Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-101
352 Az országgyűlés képviselőházának 10. tént fizetés is hozzászámít a jövedelemhez. T. Ház! A váltóval, esekkel és árujeggyel történt fizetés csak akkor lesz fizetés, ha azt tényleg be is lehet hajtani. Megtörténhetik tehát az, hogy a váltót sohasem Tehet értékesíteni, ennek ellenére, mégis alapját alkotja a jövedelem kiszámításának. A 21. § az adókivetés terén egy nagy lépést jelent, mert kimondja, hogy az egy segéddel és egy tanonccal vagy segéd nélkül és két tanonccal dolgozó önálló iparosok fix tételben fizetik kereseti adójukat. Ezek a tételek alacsonyabbak, mint az eddigiek és a községek lakóinak száma szerint változnak. Talán ez a szakasz tartalmazza ennek a törvény javaslatnak legszociálisabb rendelkezését, miért is szívesen fogadom el. Ennek a szakasznak (4) bekezdése még további engedményeket ad azoknak a kézműiparosoknak, akik a 65. éven felül vannaik és önálló kézműiparosok, valamint azoknak az önálló kézműiparosoknak, akiknek jövedelme túlnyomóan napszámbérkeresetből származik. Ezek az (1) és a (2) bekezdés szerinti adótételeknek a felét fizetik. Erre csak az a megjegyzésem volna, t. Ház, hogy a 65 téves korhatárt le kellene szállítani 60 esztendőre, mert nálunk a 60 éves kézműiparos már jórészt elaggott, a napszámkereset mellé pedig fel lehetne és kellene venni azt is, hogy ebben a kedvezményben részesül az is, akinek saját r birtokából eredő jövedelme a szokásos napszámkeresetet nem haladja meg. Ennek a beiktatását feltétlenül szükségesnek tartom, mert falun nagyon sok az olyan iparos, aki iparát tulajdonképpen csak télen folytatja, nyáron pedig azzal az egykét köz földjével foglalkozik, amelyből él. A 22. § egy új adót teremt, amikor kimondja, hogy azok az adózók, akiknek jövedelme általános kereseti adó alá tartozik, az adóalap után 1 százalékos pótlékot kötelesek fizetni az államkincstár javára. Ez eddig talán helyes és nem is kifogásolom,, de kimondja ez a szakasz azt is, hogy azok a kézműiparosok, akik a 21. § szerint fizetik az adótételeket, ebben a tekintetben ennek az adótételnek 20 százalékát fizetik. A szakasznak ezt a részét feltétlenül törölni kellene, mert furcsának tartom, hogy amit egyik kézzel adunk a kisiparosoknak, azt a másik kézzel elvegyük. A 27. § a fokozottabb felelősség elvét mondja ki. Ez mindenesetre fontos az államkincstárra nézve, de felfogásom szerint nem teljesen helyes és talán ki kellene egészíteni úgy, hogy csak abban az esetben állapíthatja meg az államkincstár a fokozottabb felelősséget, ha az ebben a szakaszban felsorolt személyek a fizetés körül mulasztást követnek el. T. Ház! A javaslat következő fejezete a jövedelem és vagyonadóról szól. A jövedelemés vagyonadóra vonatkozó tételeket 12 szakaszban foglalja össze a javaslat. Ezekből a szakaszokból a 28., 29., 30.. 31., 33.. 34. és 35. §-a részint számítási, részint adminisztratív rendelkezéseket tartalmaz az erdőbirtokossági társulat, a rokonok támogatása, a tenyészállat- és a versenyistállótulajdonos esetében, az adóköteles tiszta jövedelem kiszámítására vonatkozóan és azért ezeket észrevétel nélkül elfogadom. Szükségét érzem azonban annak, hogy bővebben foglalkozzam a 32., 36., 37., 38. és 39. fokkal. A 32. ^ azt a kedvezményt adja az erdőbirtokosoknak, hogy ha töb'b évi vágásterület faállom anyát termelik ki. akkor csak egyévi jövedelem fennálló lértéke szerint kell