Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-90
56 Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 19 UO március 6-án, szerdán. ró! van szó, hogy mintegy 10 esztendővel ezelőtt Makón körülbelül 400 munkásházat építettek a Faksz. segítségével és most a Faksz. a háztulajdonosok közül — pontos számot nem tudtam megállapítani — 40—60 ellen árverést tűzött ki, sőt egynéhány árverést már foganatosított is, úgy, hogy ez az ügy nagyon akut és elintézése végtelenül sürgős. Nem az árverések ténye ellen emelem itt fel a szavamat, t. Ház, hanem az árverések számának túlzott nagysága ellen is, hiszen a felépített házak tulajdonosainak 10—15 szazai iéka ellen majdnem egyidőben árverést tűzött ki a Faksz. Tisztában vagyok azzal, hogy sok érdemtelen ember is akad ezek között a háztulajdonosok között, akik hosszú idő óta nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket, nem is azért szólalok fel, hogy érdemetlen embereket vegyek a védelmembe, azonban amikor ez a kérdés felmerült én ezt a segítés szempontjából fogtam fel é& a hatósággal együttműködve utánanéztem a dolognak. Megállapítottuk, hogy az árveréssel sújtottak között igenis, vannak olyanok, akik ezt a súlyos intézkedést nem érdemelték meg, akikről bebizonyítottnak látjuk, hogy minden erejüket megfeszítve igyekeztek a feltételeknek eleget tenni. Nagyon jót tudom, • hogy szerte az országiban a Faksz.-házak építése után nagyon sok késedelmes fizetés van és belátom azt, hogy a Faksz.-nak bizonyos kényszerítő eszközökre is szüksége van. Ugyanígy Makón is feltétlenül van bizonyos százalék, — ezt megállapítottam — akik ezt a kemény intéz; kedést megérdemelték, azonban a makói Faksz.-házak építése körül néhány olyan tünetet is megállapítottam, amelyek miatt ez az ügy már túlemelkedik azon a kérdésen, hogy a Faksz. behajithatja-e az esedékes követeléseit, igen vagy nem 1 ? Ezekre a körülményekre vagyok bátor rámutatni és kérni akarom a korimá,ny igen t, tagjait, akikre ez tartozik, hogy sürgős segítséggel legyenek ennek az odiózus ügynek a végleges megoldásán. T. Ház! Megállapítottam azt, hogy a makói Faksz.-házak építése körül egészen különleges viszonyok voltak. Először is rossz tervet fogadtak el kivitelre, drága volt a kivitelezés és bár volt olcsóbb .ajánlat, mégis a drágábbat fogadták el. Elismerem, a versenytárgyalás szabályos volt, azonban az odaítélés körül már szabálytalanságok történtek. Az odaítélésben döntő gyűlésről a jegyzőkönyv nines meg és csak abból következtetem, hogy itt nincs minden rendben, hogy a versenytárgyalásban résztvett vállalkozók kapták ugyan írásbeli értesítést az elutasításról, azonban minden indokolás nélkül, ami tudomásom szerint szabálytalan. Ehhez járult, hogy Makó város építészeti hivatala nem akarta kiadni az építési engedélyt, mégpedig azért nem, mert ezeket • a házakat az előírás ellenére téglaalapozás és szi-. getelés nélkül tervezték meg. A mellett építés közben, amikor már megindult a munka, különös titkolózás volt, egészen lezárták az építkezési területet, úgyhogy például még a városi képviselőtestületi tagokat is, akik érdeklődni akartak és meg akarták nézni az építkezést, kizárták a telepről és így azok sem tekinthették meg az építkezést. Ilyen okok következtében, mire az építkezés befejezést nyert, az a hit terjedt el az építtetők, illetőleg az érdekeltek között, hogy ezek a házak olyan rosszul épültek meg, hogy nem fogják kibírni az idő viszontagságait. Ezek a szomorú jóslatok, sajnos, be