Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

368 Àz országgyűlés képviselőházának 101. ülése 19 AO áprili? 25-én, csütörtökön. általában nagyjában ezentúl 1700 pengős adóalap után fognak az osztálybasorolás után adózni. Effektív számítások mutatják és konkrét példák sorozata, amelyek rendelkezésére állanak bárkinek, hogy az 50.000 főnél nagyobb városokban és a fővárosban, de egyik-másik kategóriában az 50.000-nél kisebb városokban is ez az adójavaslat 20—70%-os adóemelést jelent. XJgy vélem, hogy ezek után nem fogom hiábavalóan tolmácsolni az iparosság kéréseit. Kérésük elsősorban is ezeknek a városoknak osztályba sorolásánál a számok általános csökkentésére vonatkozik. Különösen az a kérelmük ezen a téren is, hogy az adókivetés alapjául szolgáló tényezők közül a lakbér, mint tényező, kapcsoltassák ki. Nemcsak azért indokolt ez, mert elérjük azt, hogy majd a kedvezmények adása mellett a lényegében emelést jelentő nehézségeket csökkentjük, hanem azért is, mert ha szociális vonatkozásban az egyik oldalon a bérháztulajdonosoknak kedvezményeket adunk azért, hogy gyermekeket vesznek be házaikba, akkor a másik oldalon a kisiparosoknál a lakbéremelkedést is megadóztatnánk. Nemcsak logikus, hanem kívánatos is volna a lakbéreknek kiiktatása termelési szempontból is, mert hiszen itt a Házbna többször is szóvátették már az építőipari tevékenység katasztrofális csökkenését, már pedig e néposztálynak még kisebb lakásokba való visszaszorítása nemcsak egészségtelen életviszonyaikat súlyosbítaná, hanem még bizonyos mértékig ellene lenne annak a vágyakozásnak, hogy minél több iparosnak és szakmabeli embernek adhassunk szerszámot a kezébe. Van még egy szempont, amelyre nagyon kell ügyelni és ez az, hogy a kisipari szakmák közül különösen azok, amelyek az egyéni ízlést szolgálják ki, kénytelenek a belvárosban, tehát a gazdagabb, vagyis drágább bérlemények központjába költöztetni a maguk üzleteit. Hinnél a pontnál az volna a tiszteletteljes kérelmük, hogy ezeknél az iparoknál, mint amilyen a szűcsipar, a női kalapkészítő ipar és ehhez hasonló iparok, ez a lakbérszázalék, helyesebben ennek eltörlése után is a műhelybérnek ez a mostani megállapított összege legalább 50%-ára csökkentessék. T. Ház! Annikor énnek az új adóztatási tervnek az amúgyis radikális segítségre szoruló és nem emelésére váró kézművesiparcisságra nézve sérelmes voltát bemutattam, az összehasonlító adatoknál azzal érvelhetne ellenem valaki, hogy hiba van a számításokban. Ezen a téren csak ott lehet hiba, hogy túlságosan alacsony adóalapokat veszek számításba. Valóban, ha a kisiparosság adóztatásának mai számadatait nézzük, el kell ismernünk, hogy a kereseti adónál olyan számok szerepelnek tiszta jövedelemként, amelyekről egy pillantásra meg lehet állapítani azt, hogy alacsonyak. Itt van például kezemiben egy kimutatás, amely azt mutatja, hogy egy-egy segéddel és tanonccal dolgozó borbély jövedelmét az adóhatóság 500 pengőre vette akkor, amikor a bevallott házbér jövedelme maga 560 pengő. Ez nem ia«zt mutatja, hogy az adóhatóságok roszszul munkálták ki és rosszul állapították meg az adóalapot, hanem azt mutatja, hogy az általános kereseti adónak ez az 5-os kulcsa olyan magas, hogy maguk az adóhatóságok se mmerik megállapítani a valóságos