Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

342 Az országgyűlés képviselőházának 10 gyón csodálom, ha képviselőtársamat ez zavarja. Ezek nagyon fájó és szomorú kérdések. Azért hozom ide, hogy erre orvoslást kapjunk. (Zaj. — Elnök csenget.) További kérdésekkel is jövök, mert az a veszély, hogy bár megnyugtatást kapunk, egy szép napon jóvá lesa hagyva az ügylet és végül nem tudjuk megmenteni azt a földet a magyarság számára. (Zaj.) Lipcsey képviselőtársam, én konkrét, választ adok, tessék megnézni az aktákat és ne zavarjon bennünket. Számtalan ilyen kérdést tudok még felemlíteni. Tessék megfigyelni, micsoda tragédia: ugyanabban a községben egy ezerholdas birtok van, amelyet Györgyei, azelőtt Taffler névre hallgató úr bírt; az utolsó pillanatban megszerezte a mentesítést, az egyik tulajdonos árverésen menekült, a másik pedig mentesítéssel és most ott áll a magyar falu népe, és ott állunk a földkérdés megoldatlanságával. (Zaj. — Egy hang jobbfelöl: Még nem úszták meg! — Elnök csenget.) Ezek tények, ezek elvitathatatlan szomorú igazságok. Tovább megyek, mert garmadával hozzák hozzánik ezeket a panaszokat. Tessék megnézni, ott van Pécel községben Fuchsörökösök 600 holdas birtoka, amelyre az igénylést már megtették. Az emberek most azzal rohannak hozzánk, hogy a Fuchs-orökösök tulajdonában lévő birtokot az igénylések ellenére egy tételben eladták egy Schmitterer nevű úrnak. Es most figyeljen ide, Lipcsey képviselőtársam: Pest vármegye gazdasági albizottságának ajánlásával érkezett fel ez az Ügy a földmívelésügyi minisztériumba és ha az utolsó pillanatban el nem fogjuk, akkor automatikusan jóváhagyják az adásvételi szerződést. Ezek való tények és ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy most ezt a 600 holdas Fuchs-birtokot, amelyre a magyar parasztság tartott igényt, egy tételben akarják átmenteni egy hentes és mészáros Schmitterer kezére. Mi történik most? Amikor megtudtuk | akadályozni az utolsó ponton a szerződés érvényesítését, még mindig nincs elintézve a dolog, mert a Fuchs-örÖkösök tizenhárom tagja közül kettő már megszerezte a mentesítést. Bent tárgyaltuk a földmívelésügyi minisztériumban, hogy a jelenlegi törvényes rendelkezések mellett e két tag birtokelkülönítési ügye évekig tartó művelet, különösen ha még hozzávesszük azt, hogy a 13 Fuchsöröikös közül 10 zsidó ügyvéd. Azt hiszem, a törvénynek nem az az intenciója, hogy mentesítés vagy pedig adásvételi ügyletek kapcsán az utolsó pillanatban húzzák el a birtokot a magyar falu népe elől, amely vár és les a földre. A kormány hivatalos szervei a földmívelésügyi minisztériumban tudják azt, — ez köztudomású is — hogy a nagy zsidó családok, a Szávozdok, a Mándyak birtoka már mind mentesítve van, a nagy tételek tehát mentesítve vannak. Engem más nem érdekel soha, csak az, hogy a földet a magyar parasztság kapja meg. