Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

418 Az országgyűlés képviselőházának Maróthy képviselő úr tökéletesen félreértette. Éppen ellenkezőleg, az ügynököiki eddig nem fizettek adót, bár kellett volna fizetniök. Legnagyobbrészük albérleti szobában lakott, nem lehetett megfogni a jövedelmét. A kulcs 5% volt, de a bruttó Összegből 40%~ot le lehetett vonni, ha tehát 100 pengőből 40%-ot, azaz 40 pengőt levonok, akkor marad 60 pengő, ennek az 5%-a pedig 3 pengő. Most a bruttó összeget a vállalat tartozik befizetni, — tényleg 3%-os kulcs alapján — ez az összeg 3 pengő, tehát ugyanannyi, amennyit az előbbi nettó rendszer mellett kellett fizetni. Itt tehát nincs kulcsleszállításról szó: ellenkezőleg, a pénzügyminiszter úr nagyon helyesen megfogta az ügynöki jövedelmet, amire feltétlenül szükség is volt az arányos és igazságos adóztatás megvalósítása érdekében. így tessék a kérdést beállítani, így tessék a dologról beszélni, mert ez az igazság, ennek < ellenkezője pedig feles.legesen lázítja a többi adózót. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy azokon a helyeken, ahol kérik, de más helyeken is, ezután is tartsa fenn a szakmai adóztatást. Ez nagyon jó azoknak, akik kérik, a pénzügyi kormányzatnak pedig egyáltalán nem rossz. A szakmai adóztatás megnyugvást kelt akkor, ha a közösség fogadja el, tehát a pénzügyminiszter úr rendeletileg szabályozhatja ezt ebben az esetben, ezenkívül ellenőrizheti is, hogy igazságosan és helyesen oszszák fel egymás között azt az átalányösszeget, amelyet a pénzügyminiszter úr rájuk szabott. Remélem tehát, hagy a pénzügyminiszter úr a szakmai adóztatást továbbra is fönn fogja tartani. A pénzügyminiszter úrtól egy igazságtalanság megszüntetését is kérem.-Több esetben is előfordult, hogy ha olyan valaki fizetett tartásdíjat, akinek csak fix, tehát alkalmazotti jövedelme van, akkor alkalmazotti kereseti adót fizetett utána. Az illetőnek a világon nincs semmi mása, mint az alkalmazotti Jövedelme és a tartásdíjat élvezőt mégis újból kereseti adó alá vonják. Ez, saerintem, igazságtalan és nem felel meg az arányos adóztatás elvének, nem is jelent komoly összeget, ezért az igazság érdekében kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az olyan tartásdíjat, amely egyszer már kereseti adó alá esett annál, aki azt élvezi, mentesítse az újabb kereseti adó alól. T. Ház! A jövedelmi adóra térve, kénytelen vagyok beszélni a tőkegyűjtés problémájáról. Tegzes t. képviselőtársam már világosan megmondotta, hogy az, aki szociálpolitikával foglalkozik, nem lehet tőikeellenes. Hallatszottak itt tőkeellenes hangok, de ezekre én mindig azt mondom, hogy a szakszerűségtől távol esnek és ha ezeket nem a Házban mondanák, akkor bizonyára tapsokat akarnának ezekkel aratni. Aki komolyan akar szociálpolitikát, az nem lehet a tőke ellensége. Mi tehát, akik komolyan akarunk szociálpolitikát, nem vágunk tőkeellenesek, de ellenségei vagyunk a tőke öncélúságának, (Helyeslés.) ellenségei vagyunk annak, hogy a tőke kizárólag hasznot akarjon, önálló eletet éljen ós ne törődjön azzal, hogy önmagában nem tud önálló életet élni, mert csak a véres emberi verejták teheti lehetővé az ő önálló életét, tehát azzal kell törődnie, hogy az ő életét elősegítő emberi munka megbecsül tessék. (Helyeslés.) Mi