Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

416 Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1940 április 30-án, kedden. kifejlesztését, elmélyítését kívánom, mert szeretném megérni azt, hogy minél kevesebb vályogház és minél több egészséges, világos lakás legyen. (Helyeslés jobb felől.) A vályogházakkal kapcsolatban mégis meg kell mondanom azt, hogy a pénzügyminiszter úr által hozott adótétel a vályogházakra vonatkozóan a fennálló tények konzekvenciáját jelenti. Egy percig sem látom a javaslatban azt, mintha a pénzügyminiszter úr favorizálná a vályogházakat. Sajnos, az országiban legalább százezer vályogház van. Ez tény, ezeket egy adó javaslattal nem fogják lebontani ég nem fognak új házakat felépíteni. A pénzügyminiszter úr tehát méltányos adókulcsot állapított meg a vályogházak részére, azonban a kőházak és a vályogházak közötti adódifferencia nem olyan nagy, hogy emiatt valaki perverz gyönyörből ezután vályogházat építene. (Derültség.) Szerény véleményem szerint ezt egyébként mindenképpen meg kell akadályozni, mert az egészséges lakás — mint mondottam — a nemzet erejének legfontosabb része. Éppen ezért én igenis, örömmel üdvözlöm az ezekre a kis házakra vonatkozóan hozott fix adótételeket és különösen örömmel üdvözlöm azt, hogy a pénzügyminiszter úr azokat a házakat, amelyeknek lakásait három hónapig nyaralóknak adják ki, a fix tételek szempontjából elhanyagolja, nem veszi ezeket a házakat rendes adóztatás alá. (Helyeslés jobbfelől.) Ez rendkívül fontos a falu anyagi ereje, egészsége és kultúrája szempontjából. Magam is tapasztaltam például Nagybörzsöny községben, ahol igen elhanyagolt viszonyok voltak, hogy amikor ott megindult a nyaralás, milyen fellendülés következett be a községiben és hány kis, azelőtt földes-szobás házat padlóztattak fel a nyaralók kedvéért a nyaralók által hozott pénzből. Ezek a lakások tehát egészséges lakásokká változtak át, a kis ablakokat nagyobbakká alakították át. A pénzügyminiszter úrnak ezt a rendelkezését különös melegséggel és örömmel üdvözlöm. Budapesten a lakáskérdés égetően fontos kérdés. Kénytelen vagyok erre a t. Ház és a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni. A lakásadó-javaslatnak — amelyet éppen a mi pártunk kívánt és amelyet a polgármester levett a napirendről — a napirendről való levétele nem jelenti azt, hogy a lakáskérdés el van intézve. A Magyar Gazdaságkutató Intézet 1539. szeptember 1-i helyzetjelentésében azt közli, hogy kisebb szobaszámú üres lakás már olyan kevés van, hogy ez a helyzet a lakások cseréjét akadályozza. Meg lehet állapítani, hogy abszolút és relatív lakáshiány van. A legújabb statisztikai elmélet szerint a lakások hiányát vagy bőségét a házasságkötések számából állapítják meg. Ez az elmélet azt mondja, hogy ezer új házasság esetén 430 új lakásra van szükség. En ezt el is fogadom és ha ebből a szempontból nézzük a lakáskérdést, például Budapesten, — db egészen bizonyos, hogy így van az összes vidéki városokban, sőt talán még rosszabbul — akkor megállapíthatjuk, hogy Budapesten igenis abszolút lakáshiány van. 1911-ben az új lakások száma 9965 volt, a házasságkötések száma 8840. 1912-ben 9466 volt a lakások száma, a házasságkötések száma 9288. Megállapítható tehát, hogy 1912-ben Budapesten nem volt lakáshiány, ellenkezőleg, a statisztikai elmélet szerint lakásbőség volt, ami különösen ^székesfőváros akkori kislakásépítő akciójának volt az eredménye. 1914-ben már változott ez az arány, mert 3305 új lakáshoz 10144 volt a házasságkötések száma. 1916-tól kezdve pedig rohamosan leesett. 1916-ban például 391 új lakás létesült és 6537 volt a házasságkötések száma. 1923 és 1928 között kezdett emelkedni az építkezés, 1928-ban érte el a leg''• nagyobb magasságát, mert 7201 új lakás termelődött és 10*891 volt a házasságkötések száma. 1931-ben a gazdasági válság^ következtében megint visszaesett az építkezés. 1931-ben 3403 volt az új lakások száma és "I0'524 a házasságkötések száma. 1938-ban 5023 új lakás épült, a házasságkötések száma 12769. 1939 első negyedében 326 új lakás épült r és 37911 volt a házasságkötések száma. A második negyedben 658 új lakás épült és 3500 vtolt a házasságkötések száma. (Szász Lajos államtitkár közbeszól.) A második negyedet is felolvastam annál is inkább, mert a jelek azt mutatják, hogy 1939 harmadik és negyedik negyedében is ilyen rossz volt a helyzet, úgyhogy 1939-ben Budapesten az új lakások száma és a házasságkötések száma közt egészen bizonyosan óriási eltolódások mutatkoztak. Valami objektív alapbtoz kell kötni a szükséglet megállapítását elméletileg is és én kétségtelenül helyesnek tartom a statisztika elméletét, amely azt mondja, hogy ezer házasságkötésre, mint ahogy már előbb mondtam, 430 új lakás kell. Ezt nem lehet tisztán az összeköltözéssel, összehúzódással elintézni, szerény véleményem szerint feltétlenül meg kell állapítani, hogy új lakás kell. Itt kell arról beszélnem, hogy a székesfőváros épít most 3000 kislakást. Ennyivel indult el kifejezetten abból a célból, hogy a nyomortelepeket megszüntesse. Sajnos, az építési anyagok drágasága megakadályozza, hogy 3000 lakás keletkezzék, körülbelül 2300 lakás fog elkészülni és ez elég lesz arra, hogy a székesfőváros nyomortelepeinek a legnagyobb része, a barakkok teljesen megszűnjenek. A Zita-telepen a kőből épült rész fog meg

