Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-102
Az országgyűlés képviselőházénak 102. ülése 19 W április 26-án, pénteken. 375 Mélyen t. Képviselőház! Nagyon .iól tudom azt, hogy egy ilyen nagy szerves adóreform előmunkálata igen hosszú időt vesz igénybe és nagy munkát igényel, hogy be ne következzék az a veszély, amelyre a mélyen t. pénzügyminiszter úr joggal alludált az indokolásaiban, tudniillik az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése. De a közvéleménynek adóreformot sürgető kívánsága nem olyan új, nagyon régi, hosszú-hosszú évekre, talán több mint egy évtizedre nyúlik vissza, amely idő alatt meg lett volna a lehetőség mindazoknak az adatoknak a statisztikai felvételére és pontos feldolgozására, amelyek nemcsak azt mutatják, hogy az egyes foglalkozási ágak vagy társadalmi rétegek a közterhekben milyen százalékos arányban vesznek részt, hanem megmutatták volna azt is, ami talán még fontosabb és e kérdés helyes elbírálásának alapja, hogy a nemzeti jövedelemben való részesedés milyen arányú az egyes termelési ágak, foglalkozási kategóriák és társadalmi rétegek között, s hogy a nemzeti jövedelemben való részesedés arányához képest igazságos és megfelelő-e a közterhekben való részesedés aránya. Ha ez a munka elvégeztetett volna és az ennek során szerzett adatok feldolgoztattak volna, akkor nem (kellene attól félni, mélyen t. Képviselőház, hogy az ezeken a munkálatokon alapuló, valóban gyökeres és szerves adóreform az államháztartás egyensúlyát károsan érinthetné. Ennek ellenére is megvallom azonban, — mert teljes tárgyilagossággal akarok foglalkozni a kérdéssel, — hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr javaslatában tényleg vannak olyan rendelkezések, amelyek az adóigazgatás egyszerűsítését, az arányos adóztatásnak az eddigieknél nagyohb mértékben való érvényesülésének gondolatát, amelyek szociális gondolatot ás családvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek. De amikor ezt elismerem és magam is megállapítom, ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, mélyen t. Képviselőház, hogy ezek a rendelkezések nem elégítik ki azt a várakozást, amely ezt a javaslatot megelőzte és itt nagyon is őszinte és tárgy Magos kijelentésnek kell tekintenem Tegzes képviselőtársamnak azt a kijelentését, amely úgy aposztrofálta ezt a javaslatot, hogy a iválasztási kampány során megjelent plakátok, amelyeket annyiszor kifogásoltak, felemlegettek, egyikében foglalt ígéretnek (kissé eleget tesz a kormány ezzel a javaslattal. Mi azt szerettük volna, ha nem kissé tett volna eleget a javaslat ezeknek az ígéreteknek, hanem teljes mértékiben és az adóterhek csökkentését, a valóban arányos és igazságos adóztatás elvének maradéktalan megvalósulását jelentette volna. T. Képviselőház ! Kétségtelen, hogy az adóigazgatás egyszerűsítését szolgálja a javaslatnak különösen két rendelkezése. Az egyik az, amely a házbéradó alá esett épületek egylészére, mondhatnám, a házosztályadó rendszeréhez való viszatérést jelenti, a másik Pedig az, amely a kereseti adónál a kézműves iparosság egyrésze adójának fix tételekben való megállapítását tartalmazza. Van ezen túl még más egyszerűsítési rendelkezés is, ez azonban sokkal kisebb jelentőségű. De meg kell állapítanom, hogy a kívánságokhoz képest ezek a tervezett rendelkezések úgy aránylanak, mint egy csepp a tenger vizéhez. Az adákezelésre* az adóigazgatásra, /a köztairtoizáisokra vonatkozó jogszabályoknak olyan tömege áll az adófizetők