Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képviselőházának sonló dolgokról. (Pándi Antal: Élihez új szellem kell!) TJ.i szellem kell, úgy van, igaza van az igen t. képviselőtársamnak. (Közi Horváth József: Vagy egy nagyon régi: a keresztény szellem!) igazat adok azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy olyan helyzetbe kell hozni a fiatalságot, hogy idejében családot tudjanak alapítani, tehát meg kell szüntetni a 80 pengős állásokat olyan korban, amikor valaki már tényleg családot tud alapítani. Igen t. Ház! Ezeket voltam bátor a családvédelemmel kapcsolatban előadni, mégpedig, mondom, csak azért, mert annyira áthatotta a közvéleményt az a hit, hogy itt egy családvédelmi törvényjavaslatot tárgyalunk. Ügy éreztem, szüksége van annak, hogy megmondjam, hogy itt nem családvédelmi törvényjavaslatot tárgyalunk, itt mást tárgyalunk. (Közi Horváth József: Ez őszinte beszéd!) Családvédelemre, mégpedig intézményes családvédelemre, igenis, szükség van. Szükség van arra, hogy az állások betöltésénél, a kinevezéseknél a sokgyermekes családokból származó gyermekeket vegyék legelőször figyelembe, (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) ne lássa a társadalom annak az elkeseredett öreg tanítónak az arcát, aki 35—40 esztendeig tanított becsülettel, öt gyermeket nevelt fel tisztességgel, becsülettel, anyagi erejének végső megfeszítésével, rongyoskodott, éhezett, koplalt és most nem tudja kivívni azt, hogy öt évvel ezelőtt jeles eredménnyel végzett leányát kinevezzék tanítónőnek, még ehhez sem tud hozzájutni. Hiába, t. Ház, valahogy úgy van, hogy a nagycsaládú embert, hogy úgy mondjam, még az ág is húzza, az nem ér rá összeköttetéseket szerezni, annak nincs ideje kimunkálni az összekötteté seit, tehát természetesen odajut, hogy ha a gyermekei elhelyezésre várnak, nem tudja őket elhelyezni. Ha ezekről gondoskodnánk, ez intézményes családvédelem lenne. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, akinek a jó szíve mindig a sokgyermekes családok felé hajlik, hogy az ő minisztériumában vigye keresztül azt, hogy az állások betöltésénél egyenlő feltételek mellett mindig a sokgyermekes családokból való pályázókat nevezzék ki. (Közi Horváth József: Trafik!) Igen t Ház! Nekem âz a véleményem, hogy az emberi társadalom, az emberi lélek annyira át van szőve a jósággal, hogy a nagy családok még nálunk, Magyarországon is, ahol nincs intézményes családvédelem, ma már kezdik érezni a társadalom figyelmét. Hogy ne mondjak egyebet, például Zalaegerszegen azt ta pasztaitam a pénzügyi hatóságoknál, hogy a sokgyermekes családok mindig más megítélés alá kerültek, mint azok a családok, amelyekben nem volt gyermek. (Helyeslés.) Ez így is van jól. Tehát akármilyen is ez a javaslat, akár milyenek is ennek a rendelkezései, a legjobb törvénynél is többet ér a jó végrehajtás, mert amíg azt tapasztalja az ember, hogy a törvény végrehajtásába nem a törvény szigorát, hanem a szívet viszik bele a sokgyermekes családok irányában és amíg ez meglesz nálunk Magyarországon, addig nem féltem én a sokgyermekes családokat attól, hogy bármilyen adótörvény az ő létalapjukat megtámadja vagy veszélyezteti. Én arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy továbbra is ugyanazzal a jóindulattal kezelje a sokgyermekes családok ügyeit, mint amilyennel eddig is kezelte és erre utasítsa alárendeltjeit is. Amikor köszönetet monKÉPVISELöHÁZn NAPLÓ V. 10Jf. ülése 19Í0 mÁjus 1-en, szerdán. 443 dok az igen t. Ház azon tagjainak, akik ebben a vitában felszólaltak és akiknek a szavaiban a nagy családok iránti szeretet nyilvánult meg, akik a nagy családok érdekében szólaltak fel, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik! Nagy Ferenc jegyző: Bodor Márton! Elnök: Bodor Márton képviselő urat illeti a szó. ^^ Bodor Márton: T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során úgyszólván miniden párt leszögezte az álláspontját, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során megnyilatkoztak a különböző vidékekről való törvényhozók és észrevételeikben leszögezték az ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban mutatkozó bajokat és hiányokat. Voltak ellenben képviselők, akik ettől eltérve egészen más útra terelték a tárgyalás menetét és fonalát. Így az előbb is Börcs igen t. képviselőtársam egészen más útra terelte a dolgot és nem a dolog lényegéről beszélt. A lényeg az volna ennél a törvényjavaslatnál, hogy mutassuk meg azokat a hibákat, amelyek kiküszöbölendők és amelyek a széles néptömegeket, ezreket és milliókat' sújtanak, hogy azokat a hibákat a pénzügyminiszter úr éliminai ja, mert van még rá idő addig, amíg ebből a törvén y javasHatból törvény lesz. Mód van erre a bizottsága tárgyalások során, de még talán akkor is lehet javítani ezeken, amikor a felsőház elé kerül ez a törvényjavaslat. Azt látom azonban, hegy Börcs képviselőtársam azt mondja, hogy 0 a nép gyermeke, ő mint kisgazda ezt a törvényjavaslatot kisgazda szemmel nézve nagyszerűnek találja és annak ellenére, hogy egy bizonyos részén kifogásolja, azért mégis elfogadja, bele óhajtva iktatni ebbe a törvényjavaslatba azt a bizonyos részt, amelyet a kishaszonbérleti törvényjavaslat tárgyalásánál kellett volna javasolnia és elmondania. Ezt a részt azonban a képviselő úr inem akkor mondotta el] hanem idehozta most, amikor ezt az adótörvényjavaslatot tárgyáljuk. En végtelenül sajnálom, hogy a képviselő úr ajkáról elhangzott az a kijelentés, hogy ő nem tartja érdemesnek azt a kis zsellérembert arra, hogy földhöz juttassuk, (Elénk ellenmondások jobbfelől. — Zsidó Sándor: Ki mondotta ezt? — Horváth Ferenci: Nem mondott ilyesmit! — Felkiáltások jobbfelől: Ki mondott ilyent? — Mozgás.) mert véleménye szerint a zsellérember még most nem érett arra, hogy földhöz jusson és a képviselő úr ezt nem is kívánja. (Elénk ellenmondások jobbfelől. — Horváth Ferenc: Nem mondott ilyesmit!) Azért nem kívánja, mert az a zséllérember, valamint az az uradalmi cseléd attól fél, hogy akkor majd nem lesz, aki őt reggelenként felkelti. (Felkiáltások jobbfelől: Ki mondotta ezt?) Ezt a kijelentést én visszautasítom annak a sok ezer és ezer gazdasági cselédnek és kisembernek a nevében, (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés!) mert a magyar igenis felkeli, ha szükség van rá és akár le sem fekszik, ha munkája elvégzéséről van szó. (Meixner Emil: Itt azt nem mondotta senki sem!) Az ilyen beszéd olyan formán tűnik fel, mintha lebecsül nők a magyar fajtát és azt állítanék, hogy nem alkalmas arra, hogy ezt a magyar földet túrja, mi vélje és rajta intenzív gazdálkodást folytasson. Állítom, hogy igenis alkalmas, csak tessék 69