Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

466 Az országgyűlés képviselőházának uraságoknak már nem kellettek, a legrosszabb földeiket, a lapályos, a vizes, a használhatatlan földeket igyekeztek a kisgazdáknak, a proletároknak a kezébe juttatni. Ezek a földek addig is mindig ki voltak téye az árvizeknek, ki voltak téve a talajvíznek és igen nehezen munkálhatok voltak. Ezek a földek csaknem kivétel nélkül árvíz vagy talajvíz alá kerültek, vagy pedig az összegyülemlett hólé borítja mé«most is őket. Itt a legszegényebb emberekről van szó, azokról a szegény nincstelenekről, akiknek egy-két hold földet juttattunk azért, hogy valami talajt adjunk a lábuk alá .Ezeknek meg van állapítva az évi fizetési kötelezettségük, ezt rendelet állapítja meg, amely ezt a kérdést szabályozza. Ha nem fizetik meg az évi tőketörlesztést ezek a földhözjuttatottak, akkor eljárás indulhat ellenük, kimozdíthatják őket a földreform-földekből, fizetni pedig egyáltalán nem tudnak, mert hiszen árvíz alatt, illetőleg belvíz alatt voltak. Emberileg és logikailag teljes mértékben érthető az, ha azt kérem ezeknek a földreform-földeseknek érdekéiben, hogy az árvízkárosultak a folyó évben ne legyenek kötelesek fizetni juttatott földjeiikí után a járulékokat. Igaz, van ebben a rendeletben^ egy olyan intézkedés, amely szerint elemi károk esetén bizonyos elengedésnek lehet helye a földreform-földek törlesztésénél "is, ezek az emberek azonban nem tudják ezt a jogukat érvényesíteni. Azt hiszem, hogy mélyen t. képviselőtársaim közül is sokan nem tudják, hogy ez benne vanj <a rendeletben. Honnan tudják akkor azok a szegény emberek, akiknek érdekét szolgálja ez? Generális intézkedésre van szükség, amely kimondja, hogy a kiosztott földek után járó törlesztési részleteket, amennyi- " bén a juttatottakí iföldje árvíz alá került, a •folyó éviben az állam elengedi ezeknek a földhözjuttatottakmak. A harmadik elhhez hasonló dolog, ami szintén a pénzügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr hatásköréibe tartozik, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet útján épített Mázaikkal kapcsolatos. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ezek a szegény emberek 1200—1500 pengős kölcsönöket kaptak, hogy házhelyükön kis proletárházat építsenek. Ezek a házhelyeik is a legtöbb esetben a falu végén, olyan helyen vannak, ahol leginkább ki vannak téve árvíznek és más károkozásnak. Az én egyik községemben minden ház megmenekült az árvíz elől, csak éppen ezek a proletárházak, ezek a Faksz.-házak dűltek össze kivétel nélkül. De a másik községben is ugyanígy volt. Tényleg az a helyzet, hogy ezek a falusi Faksz.-házak a legtöbb esetben olyan helyen épültek, amelyeket azért adtak a szegény embereknek, mert nem kellettek az uraságnak. Tudjuk ezt az 1920. évi földreform végrehajtásából. Előállott az a helyzet, hogy annak a szegény embernek összedűlt a háza, most pedig újra kellene építeni, viszont fennmaradt a Faksz.-nál 1400 vagy 1500 pengős adóssága is. Jó violna, ha az állam adna neki valamilyen segítséget, akár segélyképpen, akár kölcsönképpen, hogy házát felépítse. Mindenesetre valahogyan ki kell egyenlíteni azt a borzasztó ellentétet, amely abban mutatkozik meg, hogy annak a legszegényebb embernek háza nincs, de adóssága van. Azt kérem tehát, hogy akár a Falusi Kislaikásépítő