előtt, amelyet megismerni és rendelkezéseinek mindenben eleget tenni talán még akkor sem tudnak az adófizetők, ha valóságos adóügyi irodát rendeznek be maguknak, hogy a különböző jogszabályokban rájuk hárított kötelezettségeknek eleget tehessenek. T. Képviselőház! Igen fonák helyzet az, hogy amikor az állam éppen erre a helyzetre tekintettel az adóigazgatást szakokra osztja és a maga hivatali szerveinek munkáját az adónemek, köztartozások egy-egy körének munkálatára specializálja, akkor az egyszerű adófizető polgártól azt kívánja meg, hogy ezt a jogszabályrengeteget teljesen ismerje, minden rendelkezésnek pontosan eleget tegyen, mert az adóügyi adminisztráció árgus szemekkel vigyáz arra, hogy mikor követ el valami mulasztást az adófizető és mindjárt nyolcszoros-tízszeres és nem tudom hányszoros bírságokkal áll elő. Ez nem méltányos és nem egyenlő eljárás, mert ha a szakemberek nem ismerhetik ennek a rengetegnek minden ágazatát, akkor még kevésbbé ismerhetik az egyszerű adófizető polgárok. Nem vigasztalás az a bejelentés sem, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr gondoskodni Cog arról, hogy az érvényes jogszabályok hivatalos összeállításba foglalva közöltessenek. Nem megnyugtató ez rám azért, mert én konkrét esetekre tudok hivatkozni, amikor végrehajtási intézkedésekről a legilletékesebb szerv, a m. kir. Közigazgatási Bíróság állapította meg, hogy nem kongruensek a törvény rendelkezéseivel és az intézkedésre a kormánynak felhatalmazása nem volt. Ilyen az önkormányzati tisztviselők képviseleti átalánya megadóztatá sáriak a kérdése. Abban a jogszabálygyűjteményben, amelyet ilyen megbízás alapján mint az érvényben lévő jogszabályok gyűjteményét bocsátott ki a pénzügyminisztérium, az van, hogy az adómentesség C3ak akkor illeti meg ezeket az összegeket, ha azok rendeltetésének célját, felhasználását okmányokkal igazolja az illető tisztviselő. A Közigazgatásig Bíróság megmondotta, hogy ez a rendelkezés a törvénnyel ellentétes és elvi döntvényben hatálytalanította ezt a rendelkezést. A másik érdekes eset, amely megint aggodalmat kelt atekintetben, hogy a végrehajtó szerv magyarázata és jogszabálykiegészítő összefoglaló r rendelkezése megfelel-e a törvénynek, szintén a köztisztviselők ügyével áll kapcsolatban. A közadók kezelésére vonatkozó törvénynek van egy rendelkezése, amely megmondja, hogy adótartozásokért mit milyen mértékben lehet foglalás, végrehajtás alá venni. Van egy másik rendelkezés, amely azt mondja, hogy a kincstárral szemben fennálló követelésekből visszatartás útján lehet kielégíteni az állam és az Önkormányzati testületek köztartozásjellegű követelését. A pénzügyminisztérium most ennek a két rendelkezésnek összevetése alapján olyan rendelkezést bocsátott ki, amely szerint a köztisztviselők illetményeit köztartozások kiegyenlítésére százszázalékig igénybe lehet venni visszatartás útján. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. Közigazgatási Bíróság erre a rendelkezésre is azt fogja mondani, hogy nincs törvényes jogalapja, felhatalmazás ilyen intézkedések megtételére a törvényben nem található, mert a törvénynek a visszatartásra vonatkozó rendelkezése, megítélésem szerint, nem azt célozta, hogy a köztartozások fedezetére biztosítékul szolgálható — tehát foglalás, végrehajtás útján igénybevehető javak köre kiterjesztessék, hanem egyszerűen csak azt célozta, hogy abban a keretben, amelyben végrehajtási foglalási joga van a pénzügyi kormányzatnak, ennek a költsége59*