Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-105

Az országgyűlés képviselőházának fogytiglani börtön vár reá, — nem akarok itt hónérszerepet játszani, de a legszigorúbb intézkedéseket is enyhének találom — (Egy hang a jobboldalon: Kőtelet!) akkor bizonyos helyeken összeültek a nagyfejűek, jogászok és pénzügyi szaktekintélyek és azt mondották: kérem, ez meggondolandó. Ezt a meggondolási időt használták ki a síberek és amikor azután ezek a radikális intézkedések jöttek, sajnos, akkor már az országnak sok-sok milliója kint volt biztonságban. Mert ezek az embe»re'k, akik kiviszik, kisíbolják a vagyonukat, a legszerencsésebb emberek az ő felfogásuk szerint. Nekik könnyű, ők mindenütt otthon vannak és nekik sehol sincs hazájuk, de mi itt élünk és ha kell, szenvedünk ezért a hazáért, ha kell, vérzünk érte. Én tehát nem ismerek erős szakaszt; minden szakasz, amely ellenük szól, szerintem nagyon gyenge, mert a hazaárulókkal szemben nem lehet elég szigorú a törvény. Mélyen t. Képviselőház! Ha az adóbevallás becsületes alapon történnék, ha mindenki tisztességesen bevallaná, hogy mennyi a jövedelme, akkor a mellényzsebben lévő vagyonok nem tennének ki többet, mint egy-egy földbirtokos egész birtoka, amelyet a finánc lát s amelyet a kiküldött szakértők felbecsülnek. A szakember látja a termés mennyiségét, látja, hogy a termés 6 vagy 8 mázsa; ha téved, legfeljebb a birtokos kárára téved, de* a kincstár minden becslésnél csak jól szokott járni. (Mozgás.) Az egyik oldalon tehát meg tudom fogni, mert meg akarom fogni az adófizető polgárt. (Meixner Emil: Azt meg lehet fogni!) az adóköteles polgárt és meg is fogom, mert belátok a vese jelbe, tudom, hogy mennyi a jövedelme; a" kisiparosról például tudom, hogy mennyi nyersanyagot használt fel, tudom, hány segéddel, hány inassal dolgozik. Egyébként is nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan nem fizetett közegek, akik jó magyar szokás szerint egyik a másikat beárulja: kérem, miért fizetek én ennyit, amikor a másik csak annyit fizet? A szerencsétlen azt hiszi, hogy ezáltal ő is majd kevesebbet fog fizetni, pedig ellenkezőleg: a végén természetesen a másik is többet fog^ fizetni. Amikor az egyik oldalon ezt látom, akkor természetesen követelnem keli; hogy a másik oldalon a könnyen szerzett vagyonokat is fogja meg a pénzügyminiszter úr. Okos emberek f ülnek a pénzügyminisztériumhan. de ha mégis segítőtársra volna szükségük, akkor ott van az i gazságügy miniszter in mb an Antal István és a többiek, (Derültséa és taps a középen.) akik készséggel rendelkezésre állnak és kispekulálják, hogyan kell megfogni ezeket az adóeltitkolókat. Mert ha a köznép, a szenvedő milliók, a verejtékező magyar testvérek látják, hogy a nagyokat épp úgy megfognák, mondhatnám, a torkuknál fogva, mint őket, akkor mindjárt nagyobb lesz a megnyugvás az országiban és mindjárt igazságosabbnak találj kisemlber az ő 7 vagy 10 pengős adóját is. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk. (Ügy van! a közéven.) Ebben az esetben az egyes adófizető, a becsületes adófizető jobban járna, de jobban járna maga a magyar királyi kincstár is. Ehhez mindenesetre nagyban hozzájárulna az, ha^ a vagyonokat nem lehetne névtelen részvények formájában eltüntetni. Ha például látok magam mellett egy konottkabátos embeirt, honnan tudjam, hogy nincs-e neki 200—300—400 vagy 500. vagy akár 1000 részvénye is? Nem nézi ki belőle az ördög sem, hogy tízszer annyi jövedelme van, mint esetleg egy ezerholdas íold1V5. ülése 19J,0 május 3-án, pénteken. 