a kulcsot alkalmazni. Én itt tovább mennék: nemcsak az ':. ülése 19 U0 április 25-én, csütörtökön. adóalapot, hanem az adót is felosztanám és megengedném, hogy annyi évi részletben fizethessék ezt az adót, ahány évi a vágásterület. A 36. ^ a jövedelemadó tételeit állapítja meg. Ezek a tételek természetesen jóval magasabbak a régieknél. A szakasz egyúttal azt is kimondja, hogy az az adózó, akinek háztartásához két olyan családtag tartozik, akinek jövedelmét a családfő jövedelméhez kell számítani, a rendes tételeknél 5%-kaI, akiéhez egy ilyen családtag tartozik, lO^-kal és akiéhez egy sem tartozik, 15%-kal magasabb adót köteles fizetni. Az viszont, aki- 30 éves elmúlt és házasságot nem kötött, 25%-kal fizet többet. Ezzel a szakasszal nem értek egészen egyet. A. javaslat itt a családvédelmet akarja megvalósítani, de valójában csak adó-icsaládról, csak azokról beszél, akinek jövedelmét a családfő jövedelméhez kell számítani, ami a családvédelem szempontjából semmit sem ér. Él tudom ugyanis képzelni, hogy egy agglegény családfő háztartásához tartoznak a szülei és nővérei. Mi lesz ebben az esetben az úgynevezett agglegényadóval ? A törvényjavaslat ebben az esetben nem ad módot arra, hogy a felemelt _ adótételt alkalmazni lehessen, mert azt mondja, hogy csak akkor van helye ennek a 25%-os emelésnek, ha az adózó családjához, illetőleg háztartásához egy ilyen családtag sem tartozik, 30 éves elmúlt és házasságot nem kötött. Felfogásom szerint ezt a szakaszt a gyermekek számával kellene kancsolatba hozni tekintet nélkül arra, hogy jövedelmük a családfő rendelkezése alá kerül-e vagy sem. Ilyen értelemben tartanám módosítandónak ezt a szakaszt. De tovább megyek: ez a szakasz nem tesz különbséget az adózás szempontjából férfi vagy nő között, csak a nősülési vagy férjhezmenési tilalom alatt álló egyházi személyekkel tesz kivételt. Én a magam részéről megrónám a 25%-kal felemelt adóval mindazokat a férfiakat, akik 30 évesek elmultak és nem házasodtak meg, tekintet nélkül arra, hogy tartozik-e háztartásukhoz olyan családtag, akinek jövedelmét a családfő jövedelméhez kell számítani, vagyis a szoros értelemben vett agglegényadót hoznám be legalább a jövedelem- és vagyonadó terén. Ezzel szem'ben a 30 éven felüli, házasságot nem kötött nőket mentesíteném, mert az, hogy ezeknek az állapotában nem következett be az a nagyon óhajtott változás, 99%-ban neJJi rajtuk múlik. Ma még Magyarországon MZ cl helyzet, — de régebben még inkább az volt — hogy a nők nem igen jelentkezhetnek férjhezmenési szándékukkal, a kezdeményező lépés a férfiakat illeti. Jogos volna tehát, hogy a felelősség is inkább reájuk háruljon. Nálunk mindig nevetséges figura volt a társadalomiban a mindenáron férjhez igyekvő leány alakja; ne tegyük tehát őket törvényesen is nevetségessé és ne tetézzük^ még adóemeléssel is azt a kellemetlen érzést, ha valamelyik nőnek a családalapítás nem sikerült. T. Ház! A 37. § új adónemet hoz be az 50%-os beruházási pótlékkal azokra, a jövedelemadóalanyokra nézve, akik beruházási hozzájárulást nem fizettek. Ezt a magam részéről is lógósnak és méltányosnak tartom, mert így azok is kiveszik részüket a 'beruházási hozzájárulásból, akiknek nagy jövedelmük van, de vagyonuk nincs. A 38. § kimondja, hogy az adózó terhére kivetett jövedelem- és v?narynnadójárulék továbbá 'a 'beruházási pótlék összege nem leKefc 1 több az Összjövedelem 75-%-ánál. TTgy emlék-