Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

488 Az országgyűlés képviselőházának egocentrikus életfelfogás, akikre — bár nem helyénvaló általánosítással — Meskó igen t. képviselőtársam is utalt. Az ilyen egyéneket hajlandó vagyok szinte a patológia körébe utalni. Éppen ezért ettől a kérdéstől távol kell tartani mnidenféle megbélyegző, vagy büntető intenciót és abból kell kiindulni, amiből a miniszter úr kiindult, a tisztán pénzügyi meggondolásból, hogy az, aki egyedül van, több terhet tud viselni. (Ügy van!) Ha pedig erre az álláspontra helyezkedünk, akkor kérnem kell, hogy vonjuk is le ennek az álláspontnak a következményeit s alkalmazzunk a tervezett intézkedésen olyan enyhítéseket, amelyeket ez az álláspont egyenesen megkíván. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Tisztelettel kérem: ia t. Házat, méltóztassék egy félóra meghosszabbítást adni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Cselényi Pál: Mélyen t. Ház! Mondom, éppen ebből a felfogásból, amelyet ilyen erősen kiemeltem, következik, hogy bizonyos módosításokat kell kérnem. Vannak házasságon kívül élő férfiak és nők, tehát egyedük élő férfiak és nők, akik azonban a saját családjukban olyan erős anyagi támogatásban részesítik az arra rászorulókat, olyan támogatásban részesítik felmenő, lemenő, oldalági rokonaikat, szüleiket, testvéreiket, unokahugaikat, nyomorékjaikat, hogy bizony, sokszor ezek az egyedülálló jó nagybácsik és nagynénik sokkal gondterhesebb életet élnek, mintha saját családjuk volna. A részletes tárgyalásnál tehát bátor leszek ezekben a határozottan felderíthető és megállapítható esetekben külön elbánást, felmentést kérni azoknak, akik nem a család direkt vonalán, hanem az egyéb rokoni, gyermeki, testvéri és erkölcsi obligók vonalán teljes^ anyagi erejükkel helytáUanak és a maguk életlehetőségeit ezekkel a rászorulókkal megosztják. En ezt annál inkább merem kérni a pénzügyminiszter úrtól, mert hiszen a pénzügyminiszter úr a javaslatban maga is tesz már egy ilyen kivételt, amikor a családfőnek megengedi, hogy azokat az összegeket, amelyeket a családfő az adóháztartásból ugyan már kivonult, de a saját lábán anyagilag még megélni nem tudó gyermek, unoka részére juttat, az adóalapból levonhassa. Per analogiam, az igazságosság és a méltányosság jogán kérem ezt kiterjeszteni nemcsak a családapákra,^ hanem azokra a magánosokra is, akik hozzátartozóikkal szemben ugyanilyen kötelezettségeket vállalnak. Ha már itt tartok, legyen szabad bizonyos gondolati kapcsolat folytán mindjárt rámutatnom még egy kérdésre, amelyet igen melegen ajánlok a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe. Ez a különváltan élő vagy akár törvényesen elvált asszony tartásdíjának a kereseti adó alól való mentesítésére vonatkozik. Tudniillik rendkívül sok példát láttam az életben arra, hogy micsoda szörnyű adóterhet jelent a kereseti adó egy elhagyott feleségre, aki —' mondjuk — két gyermekkel él, él pedig abból a vagy megállapodásszerű vagy törvényesen megállapított rendkívül csekély, ' de a kereseti adó alá eső létminimumot mégis elérő 1000 pengős tartásdíjból. Tessék elképzelni, mit jelent ilyen esetben az a körülbelül 50 pengőt kitevő különféle adó, amit annak a szfrencsét105. ülése 19U0 május 3-án, pénteken. lennek ezután a minimális tartásdíj után, amelyből megélni sem tud, meg kell fizetnie. Tudom, hogy erre jön az adójogi ellenvetés, bogy az 1000 pengőnek létminimumként való beállítása abszolút szabály, ezen a vonalon nem lehet semmiféle kivételt tenni. Válaszom rá, hogy itt lehet kivételt tenni, mert én azt mondom, hogy az az elhagyott asszony, aki küliönváltan él a férjétől és attól tartásdíjat kap, nem fizethet, r nem is jogos, hogy újból fizessen adót azután a tartásdíj után, amely a férje kereseti és' jövedelemadójában már egyszer meg van adóztatva. T. Ház! Azt a szerencsétlen körülményt, hogy kettéhasad egy családi és a családot kenyérrel ellátó különél, az állam nem használhatja fel ürügyül arra, hogy az azonosnak maradt egy jövedelmet egy másik oldalon újból megadóztassa csak azért, mert a család véletlenül fizikailag, háztartásilag kettészakadt. De ^ ilyen eljárás nem is egyeztethető össze az úgynevezett adócsalád fogalmával. Az adócsalád fogalma szerint, amely nálunk az adóztatás alapja, a kereseti és jövedelemadónál éppen az a döntő, hogy egy fizetésnek, egy jövedelemforrásnak milyen obügói vannak, kiket lát el, öltöztet, élelmez és ruház? Az általam felhozott esetekben pedig az adócsalád tulajdonképpen együtt marad, (ha fizikai értelemben fel is bomlott. Mélyen t. Ház! Ezek után legyen szabad néhány futó pillantást vetnem a többi adónemre, amelyre vonatkozólag a javaslat bizonyos újításokat tervez. Tökéletesen egyetértek a házadó terén hozott kitűnő, szociális jellegű intézkediésekkel, legyen szabad azonban itt megkérnem a t. pénzügyi kormányzatot arra, — és itt most mint Budapest törvén yhatósági bizottságának tagja, tolmácsolom nem csupán Budapestnek, hanem altalajain az ország városainak a kívánságát is — tegye megfontolás tárgyává, hogy az állami célt szlgáló kaszárnyák után a városok mentesüljenek a házadó füzetese alól. Az a 445.300 pengő, amely a városokat ezek után a kaszárnyák után adó címén terheli, annál is inkább méltánytalan, mert — legalább is budapesti vonatkozásban he tudom bizonyítani — hogy az a megtérítés, amelyet az állam a kaszárnyákért a városoknak ad, sokszor azok tatarozására és rendbentartására sean elegendő. Én teljesen méltányosnak tartom a városoknak azt az igényét, hogy állíttassák vissza a beszállásolási törvény régi intézkedése,, amely ezeket a kaszárnyául szolgáló épületeket adómenteseknek deklarálta. (Helyeslés jobbfelŐl.) A Városok megérdemlik ezt a könnyítést, inert ha egy kicsit beletekintünk a városok gazdálkodásálba, megállapíthatjuk, hogy a városi háztartások ma úgy állanak, hogy náluk is minden fillér éppúgy számít, akár a magánháztartásokban. Nein kell másra gondolnunk, mint arra, hogy pusztán a borfogyasztási adónak a felére való csökkentése 6 millió pengővel, a forgalmiadó fázisrendszerének a kiterjesztése pedig 14 millió pengővel csökkentette a városok bevételeit. Ez már maga 20 millió pengő, nem is beszélve azokról az állami feladatokról, amelyeket a városok látnak el saját anyagi erejükkel. Legyein szabadi a házadiómentességi kedvezménnyel bírók sorába beajánlanom itt még a Fővárosi Segítőalapnak azokat a helyiségeit, amelyek nz alap szolgálatában adíminisztrációs