Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-107

552 Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 19 UO május 7-én, kedden. szám alatt Spák Iván országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert az ungvári kir. törvényszék B. I. 5445/2—1940. számú megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított, a »Ruszkaja Pravda« című időszaki lap 1940. évi január hó 26. napján kiadott 17. számában »Deny v. szeli, proszlavivszenszja krovavoj nocsju« című, a közrendet és köznyugalmat érinteni látszó, a kir. ügylészség előzetes engedélye nélkül megjelent cikk tartalma miatt, melynek a kir. törvényszéki tolmács fordítása szerint a hiteles magyar szövege a következő: »Egy nap a faluban, mely véres éjszaka által lett ismeretessé, Broclha faluja — az egészséges, tiszta és kedves nép faluja. — Kit terhel a felelősség az u'blyai tragédiáért? Mint a villám, úgy terjedt el a hír nemcsak Ungváron, de az egész ungi völgyben a nagybereznai járásban levő Ublyában, a kis verchovinai faluban történt véres tragédiáról. Mindenki a sajátja szerint magyarázza a véres táncestély okait és határozza meg az áldozatok számát. Ez indított arra, hogy Bródy A. I. volt miniszterelnök és képviselő kezdeményezésével dr. Homicskó képviselő és az újságunk szerkesztője Ublyára utaztak. Témák a vonatban. A vasúti kocsikban mindnyájan az ublyai eseményről beszélnek. Mindenkinek megvan a maga véleménye, mindenkinek saját »pontos« információi vannak, a történtek okát mindenki a sajátja szerint magyarázza. Végre vita támad és mi nem várva be ennek végét, más témára tértünk át. Homicskó képviselő ezen lakosság jelleméről beszélt. Itt hegyek és sötét erdők vannak és a lakosság, akik örök harcot kénytelenek folytatni a vadállatokkal, melyek megsemmisítik nehéz munkájuk eredményét, — kétségen kívül befolyással bírt a nép jellemére. A verchovinai lakosság megerősödött és sok évszázad folyamán megszilárdult, mint az acél, de az valóságban jó jellemű, finom és szélsőkig bizakodó. Természetesen érzékeny is, de ugyanakkor lobbanékony. Megérkeztünk Ublyára. Homicskó képviselő még a témájának fejtegetését sem

1 ért rá befejezni és mi már Nagybereznán vagyunk. Ná, de mi lesz tovább? A nagy hófúvások következtében az autóbuszok nem közlekednek és így Ublya teljesen el van vágva a világtól. Egy ócska zsidóautót fogadunk és elindulunk a kétséges útra. Bajjal áthaladunk a gyönyörű, fehér takaróval borított és évszázados csendes erdők közti völgyön. Igen, ezek az erdők sokat átéltek és sokat láttak. A világháború véres harcai, az ő suhogásuk összefolyt a sebesültek hörgéseivel, ők tanúi voltak a Bruszilov előretörésiének, összeorailásának és itt kapta az ihletet Broch Oláv. Broch Oláv faluja. 50 évvel előbb ezekben az erdőkben és ezeken a réteken barangolt népünk egyik legnagyobb barátja. Broch Oláv, az ismert svéd nyelvész, aki Ublyán töltötte a nyári pihenőjét, hogy ezekután híressé tegye a falu nevét, fi, »Ublyai tájszólás« nyelvészeti és folklorisztikus munkájával az egész kultúrvilágban. Minket üdvözölnek a falusiak tiszta és^ barátságos 'házacskái, mintagazdálkodásai és az utcán elhaladó falusiak. Az Ő szemükben nem látjuk a vidámságot, amely oly jellemző a mi falusi népünknél. Ök mindnyájan meg vannak ijedve és szomorúak. Minden itten a nemrégi eseményeket és az átélt csapást bizonyítja. Hisz ők tegnap temettek ... A bíró és az áldozatok. A falu magábavéve nem nagy. A házacskák szét vannak szórva a dombok gerincén és a nagy hóban csupán a tetők és a füstölgő kémények láthatók. A falu közepén a bíró fogad minket, ö valami bizottságot vár. Üdvözöl, minket. Meghív minket magához és meséli a történteket. Ö maga nem érti, hogy történhetett ez. Az ifjúság a »Hangya«-vendéglőben a szokásos táncestélyt rendezte. Ezen ház három helyiségre van felosztva, elől van a táncterem, mely össze van kötve a kocsmával. Az első részben támadt a nézeteltérés a »legények« közt. A rendezők kikergettek a teremből egy fiatalembert, aki nézetük szerint nem fizette meg a belépődíjat. E miatt verekedés támadt. Megérkezett a csendőrség, mely feloszlatta a táncestélyt és a helyiséget kiürítette. Amidőn a csendőrség a hátsó helyiségbe bement és a jelenlévőket felszólította, hogy oszoljanak, — néhány fiatalember, köztük Hlivka Mihály, Szirkó Mihály, Dorianin György és Osop András kezdtek ellenállni a csendőrségnek, megtámadván őket székekkel. A csendőrség kénytelen volt a folyosóra hátrálni, a világosság elaludt és megkezdődött a lövöldözés. Megölték a 17 éves Geletics Anna sz. Hamrák, a 23 éves Tatics Györgyöt," súlyosan megsebesült a 65 éves Klimik Anna sz. Ivanik, aki a kórházban meghalt, Tereszilov András és Jánoska Mihály. Biztosan még mások x