is teljesedtek, mert alig telt bele tíz esztendő, a házak közül egész csomó egyszerre megrogyott, egy egészen beomlott és a katasztrófát csak azzal lehetett elkerülni, hogy azonnali segélyként 30 házat, amely leginkább veszélyeztetve volt, azonnal aláfalaztak. De így az aláfalazással is ezeknek a házaknak valódi értéke — és ezt akarom a t. Háznak és a miniszter uraknak figyelmébe ajánlani — igen jól megbecsülve nem több, mint 1200 pengő és ugyanakkor az egyes építtetőknek, a háztulajdonosoknak ma is. bizonyos fizetések teljesítése után, még mindig 2000, sőt 2400 pengőig terjedő megterhelésük van. (Csoór Lajos: Elviselhetetlen kamatokat számítanak!) Méltóztassék magukat beleképzelni azoknak a szegény embereknek a helyzetébe, akik egy rossz házért 2000 pengővel vannak megterhelve. Képzelhető-e, hogy még az is, aki különben talán teljesíteni, fizetni akart, pontosan tudjon és akarjon fizetni, amikor nyilvánvaló, hogy a ház értékének még a kétszeresével tartozik? Ebben látom az okát annak, hogy mulasztások történtek a befizetések terén és ez élezte ki azután a helyzetet annyira, ahogyan ma áll. Az egész ügy tulajdonképpen a felelősség felvetése után kiált, de nekem nem az a célom, hogy a felelős személyt kutassam. Én segíteni akarok 396 családi ház tulajdonosán és hangsúlyozni kívánom, hogy ez azért állami feladat, mert amikor Csanád vármegye ezt a munkásházépítési akciót elkezdette, akkor tulajdonképpen állami feladatot vállalt. Az 1921. évi Ofb.-törvény alapján az Ofb. ugyanis megállapította, hogy Makón nem volt házépítésre alkalmas terület, amelyet a törvény alapján igénybe lehetett volna venni, a vármegye azonban ezt a hiányt pótolni akarván, maga indította el az akciót és nem Msajátítással, hanem vétel útján igyekezett telket szerezni a házak részére. A vármegye eddig 253.000 pengőt fizetett már erre az akcióra, úgy, hogy további megterhelést a legjobb akarattal sem vállalhat. Mivel pedig, amint mondom, a vármegye állami feladatot teljesített, éppen azért kell a miniszter urakhoz fordulnom, hogy segítsenek ezen a helyzeten. A felelősség kérdését itt csak egy szempontból akarom leszögezni, a Faksz.-szal szemben. Az egész építés alapos és tárgyilagos felülvizsgálata alapján az a megállapításom, hogy a Faksz.-nak — talán így fejezhetem ki magam — nincs erkölcsi jogosultsága arra, hogy türelmetlenül hajtsa be a pénzeket, mégpedig a következő okból. A Faksz.-nak utasítása, szabályzata van arra, hogy csakis téglaalapú és szigetelt épületeket építhet, itt pedig olyanokat építettek, amelyeknél ez a feltétel hiányzik. A Faksz. tehát hibázott, amikor ilyen építkezésbe egyáltalán belement és azt meghitelezte. Tovább megyek. Igaz, hogy a vármegye vezetősége felírt a földmívelésügyi miniszter úrhoz és kérte, hogy engedélyezze az alapnélküli építést. Sajnos, a földmívelésügyi minisztérium ehhez hozzájárult és 90.750/1927. számú rendeletével megengedte, hogy olyan helyeken, ahol az Államépítészeti Hivatal az altalaj következtében ehhez kifejezetten hozzájárul, eltekinthetnek az alapozástól. Ezt a rendelkezést a Faksz. igazgatósága kapta meg. Igyekeztem a vármegyei levéltárban megállapítani, hogy a Faksz. igazgatósága eleget tett-e ennek a miniszteri rendelkezésnek, amely alapjában véye^ korrekt. Megállapítottam, hogy a vármegyénél semmi nyoma sincs annak, hogy akár a vármegye, akár a Faksz. igazgatósága az Államépítészeti Hivatalt felkérte volna szakvélemény adására. Kétségtelen, hogy az