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy milyen címen és hogyan mentesül valaki, az engem nem érdekel. Az volt a törvény intenciója, hogy a zsidóbirtokokat igénybe kell venni és a magyar nép^ nek kell átadni. Azt hiszem, nem vitás senki előtt, hogy a magyar föld kizárólag a magyar parasztságé kell hogy legyen, nem a zsidóké. (Tavs a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) T. Ház! Azért hoztam ezt a kérdést ide, hogy e konkrét esetekben a miniszter úr vizsgálatát és támogatását nyerjem el. De egyben ö. ülése 19'40 április 2h-én, szerdán. felvetem a kérdést: mit szólunk valamenynyien — ez valóban nem pártkérdés, ez messze felette van annak — ahhoz, hogy 150—160.0000 holdakat mentesítenek. Hát akkor előbbrevaló lesz majd az a magyar középbirtok, az az úri birtok, amelyet már az 500 holdon felüli részében is célba vettek a legutóbbi törvényjavaslattal. (Egy hang a baloldalon: Ez lesz a tragikomédiája a dolognak.) Nem lesz-e az furcsa, hogy a 600 holdas magyar középbirtokot, amelynek a magyar intelligencia alapjának kellene lennie, miár harapdáljuk, de a zsidó birtokosok 5—10.000 holdjai menekülni fognak? Ez helyes politika? Nem hiszem, hogy volna köztünk egy is, aki ebben a kérdésben nem erre az egyetlen helyes álláspontra helyezkednék. (Matolcsy Tamás: Egy van! Rassay! — lí

assay Károly: Tessék? En a törvényes címeket kérdezem.) Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, — ámbár tudtam, hogy noha itt ült egész délutánig, ez elől az interpelláció elől ki fog menni; ezzel tisztában voltam azért is, mert azt írtam az interpellációban, hogy határozott, félreérthetetlen választ kérünk — hogy mi módon akarja megakadályozni a további mentesítések kiadását és mi módon tudja megoldani azt, hogy a már mentesített 160.000 hold zsidó birtokot újra a magyar parasztság számára biztosítsuk. Erre szerettem volna határozott, félreérthetetlen választ kapni és sajnos, arról kell meggyőződnöm, hogy a kormányzatban, az egész politikai vezetésben ott találom a legmélyebben járó hibát, hogy a földkérdés megoldásánál sem a lebonyolítás technikai és adminisztratív részét nem tudják vagy nem akarják megoldani, sem a pénzügyi fedezetet nem emelik olyan szintre, amely elégséges lenne. E kérdésnél azt is tessék majd megkérdezni a szakközegektől, nem furcsa dolog-e az, hogy olyan összeggel dotáljuk a telepítési alapot, hogy azzal majd legfeljeblb 30.000 vagy 50-000 hold zsidó birtokot lehet egy évben átvenni? így 8—10 évig tartana csak a zsidóbirtokok átvétele. Ez nem az a földbirtokrendezés, amely valóban fokozná a magyar nép erejét és növelné ennek az országnak a biztonságát. Egy másik kérdésre is rá akarok mutatni. Tapasztaljuk számtalanszor, ha a minisztérium illetékes osztályára elmegyünk, hogy ott minden erejüket megfeszítik s mindent meg akarnak tenni, de alig vannak néhányan. (Egy hang a szélsőbaloldalon: öten-lhatan vannak!) Alig van ott néhány gazdasági felügyelő, aki ezekben a kérdésekben a minisztérium részére eljárhat. Ott panaszkodnak és látjuk mi is, hogy valóban, ha megszorítjuk az eszközöket, magától soha át nem fog menni a föld a magyar parasztság kezére. És milyen fonák politikai helyzet adódott éppen a telepítési osztály vezetőjének személye körül. En ezt még külön az országgyűlés elé fogom hozni, mert az a megítélésem, hogy vitéz Vass Elek osztályfőnök úr telepítési tevékenysége a felsőház egy eminens tagjának kritikája folytán per alá kerül. Vass Elekkel szemben felvonultatják Purgly Emilt, Károlyi Gyulát, gróf Somssich Lászlót, a felsőház valamennyi nagyágyúját és vitéz Vass Eleket a ktormány, a minisztere és a miniszterelnöke nem védi meg és nem teremt tiszta helyzetet. Hogy Vass Elek ma még ott áll, annak egyedüli biztosítéka az, hogy a kormánypárt jelentős része és mi is olyan közvéleményt állítunk mellé,