is megsebesültek, azonban ők mindnyájan szétszaladtak. Az egyik áldozat házában. Elbúcsúztunk a bírótól és elindultunk a Geletics-család házához. A küszöbön üdvözöl minket az Öreg 70 éves anyóka, Geletics Anna. a görnyedt, sovány, »kendővel« körültekert anyóka, nyújtja nekünk a reszkető, lefogyott kezeit. Könnyekkel telített szemein észrevettük a hálát., A szobában, a különböző sarkokban 7—8 kis gyerek mozgolódik. Minden tiszta és kitakarított. Csak a félig elégett gyertyák és az asztal, amely ravatalul szolgált, tanúskodnak arról, hogy itt tegnap temetés volt. Az udvaron áll a fenyővel díszített szán, amelyen tette meg utolsó útját a ház 17 éves gazdasszonya. Annácska. A falon egyházi képek, mindenki királyának képe és ott lient az ágy fölött van a fiatal, üde és nevető arcnak a fényképe, ' az elhunyt Annáé. Az anyóka sír. Zokogva mesél az ő kedves lányáról. Az ő búsuló hangja, (beesett szemei és reszkető keze az átélt szomorúságot mutatják. Geletics vádol. A szobába bejön a fiatal férj és a meggyilkolt bátyja. Nem kérdezik, kik vagyunk, honnan jöttünk és mily célból, udvariasan üdvözölnek és nem várva a kérdést, egyik közülük beszél: »Nekem az én kedves feleségemet senki sem adja vissza. Az én mély szomorúságomat senki meg nem gyógvítja és az én veszteségemet senki meg nem téríti. Ezért igazat fogok beszélni: Feleségemmel az asztal mellett ültem és a táncteremben való verekedésről semmit sem tudtam. Hirtelen a \fcererabe jött két csendőr és (•megkezdődött a verekedés. A csendőrök a folyosóra hátráltak Akkor mi mindnyájan az ajtóhoz futottunk. Ezen üillanathan 'megkezdődött a folyosóról váló lövöldözés. A feleségem felkiáltott: »Mihály, fáj«. »En ki vittem őt az udvarra, ahol megláttam, hogy ő teljesen vérben van. Nem értem rá elvinni őt az orvoshoz, mert a karjaimban meghalt«. íme, mit beszél Geletics Iván. a meggyilkolt hátyja: »Mindennek a bíró az oka. A veszekedés békésen elintéződhetett volna, (ha rí nem hívta- volna a csendőröket és mi mindnyájan hallottuk, amint c