Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. egyházi adót, mert ezt a vagyontalanod is tartoznak fizetni, és így kijön, hogy 10.000 pengő jövedelem után 1699 pengő 50 fillér adót, kereken 1700 pengőt kell fizetnie. 5000 pengős jövedelem után ez az összeg változik úgy, 'hogy az illetőnek 735 pengő adót kell fizetnie, 1400 pengős jövedelemnél pedig 169 pengő adót -kell fizetnie. El méltóztatnak képzelni, hogy 10.000 pengős jövedelem ma nem olyan borzalmas nagy jövedelem, ez körülbelül havi 7—800 pengős jövedelmet jelent, ez után évente 1700 pengő adót fizetni meglehetősen súlyos. De nézzük, ha nem egy nőtlen ember fizeti ezt, hanem egy olyan család, amelynek egy gyereke van, mi a helyzet? Ez a hátrány, ez a büntetés, amit neki fizetnie kell, 5 százalékot tesz ki, a jövedelemadó 5 százalékát. Ne méltóztassanak félreérteni, nem az 1700 pengős összadónak az 5 százalékát, hanem a jövedelmi adó és a pótlékai 5 százalékát, ami kitesz a jövedelmi adó után 19 pengőt és a pótlék után 11 pengő 40 fillért. Szóval évente 30 pengő 40 fillér adót kell fizetnie annak, akinek egy gyereke van. Most méltóztassék elképzelni, hogy ha 10.000 pengő jövedelmük van. ez után 1700 pengő adót fizetnek és azért, mert egykés a család, évente 30 pengő 40 fillér adót kell fizetni. Ha nem az egykének hódol, hanem gyermek telén a házaspár, akkor nem 30 pengő 40 fillért kell fizetnie évente, 'hanem 60 pengő 80 fillért, a nőtlenek 91 pengő 20 fillért, végül az agglegények 152 pengőt fizetnek. T. Ház! Ilyen szociális reformokkal nem lehet családvédelmi politikát folytatni, inkább ki kellett volna maradnia ebből a javaslatból ennek a résznek, mert az a 30 pengő, illetőleg 60 pengő levonás senkit sem fog sújtani, hiszen havonként és gyermekenként talán 1 pengőt vagy 80 fillért jelent. Ilyen intézkedésekkel, mondom, nem lehet komoly családvédelmet csinálni.. (Meskó Zoltán: Bátran kell hozzányúlni a dolgokhoz!) Nem akarom untatni a t. Házat ezekkel a számadatokkal, a legfontosabbakat azon'ban mégis felhozom. 5000 pengős jövedelemnél egy gyermek esetén 10 pengővel kell többet fizetni, a gyermektelen házaspárnak 20 pengővel, a nőtleneknek 30 pengővel, végül az agglegényeknek 50 pengővel kell többet fizetniök. Ez nein komoly intézkedés, mert hiszen annak; az agglegénynek, akinek 5000 pengő jövedelme van a úgyis fizet 735 pengő adót, olyan mindegy, hogy 735 pengőt vagy 785 pengőt fizet-e; azért az 50 pengőért igazán nem fog megnősülni. T. Ház! A 42. § azokat az adókedvezményeket" tárgyalja, amelyeket a többgyermekes családok kapnak. Ezzel kapcsolatban is számításokat végeztem, mert azt gondoltam, Ihogy hátha jelentős kedvezményeket ad a javaslat ezeknek a családoknak és a nagy családvédelmi reformok talán ebben a 42. §-ban találhatók meg; sajnos azonban, itt sem találtam meg azokat. A helyzet ugyanis az, hogy 10.000 pengő jövedelem mellett a háromgyermekes család évenként az 1700 pengő adó helyett 57'60 pengővel fizet kevesebbet, tehát úgy jutalmazza meg a javaslat a többgyermekes családokat, hogy az 1700 pengő adóból évi 5760 pengőt, vagyis egv gyermek után havonta 160 pengőt von le. Kiszámítottam, hogy hat gyermek esetén 57 pengő helyett 150 pengőre emelkedik a levonás. Abban a ritka esetben tehát, amikor egy családban hat gyermek van, azt a jutalmat kapja a családfő, (Meskó Zoltán: Az agglegények pedig grasszálnak!) akinek havi 800 pengő, illetve évi 10.000 pengő jövedelme van, hogy 150 pengővel kevesebb adót kell fizetnie, vagyis évi 1700 ülése 1940 április 26-án, pénteken. 