Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

346 Az országgyűlés képviselőházának 10 a nehéz időkben látni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ilyen férfiúnak ilyen módon való megtámadása még súlyosbítja azt, amit minden más embernek és minden más országgyűlési képviselőnek ilyetén könnyelműen való megtámadása már magában is tartalmaz. (Ügy van! Ügy van!) Ezt csak tetézi az, hogy olyan embert támadott meg, akinek hazafias munkálkodását az ország becsüli. (Ügy van! Ügy van!) A parlament komolyságát tesszük kockára olyan könnyelműséggel, amellyel a képviselő úr egy közbevetett mondatban csak úgy^ odavetett neveket, elsősorban Imrédy nevét, az illetőket egyszersmind becsületükben is mélyen megtámadva, mert a hazafias becsület még az egyéni becsületnél is fejjebb áll (Ügy van! Ügy van! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) és na ezt támadják meg, ez minősített inszinuáció( (Ügy van! Ügy van!) En nem kívánom megismételni, mert nem is tudnám szájamra venni mindazt, amit a képviselő úr e tekintetben mondott. Mindenki tudja, a Ház tagjai tudják, ismerik, nem ismétlem meg. De szükségesnek tartottam itt arra figyelmeztetni, hogy ne méltóztassék ilyen lejtőre vinni a magyar országgyűlés tekintélyét, (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon; Menjen ki!) a magyar országgyűlés munkáját és munkaképességét. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Teleki Pál miniszterelnök: A képviselő úr ezzel — talán öntudatlanul — éppen annak a hazafiságnak árt, amelyet beszédének elején, egészen szépen indulva, próbált hangoztatni. A képviselő úr talán öntudatlanul nem látja azt, hogy ezt a hazafiságot sértjük, az ország tekintélyét romboljuk ilyen kijelentésekkel, különösen ilyen nehéz időkben, amikor igazán nincs szükség arra, hogy magunk közt választófalakat emeljünk, (Gál Csaba: Hogy például Grubert kiadjuk letartóztatásra!) ismétlem^ különösen ilyen nehéz időkben, amikor Európa közepén igyekszünk fenntartani a magyar alkotmány bástyájának, (Gál Csaba: Hah! Magyar alkotmány! Ismerjük! — Zaj a jobboldalon.) az országyűlésnek munkáját és büszkék vagyunk arra, hogy ez a magyar országgyűlés munkaképes. Ennek a munkaképességnek, az országgyűlés munkájának — amelyre a nemzet büszke — aláásását okozzák az ilyen kijelentések és éppen azt teszik lehetetlenné, amire legjobban törekszünk és amire talán a képviselő úr is rá akart mutatni beszédének elején, de azután lecsúszott erről a platformról és lejtőre jutott (Zaj.) ilyen inszinnációkkal. A magyar hazáért itt egyetértésben dolgozunk és tudunk komoly munkát végezni, csendes, komoly, országépíiő munkát sikkor is. amikor Európában körülöttünk nagy bajck varrnak és harcok folyn-ik. (Ügy van.' Ügy van!) Azt hiszem, minden képviselőnek az a kötelessége, hogy ezt áa alkotmányos munkát ne zavarja, hanem ellenkezőleg, szolgálja. Ez az ország érdeke és az olyan kijelentések és könnyelműsködések, mint a képviselő úré tegnap, az ellenkezőt -mozdítják elő és az ország tekintélyének és a parlament munkásságának aláásását jelentik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezeket szükségesnek tartottam úgy is mint d parlament tagja, de különösen mint az ország tekintélyéért elsősorban felelős, leszögezni (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és a képviselő úr tegnapi felszólalását ilyen alapon megbélyegezni. (Lelkes él. ülése 1940 április 25-én, csütörtökön. jenzés és tap#. — Tóth József: Tessék megvizsgáltatni az elmeállapotát!) Elnök: Jelentem a t. Háznak, hogy vitéz Imrédy Béla (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és Milotay István (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) képviselő urak a házszabályok 143. §-a (1) .bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadás visszautasítása címén felszólalásra kértek tőlem engedélyt, amit a képviselő uraknak megadtam. így elsősorban vitéz Imrédy Béla képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! — Élénkéi jenzés és imps a jobbooldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Midőn legelsősorban is megköszönöm a miniszterelnök úr őexcelleneiájának előbb elhangzott szavait és azt a védelmet, amelyben engem részesített, nem mulaszthatom el, hogy a magam részérői is ne fűzzek néhány megjegyzést személyes megtámadás visszautasítása címén a tegnap a parlamentben elhangzott sajnálatos kijelentésekhez. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Imrédy!) Az engem ért személyes támadást a legmélyebb felháborodással és a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy a magyar parlament annaleseiben hasonló példátlan támadásra és hasonló alaptalan, igaztalan vádaskodásra precedenst találnánk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon remélem, hogy a Háznak és a bizottságnak a bölcsesége meg fogja találni azt az eljárást, amely megfelelően megbélyegzi ezt a támadást és megadja az elégételt azoknak, akiket igaztalanul megtámadtak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és <t középen.) Amikor tegnap értesültem erről a támadásról, az első pillanatban nem hittem el. Csak amikor a saját szememmel láttam az elhangzottakat, akkor döbbentem rá, hogy a hihetetlen megtörtént, de mondhatom, hogy mélységes és keserű undor fogott el (Helyeslés és taps' jobbfelől és a középen.) és szorongatja ma is a torkomat. Hát ezt kellett megérnem? Egy negyedszázadnál hosszabb ideje annak, hogy kikerültem az egyetem padjaiból. Azóta becsülettel dolgoztam háborúban és békében egyaránt, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) odadobtam anyagi jólétet, (Ügy van! Ügy van! — Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon) lemondtam egy békés és harmonikus családi otthon élvezéséről, kockára tettem egészségemet (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és most támadás ér egy olyan személyiség részéről, aki fajvédő politikusnak hirdeti magát és támadás ér engem, akinek talán a magyar faj védelem aktívvá tételében volt bizonyos részem. (Ügy van! Ügy van! — Elénk éljenzés és taps.) Es támadás éri azt az előkelő publicistát, aki szintén a fejvédő gondolat szolgálatában (Ügy van! ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) többet tett a magyar nemzeti reneszánis>zért, mint nem tudom, hányan ebben az országban. (Felkiáltások jobbfelől: Ez igaz!) T. Ház! Körülbelül négy hete írtam e^y cikket, amelyben Gömbös Gyula óta töretlenül követett hivatalos magyar külpolitika eszmekörébe kapcsolódva, magasabb távlatból igyekeztem megvilágítani és megmagyarázni a magyar társadalomnak a köztünk és a tőlünk nyugatra élő nagy nemzet közötti viszony kü-