Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
456 Az országgyűlés képviselőházának időmiből nem futná ki és így ezt a következő szerdára hagyom. {Derültség a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Ha lesz!) Legyen szabad inkább megemlítenem, hogy nem a zsidó bankok ellen szólalok fel, hanem a keresztény tisztviselők érdekében. A keresztény tisztviselők egyesülete kérdést intézett tagjaihoz és kérdőívekben kérdezte meg, mi- van a zsidótörvény végrehajtásával az általuk szolgált banknál. A befutott válaszokat összegezték, eljuttatták a kormánybiztossághoz és megállapították, hogy igen, vannak 200—300—400 pengős büntetések, de ezekkel nem lehet visszarettenteni azt a bankot, amely 150.000 pengőt takarít meg a zsidók számára azzal, hogy megfizet 200—300 pengős büntetést. A keresztény tisztviselők érdekében állítom, hogy szükség van a revízióra. Ebben a tekintetben nem vagyok egyedül: Milotay István vasárnapi cikke kitűnően rámutat arra, hogy az »Aladárok« és »Edömérek«, ha oda jutnajfc a párnás ajtók mögé a vezérigazgatói székekbe és ott elfelejtik a keresztény irányzatot, a keresztény »kurzust« és kellemetlenkedésnek tekintik, ha valaki a zsidókérdést még emlegeti. (Ilovszky János: Milotaynak tökéletesen igaza van! — Hubay Kálmán: Nagyon jó cikk volt!) Sajnos, a miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében e tekintetben azt a nyilatkozatot tette, hogy »a zsidótörvénynél sem lehet ugyanabból a szempontból nézni a helyzetet mondjuk Sopronban vagy Munkácson«. Ehhez az Újság, a zsidó fajvédők lapja azt fűzi hozzá, hogy »bátor »higgadt beszéd ez, rést üt a zsidótörvény általános és egyöntetű végrehajtásán«. (Zaj a szélsőbaloldaton.) Sajnos, fűzi hozzá, hogy »bátor, higgadt beszéd ez, rést üt a zsidótörvény általános és egyöntetű végrehajtásán«. {Ü9y van! Ügy van! a ssélsőbatoldalon. — Nagy taps a szélsőbaloldalon, — Zaj. — Hubay Kálmán: Hallgassák meg az angol rádiót, mit mond a miniszterelnök úrról!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak.. Következik Keek Antal képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni, Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a politikai szabadságjogok gyakorlása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyar Nemzeti Szocialista mozgalomban tevékenykedő egyének a rendőrhatóságok részéről indokolatlan és törvényellenes zaklatásoknak és meghurcoltatásoknak vannak kitéve! 2. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy a magyar állam polgárai még ma sem gyakorolhatják szabadon politikai jogaikat, mert a tisztviselők és közalkalmazottak széles rétegei még rna is el vannak tiltva a magyar nemzeti szocialista mozgalomban való részvételtőli! 3. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr azonnal előterjesztést tenni a 3400/1938. M. E. számú rendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozólag s azonnal utasítani a rendőrhatóságokat, hogy a jövőiben a magyar nemzetiszocialista mozgalomiban tevékenykedők vagy ahhoz tartozók politikai működésének korlátozásától tartózkodjanak? 4. Hajlandó-e a m. kir belügyminiszter úr a képviselőházban 1940 április 24. napján tett azon kijelentésének megfelelően, hogy Magyar : országon politikai szabadság van, a politikai 104. ülése 1940 május 1-én, szerdán. szabadságot megteremteni, a gyüléstilaiinn: megszüntetni, a magyar nemzeti szocialista mozgalom részére szervezkedési lehetőséget c-s szabadságot adni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Keek Antal: T, Ház! Végtelenül boldog lennék, ha a belügyminiszter úrnak beszélhetnék, tekintettel azonban arra, hogy a belügyminiszter úr ez elől az interpelláció elől elment, kénytelen vagyok annak beszélni, aki itt van és aki ezt a beszédet meghallgatja, A belügyminiszter úr ma egy hete, Budinszky László t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszában azt a kijelentést tette, hogy (olvassa): »ebben az országban politikai szabadság van ...« »... még egyszer hangsúlyozom: politikai szabadság van azok között a korlátok között, amelyeket a nemzet vitális érdekei szabnak meg.« Azt mondja továbbá a belügyminiszter úr, hogy (olvassa): »semmiféle hatóságnak sincs joga vagy utasítása, nem is teszi, hogy politikailag üldözzön embereket«, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) »de igenis minden arra hivatott hatóságnak kötelessége vigyázni arra, hogy semmiféle politikai mozgalom az ország rendjét fel ne forgassa«. T. Ház! Én nem kívánok interpellációmban azzal foglalkozni, hogy ebben az országban hányan szenvedtek szabadságvesztésbüntetést, akár a toloncházban, aikár előzetes letartóztatásban, akár internálótáborban, vagy pedig mint rendőri felügyelet alá helyezettek, hiszen ezt számtalanszor szóvátettük, magam is. Több százra, sőt ezerre megy azoknak a száma, akik ebben az országban igenis, csak azért szenvedtek szabadságukban 'korlátozást, mert a nemzeti szocialista mozgalomban résztvettek, illetőleg annak a mozgalomnak érdekeit és kiszélesítését tűzték ki célul. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. Ház, azt mondom, hogy politikai szabadság szerintem ott van, ahol van szólásszabadság, van véleménynyilvánítási szabadság, van szervezkedési szabadság, van egyesülési és gyülelkezési szabadság és jog, ahol vau sajtószabadság és ahol minden egyes állampolgárnak rendelkezésére állanak azok a korszerű eszközök, amelyeknek alapján gondolatait, eszméit, elveit közölni tudja; célzok itt a rádióra és a megafonra. Ezzel szemben vegyük azt sorra, hogy van-e ebben az országban szólás- és véleménynyilvánítási szabadság? (Ifi Tatár Imre: A kormánypártnak van!) Elnök: Csendet kérek! Keek Antal: Én azt állítom, hogy nem kell valakinek közalkalmazottnak lenni ebben az országban, hogy szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága ne legyen, mert a közigazgatási és rendőri hatóságok egyöntetűen és mindenhol követett eljárásokkal gondoskodtak arról, hogy ebben az országban senki se -merje szabadon nyilvánítani véleményét és ne közölhesse álláspontját. (Zaj.) Azok a bizonyos végrehajtó közegek és másodfokú hatóságok ugyanis Budapesten és különösképpen vidéken minden egyes alkalommal, az életmegnyilvánulások minden egyes vonalán éreztetik és mindenhol kimutatják azt, hogy jaj annak, aki ebben az országban a nyilaskeresztes mozgalomhoz csatlakozik, mert az vagy ilyen vagy olyan szcavedést fog elszenvedni. (Maróthy Károly: Nálunk van szólásszabadság 1 ? Grubert 50 napra lezártaik!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr. (Állandó zaj.) Keek Antal: Arra. aki ebben az országban