervezetet, akkor sürgősen kérem,hogyne köröttünk, hanem azok között keresse ezt, akik lengyel foglyok kiszöktetésével az országot nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatják, (ügy van! Ugy van! Taps a szélsőbalodalon.) Nem hinném, hogy egyetlen magyar törvényhozó is akadna ebben a Házban, aki megtagadná segítségét a szerteágazó bűntény felderítésére, ha erre alkalmat adunk neki. Kétségkívül meg fogja tehát nvuertatni a kormányt, hogy a nyomozásban holtpontra jutott hatóságok segítségére lehetünk azzal a meg;'i 11 aoítással. hogy például Lázár Imre igen t. képviselőtársam, e kommunista irátok nagybani beszerzési forrásának kiderítésére feltételezhetően nyomravezető adatokkal rendelke-