r Szövetkezettel "kapcsolatban, akár más úton-módon méltóztassék rendezni ezt a kérdést olyképpen, hogy akik Faksz.-kölcsönből építettek maguknak ilyen kis lOJf. ülése 19W május 1-én, szerdán. házakat, hogy ne legyenek kötelesek még ezeket a kölcsönöket is megfizetni, h-a házuk összedűlt. Amennyiben pedig követelik tőlük ezeknek a kölesönöknek a megfizetését, méltóztassék nekik még egyszer olyan segítséget adni, hogy iházuikat felépíthessék és fizetni tudjanak. A negyedik dolog, amit a földlmívelésügyi miniszter úr figyelmébe kívánok ajánlani, a kishaszoribérlők ügye. Egyik képviselőtársam már a múlt héten interpellált ebben a tárgyban, de nem Ikapott kielégítő választ. A földmívelésügyi miniszter úr azt mondta, hogy a kishaszonbérlők kedvezményes vetőmagkölcsönt kaphatnak. Szükséges, hogy ezt a vetőmagkölcsönt minden árvízkárosult megkapja, de nem szabad elfelejteni, hogy a kisbérloknek bérfizetési tartozásuk is van, adótartozásuk is van, tehát amikor annak a kishérlŐnek, akinek nincs egyébé, csak földjébe befektetett munkájáéi ki* ingósága, fizetnie kell a haszonbért, fizetnie kell a saját adóját, a föld adóját és mindenét elvitte a víz, akkor végeredményben az az egzisztencia Össze fog omlani és az, illető kénytélen lesz megszökni arról a földről. A föld vetetlen, munkálatlan marad, neki pedig az adósság mindig a nyakán maradi mert akárhol telepszik is meg, a meg nem fizetett haszonbért és adót mindig követelhetik rajta. A kisbérlők, ezek a szegény emlberek, a munkásoknál is rosszabb és nehezebb helyzetben vannak, mert először kell a bérbeadónak és az államnak adózniok és csak azután gondoskodhatnak saját családjuk eltartásáról. Ezek a lehető legnehezebb helyzetben lévő egzisztenciák és éppen ezeket sújtotta az árvíz, ha árvízsujtotta területen laktak, mert nekik mindenüket elvitte az árvíz, elvitte azt az egypár jószágot, a vetést, Í'IItalaiban mindazt, ami az ő egzisztenciájuk alapja volt. Feltétlenül különleges intézkedésre van szükség olyanképpen, hogy a bérfizetésnél és az adófizetésnél bizonyos könnyítéseket, mérsékléseket kapjanak vagy segély formájában nyújtson nekik az állam segítséget, hogy a termelést tovább fenntarthassák és mind a bérbeadók, mind a saját malguk egzisztenciáját biztosíthassák és ne legyenek további közsegélyre ráutalva. Végül — és ez leginkáibb a kereslkedelemügyi és a belügyminiszter urakhoz tartoznék — itt van egy tanulság, amelyet nagyon kérem, méltóztassék megszívlelni és méltóztassék ilyen irányban intézkedni. A községi költségvetésekben 100 pengők, 50 pengők, 200 pengők vannak felvéve a községi utak és IMdak stb. karbantartására. A költségvetések tárgyalásakor a felsőbb hatóságok, a vármegyék, a miniszterközi bizottság mindig kíméletlenül törölték azokat a költségeket, amelyeket a községek az utak, határutak vagy hidak fenntartására vettek fel, úgyhogy vannak olyan községek, amelyeknek határa 10.000 hold — méltóztassék elképzelni, hogy ott mennyi községi út, híd és hasonló dolog van — és 100 pengő van felvéve a költségvetésben ezeknek fnntartására, Iholott község mind közmunkaváltságban, mind útadóban nagyon nagy összeget szolgáltat be. Vissza azonban nem kap belőle semmit, mert a községi közmunkaváltság 90 százalékát elviszi a vármegye. Ennek a fogyatékos helybeli útfenntartásnak a következménye az, hogy most az árvíz következtében úgyszólván képtelenség a községekben az embereknek kijutni a határukba. Nemcsak a határutak, hanem a községi utak is olyan állapotban voltak, amely egyéne-