Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-107

550 Az országgyűlés képviselőházának egyik embert, mint a másikat. Ez azonban csak látszólag van igy, mert a törvényhozónak, a képviselőnek nemcsak joga, 'hanem kötelessége is a politikai szabadságért, az igazságért, a törvények uralmáért és az általa helyesnek és jónak vélt politikai irányokért küzdeni. Teljesen pártállásra való tekintet nélkül mondom ezt és kérem a Házat, hogy az egész kérdést pártállásra való tekintet nélkül bírálja el. A képviselőnek joga van küzdeni a politikai eszmékért, amelyeket jóknak tart. Lehet, hogy az egyik politikai eszmét az egyik küzdő fél jónak tartja, a másik rossznak és viszont. Egy azonban kétségtelen, hogy a képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is azokért az 'eszmékért, amelyektől ő a nemzet jövőjét, boldogulását és a nemzet minden egyes tagja sorsának jobbrafordulását várja, harcolni a törvény keretei közt. Ha egy képviselő, tegyük fel, az általa jóknak és helyeseknek vélt^ politikai eszmékért küzd és harcol úgy a^képviselőházban benn, mint kinn a közvélemény előtt, akkor, ha teljesen igazságosak akarunk lenni, ezért az illető képviselőt felelősségre vonni és kiadni törvényeink szerint nem is lehet. Egészen más a helyzet, ha egy közönséges bűncselekményről van szó. (Ügy van! a szélsőbaloldaton.) Az volt a gyakorlat és ez a helyes gyakorlat is, hogy aki tételes törvényeinket áthágja és belekeveredik valaini közönséges 'bűncselekménybe, r az éppen úgy, mint a másik állampolgár, álljon a bíróság elé és feleljen azokért a tetteiért, amelyeket elkövetett. Nagyon élesen elválasztandó azonhan a két fogalom egymástól akkor, amikor valaki, mondjuk egy felfogás szerint bűncselekményt követett, el, de politikai bűncselekményt és akkor az illetőnek, mint képviselőnek ügyében a képviselőház mentelmi bizottsága a legmagasabb bírói funkciót gyakorolja és saját kebelében bírálja el, hogy az illető képviselőt átengedi-e a törvénykezésnek, vagy nem. Méltóztassék tettiát megfontolás tárgyává tenni, ha tényként fogadjuk el azt, hogy Kovarcz Emil nyugalmazott honvéd őrnagy, országgyűlési kénviselő, azáltal, hogy az általa helyesnek vélt politikai irányzat mellett bizonyos röpcédulák készíttetése révén síkraszállt, hogy nem kizárólag politikai cselekményt követett-e el? S méltóztassék megfontolás tárgyává tenni. hogy ha a politikai cselekmények elkövetőit, akár ezen. akár a túlsó oldalon kiadjuk, ezzel nem gátoljuk-e meg a törvényhozót cselekvési szabadságában, nem korlátozzuk-e őt és ezáltal nem ütközünk-e 'bele éppen a tétéles törvényekbe és a mentelmi jognak a magyar parlamentarizmus történetében, olyan klasszikusan kifejlődött, gyakorlatába? Ebben a konkrét esetben azonban nemcsak ez a kérdés vizsgálandó és döntendő el és ne méltóztassék éhből párt- és politikai problémát csinálni. Általános érdekű kérdés az, hogy mi a törvényeket szigorúan megtartjuk és megtartatjuk. Hiszen innen, a törvényhozás házábő kell kiindulnia a szenvedélyeken, emberi botlásokon és gyűlöleten felül emelkedőén egy egészen magas etikai szellemnek és ennek a magas etikai szellemnek kell toelesugárzódnia az egész ország közvéleményébe. Mert ha mi, a törvényhozás háza, e tekintetben kellő .és jó példával fogunk — mint ahogyan kell. is — ; előljárni, akkor ez nemcsak magára, a parla- : mentarizmusra fog kihatni, hanem .kétségtele; nül az egész ország népére, az egész közvéleményre is. S erre ilyen időkben, amikor a ma107. illése 19A0 május 7-én, keddetn gyárnak a magyart kézen kell fognia és egymásnak esetleg vélt, vagy tényleges botlásait meg kell 'bocsátania, feltétlenül szükségünk van. T. Ház! Ebben az ügyben azonban nem kizárólag ezt az elméleti és gyakorlatilag is kétségtelnül helyes álláspontot kívánom megindokolni, hogy ha politikai ügyben kerül valaki a Ház plénuma, mint legfelsőbb alkotmánybíróság; elé, ne méltóztassék felfüggeszteni mentelmi jogát az előadó úrnak kétségtelenül megindokolható javaslatával szemben. Mert hiszen azt az álláspontot is tiszteletben tartom, hogy ha valaki politikailag botlik is, akkor is feleljen tettéért, bár ezt; nem tartom a tételes törvényeinkkel és a mentelmi bizottság eddigi gyakorlatával egybehangzónak. Ebben az esetben azonban méltóztassék mérlegelés tárgyává tenni azt a körülményt is, hogy ennek az ügynek egyetlen tanúja egy olyan egyén, aki már többször jogerősen el volt ítélve, egy újabb politikai .bűnperben pedig — habálr még nem jogerősen — megállapítást nyert róla, hogy hamistanuzásra gyanús módon tett vallomást. Ezért az ügy jogerős befejezése után az iratok a vád megemethetése végett az illetékes királyi ügyészséghez fognak áttétetni. Amikor tehát ez a két tényező összejátszik, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy ebben az ügyben a kiadni kért képviselő úr mentelmi jogát felfüggesszük-e? Kérem ezt annál is inkább, mert következni fog a pártomhoz tartozó kiadni kért képviselő úrnak egy másik ügye is, amelyben nem terjesztettünk elő kisebbfeégi véleményt. Pedig, ha csak pártszempontok irányítottak volna e kisebbségi vélemény előterjesztésénél, akkor a másik és a többi ügyekben is elő kellett volna ezt terjeszteni. Bár véleményem, hitem és meggyőződésem, hogy a másik ügyben is teljesen ártatlan, mégis, miután ott egy állítólagos bűncselekményről van szó, igenis a független magyar bíróságra kívánjuk bízni a végső döntést. Én tisztelettel kérem ezeknek a magasabb szempontoknak a figyelembevételével, hogy méltóztassék az előadó úr által előterjesztett és a mentelmi bizottság által elfogadott véleménnyel szemben a kisebbségi véleményt elfogadni és a kiadni kért képviselő úr mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. (Taps a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Új Maár István!) Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni, szemben a kisebbségi véleménnyel? (Igen! — Nem!) Legyenek szívesek felállani azok a képviselő urak. akik a mentelmi bizottság javaslatát fogadják el, szemben a kisebbségi véleménnyel. (Meatörténik. — Kóródy Tibor: Kisebbség! — E.ay hang jobb felől: A kisebbség ül!) Többség. A Ház a mentelmi bizottság^ javaslatát teszi magáévá a kisebbségi véleménynyel szemben, vagyis Kovarcz Emil képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. (Kóródy Tibor: TTj Maár Istvánblamázs!) Következik a mentelmi bizottság 246. számú jelentésének tárgyalása Kovarcz Emil kép-