tehát akarunk tőkét, akarunk gazdag embereket, de olyan gazdag embereket, akik akarják, hogy az ő gazdagságuk alapját adó 108. ülése 19UO április 30-án, kedden. munka megbecsültessék és honoráltassék. Mi azt akarjuk, hogy legyenek itt virágzó iparvállalatok, de nem olyan iparvállalatok, ahol rengeteg munkás a lehető legrosszabb körülmények között dolgozik, ahol nincs egy egészséges mosdó, egy egészséges öltöző» ahol a munkások nem tudnak rendes körülmények között ebédelni, ahol azonban pazar kiállítási csarnok van. Mi nem ezt akarjuk, amikor tehát ezt támadjuk, akkor nem az iparvállalatokat támadjuk általánosságban és nem vagyunk tőkeellenesek, hanem a tőke öncélúságát, a tőke önálló életét támadjuk, magyarán megmondva, mi mindig a tőke uzsoráját támadjuk. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Velümik szemben tehát senki se védelmezze »a tokét. Nem kell attól félni, hogy mi tőkeellenesek vagyunk, hogy mi a más pénzét akarjuk elosztani. Ellenkezőleg, mi vagyunk azok, akik minden erőnkkel hirdetjük, hogy a tőkét, tudniillik az egészséges, becsületes tőkét támogatni kell és annak számára is biztosítani kell a méltányos hasznot, csakhogy mi azt is mondjuk, hogy a tőke munkájával kapcsolatban álló embernek ds biztosítani kell a tisztes megélhetést és a munkahelyek feltétlen egészségességéf. (Helyeslés.) T. Ház! A 32. $ (2) bekezdése az erdőknél igen helyesen, biztosítja többévi előrevaló vágás esetén a méltányos kulcs alkalmazását. Ez helyes és igazságos, meglevő törvényünkben a nyugdíjakra megvan. Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat» hogy a többévi ügyvédi, orvosi és egyéb munka után is 'biztosítsa ezt, inert ha valaki, mondjuk például én, 5—6 esztendőn keresztül végeztem egy ügyvédi munkát és annak eredményét egyszerre kapom meg, nem pedig részletekben évenként, azt egyszerre venni adó alá, még pedig igen magas kulcs alá, helytelen és igazságtalan. Itt méltányolni kell, — éppúgy, mint a nyugdíjaknál és az erdőbirtokosoknál méltányos ez — hogy többévi elosztásban méltányosabb progresszív kulcs alkalmaztass ék. Nem jelent sokat és kérem ezt a többi szabadfoglalkozásúaknak is, nemcsak az ügyvédek részére, de egyáltalán. Nem szégyenlem, hogy az ügyvédek részére kérem. Mellékesen mondva, magam nem élveztem ilyen több év után egyszerre kapott jövedelmet, de ha élveztem volna, sem szegy élném, mert igazságosnak tartom. A 34. § a házak haszonértékének megállapítását a pénzügyminiszter úrra hízza, hogy rendeletileg állapíthassa meg. Nagyon kérem. hogy az a házadótörvény 9. §-a 4. bekezdéséhez fűzött végrehajtási utasítás szerinti haszonérték legyen és ne emeljék. Nem tudom, hogy akarják-e emelni, de mindenesetre kérem, mondják ki, hogy ez a haszonérték a házadótörvény 9. §-a 4. bekezdéséhez fűzött végrehajtási utasításban felsorolt haszonértékkel egyenlő. A bevezetett családvédelmi adót a jövedelmi adónál jrendkívül helyeslem, épp úgy, mint a házadónál abszolúte helyeslem a sokgyermekes családok miatt adandó kedvezményeket. Koppant sajnálom, hogy mindenki agglegényadóról beszél. Ez egy kényelmes mondat; előzőleg ezt így akarták felvenni, ilyen terv volt, ez azonban nem agglegényadó. Ez ellen én harcolok, mert ez családvédelmi adó és rendkívül fontos is. Itt nemcsak az agglegé-