Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-107
530 Az országgyűlés képviselőházának rényi Miklós: Törvényjavaslat à nemzet faji tisztaságának védelmére.« Elnök: Megállapítom, hogy a képviselő úr indítványát írásban is benyújtotta. így az a házszabályokban előírt kellékeknek megfelel. Az indítvány megindokolásaira nézve később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. T, Ház! Mielőtt napirendünk tárgyalására áttérnénk, határoznunk kell Kölcsey István képviselő úr indítványáról, amelyben javasolja, hogy az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapíttassék meg. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztatnak-e ezt az indítványt magukévá tenni? (Iffen!) A Ház az indítványt elfogadja. Ez a határozatunk már niai ülésünkre érvényes. (Helyeslés jobbfelől.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslatot tisztelettel beterjeszteni. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Kérem a törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását. Tisztelettel bejelentem, hogy előadóul vitéz Faragó Ede képviselő urat, helyettes előadóul pedig Szabó Gyula képviselő urat kértem fel. Kérem a törvényjavaslatot tárgyalás alá venni és részletes tárgyalás céljából a közoktatásügyi bizottságnak kiadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését tudomásul veszi. A törvényjvaslatot a Ház részletes tárgyalás céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Napirend szerint következik az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 281. sz.) Szólásra következik? Nagy Ferenci jegyző: Bertalan Kálmán! Elnök: Bertalan Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bertalan Kálmán; T. Ház! A törvényjavaslat lényeges részei vei mint háztulajdonos szeretnék foglalkozni. Mindjárt 'beszédem kezdetén rá kell mutatnom arra, hogy az elmúlt hónapokban- kidolgoztam egy memorandumot, amelyet eljuttattam igen t. képviselőtársaimhoz, akik a pénzügyi és gazdasági bizottságban helyet foglalnak, valamint a pénzügyi politika vezetőihez. Ebben a memorandumban kifejtettem, hogy a házosztályadónak a 200/1927. P. M. számú rendelettel történt eltörlése mily nagy mértékben megnehezítette azt a tőkeképződést; amely a kispolgári társadalom és a középosztály keretében különösen a múlt század legutolsó évtizedében látható volt, amikor nem arra gondolt, hogy a biztosító intézetek tőketartaléka és tőkegyűjtése fogja biztosítani megélhetését öreg korára, hanem munkásévei alatt egy kis lakóházat, vagy pedig jobb esetben ehhez a lakóházhoz egy kis bérbeadható lakást is épített magának a polgáreniher. En valahogy úgy érzem, hogy ennek a memorandumnak volt egy kis eredménye. Ez az eredmény pedig e törvényavaslatban abban látszik meg, hogy a pénzügyminiszter úr az egy-szoba-konyhás lakásokon túlmenően a kétszobás és kétszoba-konyhás lakásokra is bizonyos adórögzitést állapít meg. Ha ennek a 107. ülése 194-0 május 7-én, kedden. neve nem is házosztály adó, hanem házbéradó, még akkor is sokkal közelebb van a 'házosztályadóhoz, hiszen e rögzítés folytán különösen a kis két-szolbás családi házak tulajdonosai élhetnek nyugodtabb életet, lévén így az adójuk kevesebb. Végtelenül sajnálom azonban, hogy ez a törvényjavaslat ezt a kedvezményt csak a 10.000 lélekszámnál kevesebb lakosú községekben adja meg és csak lehetővé teszi a pénzügy miniszter számára, hogy egy későbbi rendelettel a 10.000 lélekszámnál nagyobb lakosságú • községeknek, városoknak és ezek tanyai településeinek is megadhassa az adórögzítést a kétszobás lakások tekintetében i». Az idő rövidségére való tekintettel nem akarom kifejteni, hogy mennyivel inkább a városokban és nagyobb községekben települtek azok a családok, amelyeknek ivadékai a felsőbb iskolákat elvégezvén hazánk javára váltak és hogy mennyivel szükségesebb lenne ezekben a nagyobb községekben a családvédelem kiterjesztése éppen ezzel az adótörvény javaslattal kapcsolatban, mint a kisebb, tízezernél kevesebb lakosú községekben. Ezt annakidején memorandumomban kifejtettem és több példára is hivatkoztam: Egy-egy kisiparos, bár^ nehezen kereste meg kenyerét, egy kis házacskát épített magának, amelynek udvari részét maga lakta, utcai részét pedig bérbeadta s ebből a bérjövedelemből és az ő igazán szűkös keresményéből öt-hat gyermeket is félnevelt, olyan gyermekeket is, akik most mint bírák, mint nagyobb vállalatok vezetői, igazgatói, vagy mint orvostanárok, mint egyetemi tanárok itt Budapesten gazdagítják társadalmunkat. Ezt nemcsak a szülői kitartás és n r szülői szeretet Wie lehetővé, hanem két-három-szobás kis házacska is, amelynek szűkös jövedelme kiegészítette azt a kis pénzt, amelyet a szülői szeretet megtakarított, úgyhogy a gyermekek felnövekedve, nemcsak szülővárosuknak váltak dicsőségére, hanem dicsőségére váltak annak a kis iparosembernek vagy annak a kisgazdaembernek is, aki igazán önmagától vonta meg a falatot s tette így lehetővé, hogy gyermekei magasabb kiképzést nyerjenek. Bár itt ebben a t. Házban elhangzottak olyan kijelentések, hogy az adótörvény javaslatot nem lehet a családvédelemmel kapcsolatba hozni, én mégis azt mondom, t. Ház, hogy igenis nagyon is közel került ez az adójavaslat a családvédelemhez, mert hiszen eddig csak az egyszoba-konyhás lakások voltak adómentesek, már pedig, ha ez szociális szempontból kielégített is mindenkit, más oldalról sokkal nagyobb ellenhatása volt és más szempontból nagyobb károkat okozott, mint amennyi előnyt jelentett szociális szempontból. Ezt a talán eléggé súlyos kijelentésemet arra alapítom, hogy az egyszobakonyhás lakások adómentessége elproletárosította a falut, hiszen azóta már a falu közepén is csak egyszoba-konyhás lakások épültek, mert amikor egy kisember lakásépítésre határozta magát, akkor csak az a cél lebegett szeme előtt, hogy olyan lakást építsen, amely után adómentességet kap. Méltóztassék elképzelni, hogy azután az ilyen család meny, nyire vonakodott a gyermekáldástól, mert tudta, hogy ha a gyermekekre való tekintettel ahhoz az egyszoba-konyhához hozzáépítene, akkor háza máir adóköteles lenne; vagy : méltóztassék elképzelni, hogy olyanok, akiknek kétszoba-konyhás lakásuk volt, azért, 1 hogy az adókedvezményt elérjék, az egyik