alapot. jEzen a téren, amelyet az idő rövidsége miatt nem tudok további példákkal! illusztrálni, jogos az iparosságnak az a kívánsága, hogy különösen most, amikor a fölfedező eskü bevonul az adóparagrafusok közé, inkább az általános kereseti adó 5%-os kulcsa csökkentessék 3%-ra, beleértve ezt az új 1%-os hozzájárulást is és ez a íí%-os kereseti adókulcs valóban a tényleges adóalap után vettessék ki. Lehetetlen az, hogy míg az adóhatóságok és a társadalom egyaránt adómorált követelnek, ugyanakkor egy helytelenül megállapított adókulcs mellett a gyakorlatban! úgy az adóhatóság, mint maga a társadálom is, valótlan dolgokat fogadjon el való tényként és emberek ez után adózzanak. T. Ház! Ezekkel a kérelmekkel szemben, hogy megmutassam a magyar iparosságnak a lelkében gyökerező őszinteségét és adóimorálját, az államháztartásra nézve bizonyos mértékig kedvező javaslatot is bátorkodom előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A magyar iparoLsiságnak kívánsága az, hogy azok az egyének, akik nagyon jól ismerve az adóztatási törvények paragrafusait, de különösen a behajtási törvénynek bizonyos humánus rendelkezéseit, kibujniaik az adóztatás alóli és egyetlen fillérrel nem járulnak hozzá a magyar közterhek viseléséhez, iparjogosítványuk elvesztése terhe mellett legyenek kötelesek — mintegy ipar jogosítványi jog gyakorlásának megváltásaképen — bizonyos alacsony mértékben megállapított fejadóval hozzájárulni a magyar közterhek viseléséhez. (Zaj half elől.) Ez a kisiparosságnak nemcsak — hogy úgy mondjam — lojalitásából származó, hanem egyúttal önvédelmi javaslata is azokkal a kotnkurrensekkel szemben, akik közteher nélkül indulnak versenybe a kereskedelemben és ipiairban s azáltal, hogy kivonják magukat az adóztatás alól, nemcsak az államnak és a nemzetnek, hanem kisiparos testvéreinek is kárt okoznak. T. Ház! Végül szóvá akarom tenni a javaslatnak azt a szakaszát, amely a 65 évet betöltött és legfeljebb egy segéddel vagy két tanonccal dolgozó kisiparosoknak nyújtott 50 százalékos kedvezményről intézkedik. A magyar kisiparosság ebben a szakaszban veszi leginkább hálásan tudomásul a magyar pénzügyi kormányzatnak feléje nyújtott segítő kezét. Tiszteletteljes kérelmem azonban mégis az, hogyha 65 éven felüli iparosoknak szánt ilyen adókedvezményeket már a 60 évet betöltött kisiparosokra is terjesszék ki. Közismert dolog, hogy az a kis ház és szőlő, amely valaha a magyar kisiparosságnak öregségében mentsvára veit, csak a múltnak hagyományáé és az az iparos-nyugdíjrendezés, amelynek jövetelét már olyan hosszú ideje várjuk, egyelőre a jövő óhaja. Méltányos tehát, hogy ezzel a kedvezménnyel a már 60 évet betöltött iparosra nézve elhessegessük e réteg elől azt a rémet, a szegényházat, amely gyűlésein és megbeszélésein kis. ház és szőlőcske helyett annyiszor felmerül. A keresztény erkölcs, á társadalmi igazságosság és a nemzeti közérdek gondolata volt az, amely ezen a javaslaton végigvezetett engemet. En tisztában vagyok azzal, hogy a kimondottan pénzügyi szempontok mellett a pénzügyi kormányzatnak is ezek voltak vezérlő •csillagai. Ezért általánosságban elfogadom ezt a javaslatot azzal a bizakodással, hogy ez a javaslat nemcsak a társadalmi igazsághoz, hanem a magyar igazsághoz is közelebb visz ben-