Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. szemszögből kezdtem nézni, hogy mik ezek a reformok, amelyeket a pénzügyminiszter úr az indokolásban bejelent. Arra kérem a t. Házat, méltóztassanak velem együtt haladni és állapítsuk meg ezeket a reformokat. A törvényjavaslat első része a földadóra vonatkozik. Ebben a részben — azt hiszem, mindenki egyetért velem — reformról egyáltalán nincs szó. Ez a rész megismétlése a régi földadótörvények rendelkezéseinek, ttalán kodifikálja a szerteágazó, egyes rendeltekben megjelenő szabályokat, megállapítja, hogy az elemi csapások által okozott rendkívüli károk miatt mikor és milyen mértékben van helye adóelengedésnek, reform azonban ebben a részben nincs. Csak egy példát mondok arra, hogy mit lehetett volna a javaslatnak ebbe a részébe belevenni. Mi itt, Magyarországon, folyton a többtermelésről, az értékesebb termeivények termeléséről beszélünk. Nem lehetett volna tehát megtennie a pénzügyminiszter úrnak, hogy a törvényjavaslatnak a földadókra vonatkozó részébe beillesztett volna egy egészen kicsinyke kis reformot, kimondta volna például azt, hogy minden gazda, aki a jövőben intenzívebben gazdálkodik, adókedvezményiben részesül? Kára nem lett volna belőle a kincstárnak, mert a többtermelés folytán természetesen nagyobb lett volna az adóhozam is, viszont a gazdát buzdítottuk volna arra, hogy intenzíven gazdálkodjék. Gondoljunk arra, hogy Hollandiában milyen belterjes gazdálkodás van és nálunk milyen külterjes gazdálkodás folyik. Amikor tehát a pézügyminiszter úr az ő indokolása szerint nemcsak a fináncszempontpkat, hanem az általános, egyetemes nemzeti szempontokat is nézi, akkor például ezt a kis reformjavaslatot, ezt a _ kis reformrészt igazán belevehette volna a javaslatába. Itt van a többtermelés kérdése. Ki lehetett volna mondani például a törvényjavaslatban, hogy mindenki, aki értéktelenebb termeivények termeléséről áttér értékesebb termeivények termelésére, adókedvezményben részesül. Ez az adókedvezmény feltétlenül többet ért volna a törvényhozás, a szociális reformok és az ország érdeke szempontjából is, mint a földadónál az egyes tételek kodifikálása. A házadónál már vannak reformok, ezt el kell ismernem, mégpedig az első reform a sokat emlegetett 10. $, hiszen a 10. §-t egy felszólaló képviselőtársam sem hagyta ki beszédéből. A 10. § első bekezdése azt mondja, hogy a pénzügyminiszter adókedvezményben részesítheti azokat a házbirtokosokat, akiknek bérházában lévő családok gyermekeinek száma a lakók összes létszámának legalább felét teszi ki. A szakasz második bekezdése pedig azt mondja, hogy ha a háztulajdonos kizárólag többgyermekes családok részére adja ki a házában lévő lakásokat, akkor lakásonként minden gyermek után öt-öt százalékot kell a kivetett házadóból törölni. Ez reform. Ennek első része csak azért nem tetszik nekem, mert én már sokszor felszólaltam itt a Házban az ellen, hogy kerettörvényeket alkossunk (Meskó Zoltán: Ugy van!) és ennek a keretnek a kitöltését a miniszterekre bízzuk, jelen esetben a pénzügyminiszter úrra, hanem mi magunk töltsük ki ezt a keretet. A 10. § (1) bekezdésében tehát meg lehetett volna mondani, hogy milyen összegű adómérséklést kap háztulajdonos, aki többgyermekes családoknak adja ki a lakásokat. (Szöllősi Jenő: Igaz!) Vegyük elő a papírt és a ceruzát és nézzük meg, mit jelent ez az adókedvezmény, vájjon fog-e ülése 10.W április 26-án, pénteken. 385 Magyarországon egy háztulajdonos is akadni, aki a törvényjavaslat 10. §-a értelmében többgyermekes családoknak fogja a lakásokat kiadni. (Stitz János: Hogyne! — Meskó Zoltán: A tapasztalat egészen mást mond! — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy elmondjak egy példát. Mindjárt nem fogja azt mondani, hogy fog ilyen akadni. Egy egészen egyszerű példát veszek. Van Budapesten egy bérház, amelynek jövedelme 10.000 pengőt tesz ki. Amint méltóztatik tudni, az után a 10.000 pengő bruttó jövedelem után a kincstár 43-6%-ot kap adó címén. Tudjuk, hogy Budapesten a ház alapadója 17%, nagyobb városokban 16%, a többi városokban 15%. Maradjunk Budapestnél, ahol 17%. A háztulajdonos tehát tisztán házadó címén az adóalap 17%-át, ebben az esetben 1700 pengő adót fizet. Ehhez hozzájárulnak a pótlékok, így jön ki a 4380 pengő adó. A 10. § szerint a háztulajdonos nem a 4360 pengő öszszes abódól kap kedvezményt, hanem csaik az 1700 pengős alapadóból. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Az 1700 pengő adóból kap gyermekenként 5% kedvezményt. Vegyünk egy átlagot, egy háromgyermekes családot. Ilyen átlag mellett kap 15%-ot, ami az 1700 pengőből kitesz 255 pengőt. A háztulajdonos tehát egész évben 255 pengőt kap azért, mert házában a gyermeklélekszám az összes lakók lélekszámának felénél többet tesz ki. Ez egyik háztulajdonost sem fogja arra buzdítani, hogy lakását többgyermeikes családoknak adja ki, mert sajnos, főleg itt Budapesten megvan az a rossz szokás,— ha szokásnak nevezhetem ezt a háztulajdonosok részéről — hogy nem szívesen adják ki a lakásokat többgyermekes családoknak. (Úgy van! a baloldalon.) Én e helyett mást csináltam volna. Én a háztulajdonos részére nem adtam volna meg még ezt a 255 pengő adókedvezményt sem, hanem köteleztem volna a háztulajdonosokat, hogy többgyermekes családoknak adják ki a lakásokat, {Meskó Zoltán: És ha nem, akkor lássunk egy kis újabb adót!) továbbá törvényben mondottam volna ki, hogy azon a címen, hogy valakinek sok gyermeke van, felmondani nem lehet és ha a háztulajdonos egy többgyermekes családnak felmond, akkor bíróság állapítsa meg, hogy oka volt-e a felmondásra, mert ok lehet erre az, ha a lakó bért nem ifizet, rongálja a házat, a többi lakó csendjét zavarja, stb. A bíróságban bízhattunk volna azért, mert többgyermekes családnak a lakást a háztulajdonos ezen az alapon fel nem mondhatja. Ez feltétlenül családvédelmi intézkedés lett volna. Ez nem is tartozik a törvényjavaslat kereteibe. Ez a 255 pengő azonban, amit a háztulajdonos a többgyermekes családok után kap mint adóelengedést, egy háztulajdonost sem fog arra késztetni, hogy házát többgyermekes családoknak adja ki. Ez lett volna tehát egy ilyen családvédelmi reform, amely azonban, nézetem szerint, nem egészen sikerült. További reform a törvényjavaslatban a 12. §, amely kisközségekben és legfeljebb 10.000 lakosú nagyközségekben a házadót a földből és vályogból épült házak után 4 pengőben, kisközségekben 2 szobás házak után 8 pengőben, nagyobb községekben 4 pengő 50 fillérben állapítja meg. Ez tényleg reform, és ezt teljesen