: maradni, mert a többieket el fogjuk tudni helyezni. Óriási jelentőségű dolog ez, hogy Budapest arculatáról a nyomortelepek el fognak tűnni. Folyik tehát egy lakásépítkezés, amely a nyomortelepek megszüntetését célozza. Az új házasok elhelyezése főként a. munkásokkal kapcsolatban fontos. MunkaslakasoIkat nem építenek Pesten, pedig ezekre szükség van. A relatív lakáshiány abban nyilvánul meg, hogy nincs elegendő lakás, amelynek az ára olyan lenne, hogy például a munkabérekből a "munkások ezt meg tudnak nzetni. Az abszolút lakáshiányhoz még a relatív lakas

: hiánv is járul. Ezt pedg meg kell oldani Budapesten is, a vidéken is. En tehát nagyon kérem a pénzügyminiszter urat es ráirányítom a figyelmet erre az égető kérdésre, mert ez megoldást igényel, hogy a. pénzügyminiszter úr a belügyminiszter uraal, a polgármester úrral érintkezésbe lépve tartson megbeszélést, amelvnek eredményeként a lakástermeles megindulhat. Az olcsóbérű munkáslakasok építésének feladatát hiába utalnók át a magántőke hatáskörébe, az sohasem ..fogja m^ePiteni. Erről az államnak és a közületnek kell gondoskodni. Én a magam részeiről az egyik megoldási módnak a szövetkezeti tömörülést gondolom, amelyben részesülhet az állam, a varo» és a munkaadó. Ennek az elgondo ásnak a nehézsége az, hogy külön 3

ogi szemelv kulon adminisztrációval drágítja az építkezést. Ennél i tehát helyesebb az, hogy a székesfőváros kulon