Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
452 Az országgyűlés képviselőházának lyal megszüntettem ezt a méltánytalan eljárást, hanem igen erélyesen fel is léptem azzal szemben, aki önkényesen hozott ilyen változtatást ezekben a nehéz időkben olyan munkássággal szemJben, amely becsülettel teljesíti kötelességét. (Ügy van! Ügy van!) Hasonló kemény rendszabályokkal a jövőíben is mindig el fogok járni olyanok ellen, akik a termelés folytonosságát erről az oldalról óhajtják megzavarni. (Helyeslés.) Kérem a t. Képviselőházat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az iparügyi .miniszter úr válaszát tudomásul ven nil (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Gesztelyi Nagy László képviselő úr interpellációja, ő azonban halasztást kér. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadna. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a budapesti oártknrök és társaskörök cégére alatt működő játékbankok megrendszabályoizása tárgyában. Tudia-e a miniszter úr. hogy Budapest igen sok társaskörében a 174/1928. és 147/1933. számú belügyminiszteri rendelkezésekkel ellentétben magánvállalkozóktól finanszírozott bacearat-üzem működik? Ezekben üzletszerű játék folyik, amelvnek főszereplői rendszerint a tőzsdén levitézlett zsidók. A fennálló rendelkezéseket kijátsszák és az adózás elől milliókat vonnak el. Hajlandó-e a miniszter úr ezekben a körökben a legerélyesebben rendet teremteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: Mélyen t. Ház! Ezen az oldalon nem szűntünk mes- hangoztatni, hogy sem az, első, sem a második zsidótörvény nem oldotta me<r Magyarországon a zsidókérdést és is?enis szükséer van 'gyökeres, a kérdés minden részleteire kitéri ed ő harmadik zsidótörvényre. (Ügy von! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez mennyire időszerű és mennyire szükséges, azt szeretné>m mai adataimmal is bizonyítani. Egyben azt is bizonyítom, hogy Magyarország még ma is a zsidóság Mekkája. T. Ház! A tőzsdei konjunktúrák idején sokat szerénél t többek között két zsidó: Somló De-'so és Dévény Ármin, becenevén Sumi. (Derültség.) A. dekonjunktúra idején ez a két zsidó, látván, hosry a tőzsdén nem igen van mit keresni, meghazudtolta azt a zsidó elvet, amely a következőképben szól — méltóztassék megengedni, hogy közönséges legyek és héberül nyilatkozzam meg (Derültség.) —: Viel metnebes, wenig broches, vagyis sok munkával kis hasznot. Ezt a jelszót i^eghazudtolták és iparkodtak maguknak mWél kevesebb munkával minél több hasznot biztosítani. (Közi Horváth József: Ez a racionalizálás! — Derültséa.) Ennek az elvnek tipikus példája éppen ezeknek a Dévény és Somló uraknak a tevékenysége. Ezek az urak tudniillik átmenetiig szögre akasztották tőzsdei bankári működésüket és kerestek egy társadalmi cégért, amely alatt azután az esti és éiszakai órákban fejtettek ki bankári tevékenységet, természetesen eltérően a tőzsdei szabványoktól. (Derültséa.) Az Erzsébetvárosi Társaskörnél (Egy hang ÍOU. ülése Ï940 május 1-én, szerdán. a szélsőbaloldalcn: Szép hely!) vállaltak bankári érdekeltséget a baccarat nevű nemes kártyajáték terén. Megállapodtak 'a Társaskör vezetőségével, amelynek elnöke gróf Karátsonyi Jenő, hogy kártyapénz és némi haszonrészesedés leadása mellett ők ketten fogják a baccaratbankot adui. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ők délutántól a késő éjszakai órákig izzadva osztják a lapokat, hanem azt jelenti, hogy alkalmazottaikkal végeztetik ezt a nemes munkát, ők csak a munkamenetet ellenőrzik és a végén a hasznot összeszámlálják és elszámolják. Az üzlet megfelelő propaganda és slepperhad segítségével olyan kitűnően működök, hogy lassanként szűk lett nekik ez a kör és beköltöztek az Erzsébet-korút 43. számú házba, ahol az egész emeletet kibérelve, megnagyobbították az üzemet és lassanként két külön teremiben folytatták bankári ténykedésüket. Hogy egyszerűen fejezzem ki magamat: fütyültek a vonatkozó rendelkezésekre, amelyek megtiltják az üzletszerű bankadást. Strohmannokkal — manapság meglehetősen ismert fogalom ez — osztatták a lapokat, mintha a kör tagjainak egyike szórakozásképpen adná a bankot saiát számlájára. Miután jól ment az üzlet és miután a begyakorolt alkalmazottak — majdnem mind levitézlett tőzsdetagok és zsidók — pompásan működtek, annak az elvnek az alapján, hogv a pénzt^ pihenni hagyni nem jó és nem szabad, ők ismét visszatértek a nappali életbe és rövidesen megkezdték működésüket a valutaüzérkedés terén. A szemfüles valuta-detekívek azonban elfogták őket és most rájuk szabott büntetésüket ülik. Ott van azonban a bökkenő, hoery nejeik a begyakorolt alkalmazottakkal tovább folytatják nemes működésüket a bacearatbankadást. Méltóztassanak megengedni, hogy adatokat sorakoztassak fel arra, hogy mit jövedelmez egy ilyen baccarat-bankadás. (Közi Horváth József: Honnan tudod ennyire? — Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem a képviselőház elé való! Menjen a rendőrségre! — Keek Antal: Az ügetőn sem ő volt kint!) Az Erzsébetvárosi Körben van két zsidó játékfelügyelő, Sumi és Somló bizalmi emberei, akik főnökük távollétiben vezetik az üzemet. Ezek kapnak _ napi 20—30 pengőt. Van továbbá hat zsidó játékfelügyelő, akik kpzül váltakozva kettő-három magas székeken ül az asztal körül és dirigálja a játék menetét; ezek napi 10—10 pengőt kapnak. Van uégv osztó Strohmann, — közöttük két díszkeresztény is — ezek játsszák a gondtalan, gazdag klubtag szerepét, aki szórakozásból saját számlájára adia a bankot. Ezek fejenként napi 8—10 pengőt kapnak. (Felkiáltások jobbfelől: Nem a parlamentbe való dolgok! — Àz elnök csenget.) Van ezenkívül két zsidó főpénztáros fejenként napi 10—12 pengő fizetéssel, végül 7—8 crupier. akik közül váltakozva 4—4 dolgozik. Ezek azok, akik igazán dolgoznak s ezek kapnak 4—6 pengőt. Ha ezekhez még hozzászámítja az ember a külső személyzetet, a slepperek hadát, a külső szolgálatosokat, akkor rájön, hogy ez a. Sumi és Somló nagyüzem nani 270—280 pengő rezsivel dolgozik, ami megfelel havi 10.000 pengőnek. Menynyi lehet ott a haszon, ahol 10.000 penp-ő a havi rezsi-költség? (Maróthy Károly: És főleg mennyi a kifosztott ember!) Ez csak egy speciális eset és az a bosszantó benne hogy amíg azok a valutaüzérek büntetésüket ülik, üzletüket megfelelő társa sás-fal minden rendelet semmibevevésével továbbfolytatják és kifosztják a gyenge jellemű és