Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-101
356 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 19 AO április 25-én, csütörtökön. seknél. Indokoltnak tartanám tehát, hogy a heti 60^ pengős és a havi 300 pengős fizetés rrientesíttessék a különadó fizetése alól. Egészen új valami a törvényjavaslatban az, hogy 1 százalékos kereseti adópótlékot kell fizetni. Ez tulajdonképpen egy új adó, amely eddig nem volt, ezzel felemeltetik az adó. Nem mérséklése történik tehát az adónak, hanem < Uenkezőleg, adóemelés történik. És ped ; g megint kinél? Azoknál a fixfizetésű alkalmazottaknál ... (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Nem! Ez az általános kereseti adó és amiről a képviselő lír beszél, az az alkalmazotti kereseti adó. Ez nem az alkalmazottakat érinti!) Tehát ez az általános kereseti adóra vonatkozik. De mégis egy új teher ez, amely eddig nem volt, amelyet a jövőhen vállalni kell. Nem értek egyet azzal sem és nem is látom be, hogy miért kell a törvénybe olyan rendelkezést felvenni, hogy az alkalmazott különféle címen kapott fizetéseit tartozik egy , összegben adó alá bocsátani. Ez úgy van feltüntetve, mintha itt egy visszaélésszerű jelenség volna, holott a gyakorlat egészen mást mutat. Aki az alkalmazottak kereseti viszonyait ismeri, az tudhat ilyen esetékről, de mert ilyen esetek is előfordulhatnak, szabad-e egy egész nagy réteget büntetni és magasabb adózás alá vonni. A munkásoknál is előfordul az, hogy vállalnak egy munkát akkordban, ezt a munkát elvégzik 4—6 hét alatt, vagy talán még hosszabb idő alatt is, erre az időre bizonyos előleget kapnak v a cégtől, meghatározott órabért és amikor a munkával készen vannak, akkor elszámolják a munkát és kiszámítják, hogy azt az akkordárat milyen előlegek terhelik, így marad egy összeg, amelyet egyszerre fizetnek ki a munkásoknak. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Ez nem alkalmazotti kereseti adó alá esik, ez egészen más valami!) Erre is azt mondja a javaslat, hogy a különféle jövedelmeket össze kell vonni. (ReményiSehneller Lajos pénzügyminiszter: Jobban el kell olvasni!) Nem tartom helyesnek ezeket a rendelkezéseket. Vannak esetek, hogy például tisztviselők különböző munkák elvégzéséért kapnak bizonyos Összeget, például heteken keresztül dolgoznak túlórákban és végeznek^ például mérlegmunkát, amikor pedig a mérleg elkészült, egyszerre kiutalnak nekik bizonyos összeget. Ezt az összeget azonban nem egy hónapban keresik meg, hanem több hónapon keresztül keresték, amely több hónapon keresztül keresett jövedelmet azután, a javaslat szerint, össze kellene vonni, ezáltal magasabb százalékos kulcs jön ki és így magasabb adót kellene fizetni. Ezeket a kérdéseket szükségesnek tartom felemlíteni. Azokat a könnyítéseket, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, a többgyermekes családokra vonatkozólag, a magam részéről helyesnek tartom annál is inkább, mert majdnem szószerint ugyanezt a javaslatot a székesfőváros törvényhatóságának novemberben tartott közgyűlésén magam terjesztettem elő. Nem tudom onnan vették-e vagy véletlen, hogy a kettő azonos, de mindenesetre örvendek, hogy ez a kérdés ilyen módon rendezést nyer, mert ezáltal biztosítani lehet a nagyobb családosoknak lakását és megszűnik az az álla not. amely a fővárosban az utóbbi években már gyakor, iattá kezdett válni, hogy nagyobb családií jelentkezőktől a lakás bérletét egyenesen megtagadták. Ez a mostani intézkedés azonban nem fogja a kérdést teljesen megoldani. Tovább kellene menni és mindazoknak az építtetőknek, akik kislakásokat építenek, rendkívüli adókedvezményt kell biztosítani. Az a baj, hogy kevés a konyha-szobás lakás a fővárosban, ahol főképpen a vidékről betódult lakosság nem talál elhelyezkedést. Kívánatos volna tehát, ha az állam elősegítené az építkezést ós nein bírálná el ugyanúgy, mint ahogyan az egyéb, spekulatív építkezések elbírálása történik; főképpen, ha közintézmények, vállalatok építenek saját munkásaik részére nagyobbszámú kislakást, ott kellene az államnak valamiképpen az építtetők segítségére lennie. Akár a főváros, akár biztosító intézetek, akár ipari vállalatok vállalnak ilyen lakásépítéseket, ezeket rendkívüli, véleményem szerint legalább negyvenéves adómentességben kellene részesíteni, hogy ezáltal előmozdítsák az építkezési tevékenységet, a másik oldalon pe dig a lakások termelését. Remélem, nem jutok abba a gyanúba, hogy én a háztulajdont védeni akarom, de mégis meg kell állapítanom, hogy ez az adópolitika, amely a kormány részéről folyik, lassan, de rendszeresen kiöli az építkezéseiket és olyan lakbérdrágulást idéz elő a fővárosban, amely teljesen indokolatlan. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Hosszú időre nem lesz fenntartható az az adópolitika, amelyet a kormány követ. Meg lévő házakat adóztatnak meg. Ma egy olyan ház, amely adóköteles, a házbérbevételnek több mint 50%-kt kénytelen adóba fizetni. Természetesen ezt nem a háztulajdonos fizeti, hanem ezt az összeget tulajdonképpen a bérlő fizeti a házbérben és a háztulajdonos ezt az összeget csak beszedi az állam részére és befizeti. Ezek az öreg házak, amelyek Budapesten vannak, — hiszen rendelkezésemre állanak erre vonatkozólag a számítások — ma már nem érnek el olyan jövedelmet, amely jövedelem tőkebefektetésnek megfelelő volna. Ezek a házak legjobb esetben elérnek 1— 1 /2%rps, vagy maximum 2%-os jövedelmet. A főváros leg utóbb egy közintézménynek átadott egy Lipót körúti bérházat, amelyről megállapítást nyert, hogy a jövedelem 0-3%. Ha ilyen rossz jövedelmezőség állapítható meg a bérházaiknál, akkor foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, mégpedig nem a háztulajdon szempontjából, hanem a lakók szempontjából, mert a lakók azok, akiknek ezeket az összegeiket meg kell fizetniök a felemelt lakbérben, és a lakók azok, akik ennek következtében drágábban élnek, drágábban laknak. Helyes volna bevezetni a telek értékadót is az építkezések előmozdítására. Aki Budapestet ismeri és látja, hogy a Nemzeti Színház közvetlen közelében lévő mellékutcákban micsoda szörnyű állapotok vannak, annak meg kell győződnie arról, hogy az egyetlen helyes út és mód, hogy ezek a szörnyű lakótelepek onnan eltűnjenek. A Német-utoa és hasonló utcák, amelyek ott vannak a Népszínház-utcával és a Körúttal párhuzamosan, alacsony, rozoga, düledező házai, amelyek száz éve, vagy még régebben épültek, egyenesen . szégyen er a fővárosnak, nem szólva arról a közegészségügyi botrányról, amely ezeknek a házaknak a berendezéséből ered, nincsenek felszerelve sem megfelelő vízvezetékkel, sem W. C-vel, sem egyéb berendezéssel. A lakások rozogák, de a háztulajdonos éppen a különleges t adótörvények következtében, olyan magas jövedelmet
