Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

Az országgyűlés képviselőházának 10

h. ülése 19 UO május 1-én, szerdán. 431 dítványomat el méltóztatik fogadni, hagyjuk el ezt a passzust, mert 'különben zavarni fogja a törvény egyéb érdemleges intézkedéseit. A második részben a 'házadóról szóló 8. §4)ól úgy gondolom, valami feledékenységéből kimaradt. Ez a szakasz felsorolja, hogy mik adómentesek. Ennél a szakasznál azt látom, hogy ebben a felsorolásban benne vannak az ipartestületek, de viszont nincsenek benne a gazdasági egyesületek (Gesztelyi Nagy László: A mezőgazdasági kamarák!), sőt nincsen benne az ügyvédi kamara sem. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Azok már egy régi törvény alapján adómentesek, azért nem kell belevenni!) Amennyiben erre már van intézkedés, természetesen készségesen nyugszom meg ebben a felvilágosításban. A törvényjavaslat 12. §-a kategorizálásokat állapít meg és pedig aszerint, hogy kisközségről vagy nagyközségről van-e szó. Őszintén megvallom, nem

1 egészen vagyok híve annak, hogy aszerint osztályozzuk a községeket, hogy mennyi a lakosaik száma, mert ez bajos és nehézkes dolog. Ismerek olyan 40.000 lakosú községet, amelyben viruló élet van, és ismerek olyan 15.000 lakosú kis megyei várost, amelyben bizony a lakosság zöme paraszt és emiatt sokkal alantasabb élet van 'benne, mint a 40.000 lakosú nagyközségben. En tehát, amennyiben találna a pénzügyminiszter úr más megoldási lehetőséget, ezt á kategorizálást szívesen váltanám fel mással. Kénytelen vagyok most visszatérni a törvényjavaslat 10. §-ára és pedig a házadóra vonatkozóan még egynéhány tiszteletteljes indítványt szeretnék tenni, a gyakorlati életből merítvén ezeket az észrevételeimet. Felveendőnek tartom a 10. § második pontja után harmadik pontként, hogy azok az egyszöba-konyhás lakások, amelyek adómentességet élveznek az esetben, ha 'benne földmíves lakik, akkor is adókedvezményben részesítendők, ha a dologképtelen vagy elaggott földmíves tulajdonossal együtt lakik eltartó és más foglalkozást űző családtagja is. Például a foltozó csizmadia, ha édesanyjával lakik együtt esy szoba-konyhás 'házban, nem mentes az adó alól, mert nem földmíves. Ezt valahogyan nem tartom szerencsés dolognak és amennyiben lehet, az ilyen elesett ember támogatására ezt is mentesíteném az adófizetés alól. Tisztelettel kérem 4. pontként felvenni, hogy azoknak a munkaképtelen vagy elaggott háztulajdonosoknak, akik kizárólag házuk egy részének bérbeadásából tartják el magukat, akiknek olyan fel- vagy lemenő 'hozzátartozójuk nincs, aki eltartásukról gondoskodnék és akik legfeljebb három .szobából álló házukon kívül más ingatlan vagyonnal nem rendelkeznek, .házadóját a bérbeadott lakrészek után sem a házbér jövedelem alapján, hanem a H. TT. Ö. vonatkozó szakaszában közölt megfelelő minimális haszonértek után kell kivetni. Ez mindenesetre «okkal simábbá teszi a törvény rendelkezését és igazságos is, mert hiszen akinek .semmi egyéb vagyona nincs, csak ez a ház, annak, ha a régi rendszer szerint fizeti az adót, alig marad valami a házbéréből. Ezenkívül egy pár szociális vonatkozású és a vidéknek ifou elevenébe vágó kérdést is vagyok bátor felemlíteni és tisztelettel kérek rájuk — amennyi ben ezeket az igen t. pénzügyminiszter úr helyénvalónajk találja — orvoslást. Van ugyanis olyan eset, hogy egy kétszobás lakás egyik felében iparosember lakik, mert nálunk az Alföldön az a helyzet, hogy egy kétszobás lakásban két szegény ember is húzódik meg úgy, hogy közös konyhájuk van. Ezeket nem minősítik egy szobakonyhás lakásoknak, pedig a bennük lakók tulajdonképpen rosszabb és sajnálatraméltóbb állapotban vannak, mint azok, akiknek egy szoba-konyhájuk van, mert hiszen ezeknek esak lakószobájuk van külön, ellenben konyhájuk iközös. Tisztelettel kérem, hogy ennek útját vágandó, a 10. § második pontja után méltóztassék felvenni azt, hogy: közös idegen érdekeltségű tulajdonban lévő kétszobás lakás állandó adómentessége a tulajdonostársak egyéni és adottsági viszonya alapján különkülön bíráltassék el. (

. Ugyancsak a gyakorlati életben felmerült kérdés az is, hogy ha a ház együk felét bérbeadják például 200 pengőért, a másik részében pedig kedvezményre jogosult lakik, akkor ezt nem lehet kedvezményben részesíteni, hanem arányosítani kell a fizetendő adót a bérnek megfelelően. A gyakorlati élet itt is feljajdul és reparációt kér. Tisztelettel volnék bátor, enneik elejét veendő, a következő indítványt tenni: »Ha a közös, de idegenérdekeltségű kétszobás ház egyik szobája bérbe van adva, a házadóalap a másik társtulajdonos részére ne a fizetett bér alapján, arányosítással állapíttassék meg, hanem az állandó adómentességre jogcímet adó egyén adottságai a másik tulajdonostársnál figyelembe veendők legyenek.« (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor hol marad az egyszerűsítés?) Még a törvényjavaslatnak 21. §-ához vagyok bátor hozzászólni, amely szakasz a kereseti adóval foglalkozik. A 2.1. § 1—4. pontjaiban megállapítja a Jtisközségekben és nagyközségekben azon iparosok kereseti adójának összegét, akik segéddel dolgoznak. Itt is ugyanaz a véleményem, hogy ezt sem tartom egészen szerencsésnek, mert hiszen 15.000 lakosú város azért, mert megyei város, semmiképpen sincsen jobb körülmények között, mint az a 40.000 lakosú alföldi gazdag nagyközség. Nem tudom, hogy mennyiben lehetséges, de tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat. méltóztassék a gyakorlati életnek megfelelően ezt is reparálni. Ennél a pontnál van nekem egy talán igen szokatlan észrevételem. Az a tapasztalatom, hogy az iparosember — a talán erőteljes kifejezezésért tisztelettel bocsánatot kérek — a maga igényességével sokkal inkább jelentkezik, mint a földmíves ember, ellenben az adót fizetni sokszor elmulasztja. Tisztelettel kérek egy negyedóra meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatik a kért negyedórás meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Pápai István: Hogy ennek a lehetetlen állapotnak vége szakíttassék, én a 21. §-ba valami rendelkezést vennék, amely kötelezze azt az iparosembert arra, hogy adóját rendesen fizesse; mert hiszen ha az adót nem fizeti, akkor ebből a községnek óriási kára van. En azt gondolnám, hogy az az iparosember, akinek egyesztendei adónál több háítraléka van és indolenciát mutat az adófizetés tekintetében, valahogy retorzióval kényszeríttessék arra, hogy adóját befizesse. En nem riadnék vissza més