Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-103
Az országgyűlés képviselőházának 10 T. Ház! Az. államtitkár úr az előbb azt méltóztatott mondani, hogy nálunk antiszo ciális az adózás. (Szász Lajos államtitkár: fin nem mondottam!) Hát méltóztatott bólogatni. (Szász Lajos államtitkár: Álmodik!) Akár elismeri az államtitkár úr. akár nem, én a ma gam részéről bizonyítani fogom, még pedig a következőképen: Hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatását egyáltalán lemérhessük. hogy az ne játék legyen, be kell állítanom ezt a javaslatot és annak hatásait az egész magyar adóztatási rendszerbe, mert csak így lehet azt kellőképen lemérni. Meg kéli állapítanom a javaslat általános mérlegeképen, hogy magát az agglegényadőt helyesen és Okosan hozta be a törvényjavaslat és azután egy-két szociális intézkedést is helyesen pendített meg a kormány ebben a javaslatban. Azonban ezen túlmenően a többi körítés, a többi nem más, mint az időközben felmerült, az adminisztráció folyamán előtérbe került olyan kívánalom, amely elől a kormány nem tudott elzárkózni. T. Ház! A kormány az agglegén y a dóval akarja pénzügyi politikánk megkopott címerét egy kissé kifényesíteni. Egészen bizonyos, hogy ezzel a gondolattal, hogy na, most megint alkottunk valamit, talán két évig el tudjuk váratni a tömegeket, két év múlva azután a tömegek megint rájönnek arra, hogy itt tulajdonképpen nem történt semmi, az'adó továbbra is magas, még talán magasabb, mint idáig volt és akkor ismét elkezdünk majd bíbelődni adóztatási törvényeinknek egy egészen kis szakaszával. (Rapcsányi László: Majd megoldja a nemzeti szocializmus!) Adózási rendszerünk bonyolult dzsungel. Vannak, akik azt mondják, hogy 49-féle köztartozás van, vannak, akik azt mondják, hogy 114, vannak, akik azt mondják, hogy 200. E körül vita van, de I egyben nincs vita: abban, hogy a most érvény- í ben lévő adóztatási rendszerünk 70 törvényben I és 150 összeállításban, utasításban és rende- I létben van szétszórva, ez a javaslat tehát a 71. törvény és a 151. utasítás lesz. (Rapcsányi László: Szegény adóügyi jegyzők!) Kérdezem, hogyan tud eligazodni ennyi . adótörvényben és rendeletben az a szegény adózó polgár? Meg kell állapítanom, hogy adókivető hatóságaink sem tudnak eligazodni ezekben az intézkedésekben, elsősorban tehát a kisembernek lett volna érdeke, hogy igenis egyszerűsítés következzék be; a kisembernek, akinek nincsenek jogtanácsosai, aki nem tud ügyvédeket fizetni adójának rendezéséért. Annak lett volna érdeke, hogy igenis generális intézkedést hozzon ide a kormány. Az egyenesadókat 1925-ben és 1927-ben foglaltuk össze. Azóta azonban sok intézkedés következett be, úgy, hogy szaktisztviselőink is sokszor tanácstalanok ezekben a kérdésekben. Legyen szabad megállapítanom, hogy az egyenesadók itt Magyarországon az állami szükségleteknek mindössze 30%-át fedezik, az állami szükségletek 70%-a tehát nem az egyeli esadóból jön be. Méltóztassék most arra gondolni, hogy a javaslat csak az egyenesadókkal foglalkozik, tehát egész adózásunknak 30%-át érintené, de mennyit érint, az valójában alig tesz ki 3—4% -ot. Ez az a nagy, hatalmas reform, amellyel dicsekszik a kormány. Ha azonban be akarom helyezni ennek a javaslatnak számszerűségét és hatását az egész adóztatási rendszerbe, akkor nem a legutolsó állami költségvetésekkel kell foglalkoznom, amelyben a kisebb közületeknek, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V, 3. ülése 191+0 április 30-án, kedden. 407 községeknek és vármegyéknek az adója nem foglaltatik benne, hanem az 1937-re vonatkozó, die legutóbb kiadott adóstatisztika adatait kell néznem. Méltóztassék itt szembeállítani egyes adatokat és akkor azonnal méltóztatnak látni, hogy a magyar adóztatási rendszer valójában antiszociális. Amint méltóztatnak tudni, a földadó nem progresszív, akárcsak a házadó. Méltóztassanak már nrost megnézni, hogy a földadó az egy évben, egy személyre eső 125 pengő fej adónak még így is mindössze 3'7%-át teszi ki. A házadó, amely mint tudjuk amellett, hogy nem progresszív, még sok tekintetben antiszociális is, mert a háztulajdonos nagyobb része áthárítja a bérlőre, csak 8*58 pengőt tesz ki. Tisztelettel kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a félóra meghosszabbítást megadnif (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Maróthy Károly: A házadó tehát 8 58 pengő abból a 125 pengőből, amely az országban minden fejre egyformán jut. Ezek még aránylag az igazságosabb adók, mert a jövedelemhez es vagyonhoz viszonyulnak. Ugyanakkor azonban méltóztassék megnézni a társulati adót: 1'96 pengőt tesz ki. Méltóztassanak a jövedelmi adóra gondolni, amely 4 89 pengő, a vagyonadóra, amely 1-87 pengő. Vegyük most ki az antiszociálisabb egyenesadókat, amilyenek például: a közmunkával tság, az alkalmazottak különadója, a vízszabályozási járulék, amelyet azért tartok antiszociálisnak következményeiben, mert éppen a kisembert nem védi meg, a párbérváltság, az egyházi adó, a felekezeti iskolaadó, a yegyesadók, amelyek között ott látjuk a házbérfillért hatalmas tétellel, 8 millió pengővel, ott látjuk a vízdíjat, amelynek fogyasztási jellege van, a közlekedési adót, amely ugyancsak antiszociális és majdnem 5 millió pengőt tesz ki. Mondom, ha ezeket kivesszük egyenesadóink közül, amit joggal teszünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a 125 pengő évi fejadó mindössze 14-gyel kevesebb, tehát az egyenes adóknak 39%-a van annyira, amennyire arányosan a jövedelemhez, vagy vagyonhoz viszonyítottan kivetve. Ezzel szemben áll az. amit az előbb mondottam, hogy amíg a jö vedelemadó fejenként 5 pengőt sem tesz ki, addig a szegényember adója a forgalmi adó, 21'42 pengőt tesz ki, a fogyasztási adó, nagyobbrészt szintén a szeeényember adóia 1777 pengőt. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak a szegény ember fizeti ezt?) Nem kérem. Nagy többségben azonban igenis a szegény ember fizeti. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Dehogy, kérem!) Igenis miniszter úr, mert méltóztassék csak arra gondolni, hogy Magyarország 11 millió lakosából mennyi tartozik a jövedelemadóval magasabb tételekben megrótt gazdag emberek közé és akkor rögtön rá méltóztatik jönni arra, hogy legalább 10 és félmillió nem tartozik oda, már pedig ez a 10 és félmillió adja elsősorban a forgalmi- és fogyasztási adó összegének nagy tömegét. (Rapcsányi László: Aránylag nagyobb terhet visel, mint a gazdag!) Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az illetékeknél is ez a helyzet. Talán 5- vairy fi évvel ezelőtt felemelte a kormányzat például a törvénykezési illetéket. Ez addig arányban alít a perértékkel. Most nem arányosság és nem progresszió, hanem degress zió van ezen a • téren, raert a kisembernek 100, vagy 150 pengős 64*