Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés képviselőházának 90. i marad egy családtag* élelmezésére egy hónapban. Egy napra tehát személyenként l'á filier jut, ugyanakikor, amikor egy tojás ára 20 fillér. (Szöllosi Jenő: Borzalom! — Maróthy Károly: A magánvállalatokat hecsukják ezért!) Éppen ezt akarom most hozzátenni. Még szörnyűbb lett a helyzet viszonylag is akkor, amikor a magyar állam, nagyon helyesen, a magánvállalatokat törvénnyel kényszerítette arra, hogy megadják a minimális munkabért és családi bérpótlékot fizessenek. Amikor azonban az állam a magángazdaságot, nagyon helyesen, kényszeríti erre, ugyanakiíor ó maga az Államvasutaknál, a postánál is egyes viszonylatokban (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a kultusztárca keretében is az iskolaszolgáknak j sem minimális munkabért, seon családi bérpótlékot nem fizet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Jó példával jár elő!) Amikor tehát hivatalos megnyilatkozásokban állandóan családvédelemről beszélünk, ugyanakkor maga az állam ad rossz példát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert havi 48 pengőből nem lehet gyermeket nevelni, csa.k nyomorogni és meghalni lehet. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Hol van a szociális gondolkodás?) T. Ház! Ne mondja senki, hogy én ezt a kérdést a nélkül hoztam ide, hogy próbálkoztam volna előzőleg valamilyen megoldást találni. Ennek a munkásságnak [küldöttségét hónapokkal ezelőtt a Máv. központi igazgatóságához vezettem. Ott azt a felvilágosítást kaptam: teljesen igaza van a vasúti munkásságnak, ez a helyzet antiszociális, tűrhetetlen, ezen változtatni kell. A vasút igazgatósága már négy esztendővel ezelőtt tervezetet nyújtott át a kereskedelem- és közlekedésügyi _ minisztériumnak és 'kérte, hogy sürgősen javítsanak ezen a helyzeten. Nem történt semmi. Próbáltam a kereskedelemügyi minisztériumban utánanézni a dolognak, (Palló Imre: Erik a fiókban!) hónapok teltek el s meggyőződtem arról, hogy a kereskedelemügyi minisztérium* ban szintén âz a vélemény, hogy ez a helyzet tarthatatlan, antiszociális, szégyen a magyar nemzetre, hogyan adhatunk ilyen fizetést. (Ügy van! Ügy van! — Zaj a baloldalon.) Ezt az interpellációt ezelőtt hetekkel osak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz jegyeztem be, amikor azonban meggyőződtem a minisztérium véleményéről, megváltoztattam szándékomat és 'bejegyeztem a pénzügyminiszter úrhoz is. í'ost az a helyzet, hogy sem az egyik miniisztt. " úr, sem a másik nincs itt, én pedig itt állok. \'Zaj.) Ha kell hétről-hétre be fogom jegyezni ezt az interpellációt és azt hiszem, nemcsak én, de mindazok a képviselőtársaim, akiknek kerületében százával vannak ilyen nyomorgó munkások, nem fogniuk megállani addig, amíg ezen a téren változás _ nem történik. (Helyeslés a bal- és szélsőjobboldalon. — Maróthy Károly: Hozzászoktunk, hogy nincs válasz!) Remélem, hogy ez a hallgatás nem azt jelenti, hogy a miniszter urakat nem érdekli ez a kérdés. Azt mondják, nincs pénz. En akkor nem tudok más megoldást, mint hogy azokkal a képviselőtársaimmal, kormánypártiakkal, ellenzékiekkel, felvidékiekkel, akik látják ezt a nyomorúságot, társadalmi akciót indítunk, hogy az Államvasutak nyomorúságban szenvedő munkásságán valahogyan segítsünk, (Maróthy Károly: Ez jó lesz!) mert nem lehet, j hogy ezek az emberek étlen-szomjan álljanak I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V". lése 19UO március 6-án, szerdán. 53 künn a viharban és így biztosítsák nekünk azt, hogy nyugodtan utazhassunk I. osztályon, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőjobboldalon.) hogy nyugodtan mehessen kifelé az export és jöhessen be az import (Ügy van! ügy van! — Taps a bal- és szélsőjobboldalon.) s hogy a Magyar Államvasutak egy esetleges hősi teljesítményre is készen álljanak. Nyomorgó emberektől ezt nem lehet kívánni, akiknek nincs meg a tisztességes megélhetésük, akik kinn a viharban dolgoznak és akik, ha hazamennek, gyermekeik éhen várják okot odahaza és az édesanyák nem tudnak nekik tisztességes kenyeret adni. Tessék számítani: 48 pengőből, havi 48 pengőből kosztot, lakást, élelmet, ruházatot, mindent adni ezeknek! (Maróthy Károly: Mi van a választási ígéretekkel?) Nemcsak egyes esetekben van ez így, hanem még a legfelsőbb határon is nagyonnagyon kicsiny a kereset.' Ma az a heiyze + , hogy textilgyárakban 18—19 esztendős leánykák többet keresnek, mint a Magyar Államvasutak szolgálatában 10—15 éve álló és dolgozó magyar munkások. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Szégyen! — Zaj.) Én megpróbáltam mindent, hónapokon ke resztül próbáltam, hogy ne kerüljön ez az ügy a parlament elé. A végén azt értem el, hogv egyik miniszter úr sincs itt. Nem bánom: el fogom mondani hétről-hétre ezeket ugyanitt egészen addig, amíg nem lesz javulás, inert meg vagyok róla győződve, hogy valamennyi iuípviselőtársain úgy érzi, ezen a tűrhetetlen állapoton segíteni kell (Úgy van! Ügy pxm!) és a magyar állam szolgálatában hosszú évek óta álló becsületes munkásság legalább annyit kapjon meg, amennyit a magyar állam köve tel, hogy fizessenek a magángazdaságok az ö szolgálatukban álló munkásoknak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik ... (Pándi (PÖItz) Antal: Kunder párf ill érős emelést ígért!...) Pándi képviselő urat kérem, hogy ne méltóztassék zavarni az elnököt az enunciáe ión an." Az interpelláció kiadatik a kereskedelem és közlekedésügyi, valamint a pénzügyminisz ter uraknak. Következik Keck Antal képviselő úr inter pellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassak »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a magyar filmgyártás körül tapasztalható hiányok és súlyos hibák tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. Miniszterelnök Úrnak arról, h(>gy a szükséges magyar film termelés a jövő idényre vonatkozólag bizto sítva nincs, s ezt illetőleg legnagyobbmérvű a bizonytalanság? 2. Van-e tudomása a m. kir. Miniszterelnök Ürnak arról, hogy az ú. n. zsidótörvények a filmgyártásnak sem anyagi, sem művészeti részére vonatkozólag a nemzet érdekeinek megfelelő célt el nem érték? 3. Van-e tudomása a m. kir. Miniszterelnök Úrnak arról, hogy keresztény filmtőke hiányában zsidók finanszírozzák, illetve finanszírozták a forgalomban lévő, illetve a most készülő magyar filmeket? 4. Van-e tudomása a m. kir. Miniszterelnök Úrnak arról, hogy a magyar filmipar művészeti részében is állandósították a strohinannrendszert? 10