481 I birtokosnak és jóformán semmi adót nem fizet, mert ezek a jó emberek az ő — nem tudom, milyen számnál tartanak — 5600 éves szimatuknál fogva (Derültség.) előre kiszimatolják a lehetőségeket és minden eshetőségre készen állnak. Higyjék meg, képviselőtársaim, hogy a magyar törvényhozás tagjait érheti meglepetés a háború kimenetelét illetően, de ezeket nem, ezek minden esetre előre bebiztosítják magukat és anyagilag rosszabhul nem járnak. T. Képvislőház! Mondottam már, hogy azokat, akik municiót elvonnak a háborúban, — akár katonai, akár gazdasági háború az, hiszen gazdasági háború folyik nemcsak ma, hanem a világiháború óta állandóan — a legsúlyosabb börtönnel, sőt, tovább megyek, bár nem szívesen használom ezt a szót, halállal is büntetném, mert ezek a magyar gazdasági élet árulói, kémei és szökevényed, A másik kérdés, amelyet ennél a tárgynál fel akarok vetni, a háborús vagyonok keletkezésének kérdése. Ügy látom, hogy az általáno* európai hangulat az, vagy legalább az európai vezető államoknak — a jobboldaliakat értem, amelyek hozzánk közel állanak — az a véleményük, hogy ez alkalommal happolás a hadiszállítók részéről nem lesz, hogy háborús vagyonok nem fognak olyan könnyen keletkezni, mint a múltban, amikor moslékot szállítottak a katonának, amikor papirostbakancsot szállítottak és nem tudom, milyen üzleteket bonyolítottak le. Akkoriban, ha rajtacsípték őket, a milliós haszon mellett jött 10.000 korona pénzbírság. Ez nem riasztotta őket vissza a bűntettől, hanem csábította: azt mondották azon az oldalon, hogy 10.000 korong ráfizetés és egymillió korona haszon, nem rossz üzlet. Én tehát előre figyelmeztetem és kérem az igen t. kormányt, gondoskodjék en nek megakadályozásáról. Nem tudom mit hoz a jövő, de az bizonyos, hogy ma Európában egy vérzivataros háború dúl és ha a semleges államok nincsenek is tényleg benne a háborúban, de, ennek a vérzivataros háborúnak gazdasági és egyéb tereken szenvedő alanyai. Gondoskodjék tehát a kormány idejekorán, hogy a jövőben se a vérből, se a magyar szenvedésből, se az anyák könnyeiből arany ne keletkezhessek. (Helyeslés.) Vissza kell szorítani a kereskedelmet a tisztességes keretek közé, másnak szenvedését, elesettségét, megszorult helyzetét ebben az országban senki se használhassa ki a köz kárára. Azt látom, hogy az árdrágítók és mások ellen vannak ugyan megfelelő intézkedések, de ezek szerintem nem elég szigorúak. Bezzeg, ha megboldogult Wekerle miniszterelnök úr annakidején, amikor én innen, a függetlenségi Apponyi-párti padokból az árdrágítók számára 1917-ben akasztófát sürgettem, nem azt a választ adta volna, hogy a magyar királyi kormány nem foglalkozik akasztással, hanem kijelentette volna, hogy ezeket az árdrágítókat igenis felkötteti, akkor végül más állapotok lettek volna. Ezt könnyen megtehette volna, mert én másnap felálltam és önként jelentkeztem erre a szerepre. (Elénk derültség.) s Azt (mondtam, hoigiy függetlenségi képviselőtársaimmal együtt az ország érdekében még ezt a szennyes munkát is sajátkezüleg elvégezzük, hogy ne lehessen itt a vérből arany, az elhullatott vérből jólét, a magyar verejtékező, dolgozó ^ testvér szenvedéséből és izzadságából arany, ékszer és egyéb. (Taps.) Nem győzöm hangoztatni, hogy