387 pengő adó helyett 1500 pengő adót fizet. (Meskó Zoltán: Ötven százalékkal kell megadóztatni!) Iiyen szociális reformok nem kellenek nekünk. Amint mondottam, sokkal jobb lett volna, ha ez az egész rész kimaradt volna. (Meskó Zoltán: Ügy van!) T. Ház! Kaptam egy meghívót az Epol., az Egészségpolitikai Társaság tegnapi ankétjére és a meghívón az, volt, hogy az Epol. nagy örömmel üdvözli a javaslatot, biztosan azért, mert őket is elkápráztatta azt hogy egy háromgyermekes családnál az első gyermek után 100 pengőt, (Meskó Zoltán: Az agglegények banketteket rendeztek örömükben! — Derültség.) a többi gyermek után pedig 200—200 pengőt, összesen 700 pengőt vonnak le. Az első pillanatban úgylátszik, mintha az adóból 700 pengőt vonnának le és nem 57 pengőt, mint ahogy a számítás igazolja. T. Ház! Azért nem tudom én ezt a javaslatot elfogadni, mert ha ezeket a tételeket fel is emeli a pénzügyminiszter úr, — ami megtörténhetik, hiszen ismerjük — mi lehet? Az 5 százalékot fel fogja emelni 10 százalékra: ez annyit jelent, hogy az egyke büntetése 30 pengő helyett 60 pengő lesz és az sem számít, ha az agglegényadót a duplájára emeli, mert akkor is csak az a helyzet, hogy a 95 pengő helyett ennek a dupláját, 190 pengőt kell fizetni. Ilyen reformokot nem lehet a Ház elé hozni és főleg nem lehet az indokolásban azt mondani, hogy: át vagyok hatva a reformok szükségességétől s ezért ezeket és ezeket a javaslatokat megcsinálni. T. Ház! Én azonban nemcsak azért nem fogadhatom el ezt a javaslatot, hanem azért sem, mert a pénzügyminiszter úr az indokolásban azt mondja, hogy ő egy egészen átfogó új adórendszert akar a törvényhozás elé hozni, a mai viszonyokra ivaló tekintettel azonban ezt nem tudja egyik napról a másikra megcsinálni, hanem fokozatosan fogja az adórendszert átállítani. Ez helyes. Elismerem hogy egyik napról a másikra nem lehet az egész adórendszert átalakítani, mert ez bizonyos gazdasági zavarokkal jár, az ország látná ennek kárát, én azonban adórendszerünk fokozatos átépítése alatt nem azt értem, hogy hozunk egy javaslatot és abba egypár reformcseppet csepegtetünk, egy kicsit felemeljük az adót, pótlékoljuk egy kicsit, mentesítünk egyeseket valami kis összegben. Én az átfogó nagy adórendszer alatt, a fokozatos átépítés alatt azt értem, hogy a pénzügyminiszter úr dolgozzon ki egy valóban szerves egészet képező modern, új adórendszert amely adórendszer minden követelménynek megfelel. Ez az adórendszer álljon négy Vagy Öt vagy akár tíz tételből és egyenként hozza elénk ezeket a tételeket, fokozatosan építse át az adórendszert, úgyhogy mire a tizedik törvényjavaslatot letárgyaljuk, hosszú idő múlik el, hozzászokunk az új adóreformhoz és így az semmiféle gazdasági zökkenést nem fog okozni. Az adózásnak alapelvei vannak. Az a jó adórendszer, amely ezeknek az alapelveknek száz százalékban felel meg. A mi adórendszerünk, sajnos, régi, elavult, egyáltalán nem felel meg az alapelveknek száz százalékban. Csak azokat az alapelveket fogom itt ismertetni, amelyek a legpregnánsabban tűnnek ki, hogy hiányzanak a mi mostani adórendszerünkből és amelyek a legsürgősebbé tennék azt, hogy a pénzügyminiszter úr az # adórendszerünket valóban fokozatosan átépítse.
