Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának ségi bíró vagyok — akinek 2000 hold földje van és Budapesten három bérháza van. E mellett még nem lekicsinyelni való nyugdíja is van. Már én kérdezem, hogy ezeket az agglegényeket, akiknek ilyen tetemes jövedelműik van és akik nyugdíjat is húznak, a 25%-o» pótlók fizetésével megfelelően sujtják-e? (Meskó Zoltán: Nem ez a lényeg! Nem hoznak véráldozatot, nem ad katonát! Félemberek az agglegények!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék feliratkozni és mondanivalóit úgy elmondani. Börcs János: A pénzügyminiszter úrnak azt javasolnám... Elnök: Börcs képviselő urat kérem, hogyha elnöki kijelentést teszek, addig méltóztas sék beszédével várni. Most pedig méltóztassék folytatni. Börcs Ján«s: A pénzügyminiszter úrnak nzt javasolnám, hogy ezeknél az agglegényeknél állapítson meg egy adófizetési maximumot és ne csatk pótlékokkal rója meg őket, hanem a jövedelmük bizonyos százalékát is vegye el. Most pedig áttérek a családvédelem magasztos gondolatára, ami e Ház minden oldalának kedves témája. Amikor a földbirtokreformjavaslaton az utolsó simításokat végeztük, amikor e javaslat utolsó akkordja hangzott el e Házban, akkor 250—300 holdat hagytunk meg a nagybirtokosoknak azon a címen, hogy ezzel a családvédelem magasztos eszméjét szolgáljuk. Én, mint magyar kisgazda, tiszteletben tartom a nagybirtokosok földhöz való ragaszkodását, mert ők épp úgy szerethetik az ezer holdjukat, mint ahogyan mi szeretjük azt a pár holdat, amit a magunkénak vallhatunk. (Paczolay György: Csali nem egyformán történt a szerzés!) Elnök: Mit mondott a képviselő úr! (Paczolay György; Azt, hogy nem egyformán történt a szerzés!) Elnök: Sérteni akar ezzel a képviselő úr G^y társadalmi osztályt? (Paczolay György; Történelmi tényt kívántam megállapítani!) A képviselő urat ezért a történelmi tényeknek meg nem felelő állításáért rendreutasítom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Haynau is ezért kapott birtokot!) Börcs János: Megfeledkeztünk azonban arról, hogy ezeken a nagybirtokokon sokszáz és száz gazaasági cselédnek szegényen, mostohán, szűkösen és nyomorban kell felnevelnie azokat a szegény magyarokat, akiket a jövőnek, a nemzet munkásnépének, a magyar haza fegyveres katonáinak neveltek. Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, szeretném azt alátámasztani Matolcsy képviselőtársam statisztikájával, amelynek adatait egy pillanatig sem vonom kétségbe. Ezt akkor hozta a Ház elé, amikor a mezőgazdasági munkásokról szóló javaslatot tárgyaltuk. Akkor ő kimutatta, hogy Magyarországon az utóbbi három év alatt 83.000 és néhányszáz holddal kevesebb földet osztottak ki a mezőgazdasági cselédeknek, mint a megelőző három évben. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Képviselőtársamnak ezt a számítását azonban, amelyet egyben a jövedelem szempontjából is végzett, kétségbe vonom és úgy akarom kiigazítani: nyilvánvaló, hogy 83.400 mezőgazdasági cseléddel kevesebb van ma elhelyezU. ülése 19 40 május 1-ért, szerdán, 439 kedve a nagybirtokokon, mint ezelőtt három évvel, ha a számítása helyes. Mert nem tudok elképzelni olyan nagybirtokost, ahol egyéves mezőgazdasági cseléd konvenciójába ne adnának ki egy hold földet, amely az ő konvencióját kiegészíti. (Baky László: Sommást vesznek a konvenciós helyett!) Rátérek erre mindjárt, képviselőtársam. Éppen ez az, ami az én állításomat bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban óriási bajok vannak. Éppen ez az elengedhetetlen erő, ez az elengedhetetlen tőke, amelyet a cselédség képvisel a mezőgazdaságban, az utóbbi időben horribilis nagy számmal csökkent. Kénytelenek most a földtulajdonosok hónapos cseléddel és sommásokkal ezek helyét pótolni. (Baky László: Mert spórolnak!) Ha már pedig ez így áll, akkor nyilvánvaló, hogy úgy a mezőgazdasági napszámosok, mint a sommások mindig jobb helyzetben vannak, mint az éves mezőgazdasági cselédek. (Baky László: Dehogy vannak!) Ha nem volnának, akkor megmaradnának éves cselédnek és nem mennének el inkább hónapos cselédnek. (Baky László: Nem kötnek velük szerződést, elmennek szegények, de nem alkalmazzák őket. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Amikor én ezeknek az embereknek, ezeknek a néprétegeknek mostoha helyzetével foglalkozom, egy pillanatra sem akarom azt megállapítani, hogy nagybirtokosaink szűkmarkúsága és zsugorisága okozza azt, hogy et az áldatlan állapot van ma az éves cselédeknél, hanem igenis az, hogy mezőgazdaságunk sem a múltban^ sem a jövőben nem fog olyan jö vedelmezőségre szert tenni, hogy ezeknek c* mezőgazdasági cselédeknek olyan megélhetést tudjon biztosítani, hogy gondtalanul fel tud ják nevelni nagy családjukat. T. Ház! Amikor ezzel a kérdéssel itt foglalkozom, nem mulaszthatom el, hogy ne mond jak méltó köszönetet a Fehérmegyei Nemzeíi Gazdák Szövetségének, amelynek tagjai belátták azt, hogy ezen a súlyos kérdésen, amelyei úgy hívunk, hogy családvédelem, kötelesség szerüleg keli segíteni. Ea a szövetség külön pénztárt nyitott erre a célra és már minden harmadik családnál segélyt nyújtanak, úgyhogy nem ritka köztük az a család, amelyiket S0, sőt 90 pengő családi segélyben részesítettek. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor ezt itt az ország színe előtt megemlítem, kötelességemnek tartom, hogy ezért a nemes példájukért köszönetet mondjak. (Helyeslés a jobboldalon. T. Ház! Nézzük meg közelebbről, hogy miért olyan fontos ennek a kérdésnek a rendezése. Fontos azért, mert mezőgazdaságunk jövője, ennek az országnak, ennek az agrárállamnak a jövője és ennek nyugodtsága tisztán a mezőgazdasági cselédség jobb sorsára van alapítva. Ha ezt az osztályt, amelyik ennek a nemzetnek a forrása, ahol még nincs egyke és egyse, ahol még nem megy ritkaságszámba az sem, hogy 5—6, sőt 8 gyermek is van, elhanyagoljuk és ennek megmentésére nem sietünk, akkor mezőgazdasági állapotaink, töb'btermelésünk csődbe kerül. T. Ház! Nagyon szomorú esetet kell itt a Ház előtt elmondanom, amely április 1-én történt meg < nálam. Amikor innen Budapestről hazamentem, az udvaromban egy mezőgazdasági cseléd bútorai közt egy anyát láttam, akit körülfogtak apró gyermekei. KérdezŐsködésemre, hogyan került ide, elmondja, hogy a szomszéd uradalomból — mivel a férje időközben megrokkant és elhelyezkedni nem tudott s mivel a törvény értelmében a gazdaságnak a legközelebbi községbe kell szállítania — Bics-