Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

340 Az országgyűlés képviselőházának 10 párti, hanem csak magyar. (Éljenzés a közéven és a baloldalon.) Egy azok közül a magyarok közül, akiknek ősei résztvettek a haza megalapításában ós véreztek annak megtartásáért. Ügy érzem, hogy a mai súlyos időkben nekem fokozott kötelességem mint törvényhozónak is hazánk megmaradását előmozdítani. A világháborúiban az összes államok közül a magyar állam vesztett legtöbbet (Ügy van! Ügy van!) vagyonban, emberben és vérben egyaránt. Húsz keserves esztendőn át tűrtünk és vártunk. Várakozásunk — úgy látom — nem volt hiábavaló, mert józanságunk, előrelátásunk és ezeréves történelmi lelkiségünk meghozza a gyümölcsét. Éppen ezért mély megdöbbenéssel tapasztalom, hogy az utóbbi hónapokban idegen érdekek szolgálatában hangzanak el szavak, íródnak mind sűrűbben cikkek. Legutóbb 1940 április 21-én az Uj Magyarság című lapban Milotay István (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na, na!) neve alatt jelent meg egy, a nemzet ellen súlyosan vétkező cikk. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hűha! •— Halljuk! Halljuk! — Matolcsy Mátyás: Kezd érdekes lenni! — Elnök csenget.) Nem akarom a képviselőház türelmét arra igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezt az önérzetlen cikket teljes terjedelmében felolvassam, mégis szószerint idézem belőle a következőket (Olvassa): »Egy .kis nemzet sokszor olyan 'helyzetbe kerülhet, (hogy nem is nagyon válogathat se a (határok, se a barátság feltételei között. Meg kell adnia magát a nálánál hatalmasabb fél barátságának s minden árat meg kell azért fizetnie, sokszor a nemzeti önérzet rovására.« (Meskó Zoltán: Mit szólnak hozzá? — Felkiáltások a baloldalon: Gyönyörű! — Rajniss Ferenc: Olvassa tovább! (Meskó Zoltán felé:) Ne izguljon képviselő úr! — Meskó Zoltán: En izgulok, mert magyar vagyok! — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Rajniss képviselő urat és Meskó képviselő urat rendreutasítom. Szemere Béla: Ez az egész cikk a magyar közvéleményben példátlan visszatetszést szült. Lehetetlenségnek tartom azt, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök úr, aki csak a legutóbb elhangzott beszédében félreértést nem tűrő módon hangsúlyozta, hogy Magyarország továbbra is semleges marad és a jelenlegi európai viszályba nem kíván beavatkozni, (Helyeslés jobbfelől) — mondom — kizártnak tartom, hogy ezt a cikket megjelenése előtt látta volna, (Bencs Zoltán: Természetes! Nem is mutatják be!) Szükség van tehát arra, hogy az ország érdekében a miniszterelnök úr, aki e pillanatban az egész magyarság szószólója, az egész magyarság képviselője és akinek semleges politikájával minden tisztességes magyar ember egyetért, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Mi az az »úgy van«?)... Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Meskó Zoltán: Aki nem semleges, az mehet a Maginot-vtonalba vagy a (másikba! — Vitéz Patacsi Dénes közbeszól.) Patacsi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Baky László: Mérges!) Szemere Béla: Szükségesnek tartom tehát, hogy a miniszterelnök úr az Uj Magyarság című lapot és annak a politikai színváltozásban jól ismert cikkíróját tagadja meg. Kérdezem a miniszterelnök urat, hajlan0. ülése 19U0 április 24-én, szerdán. dó-e kijelenteni, hogy az Uj Magyarság nem a kormány hivatalos lapja, (Rajniss Ferenc: Helyes! — Felkiáltások jobbfelől: Nem is az!) hogy a kormánypénztárból pénzt már nem kap és a jövőben sem fog kapni (Baky László: üiciaig kapott?) és hogy a cikk írója nem fejezi ki sem a kormánynak, sem a kormánypártnak a nézetét. Ezzel az idézett bűnös, rosszindulatú cikkel szemben most is legjobb, ha visszalapozunk az igaz magyar történelembe. Deák Ferenc, a haza bölcse 1865 augusztus 8-án felirati beszédében a következőket mondta (olvassa): »Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől örökölt. Tűrni fog csüggedés' nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédbe&séik az ország jogait. Mert« — mondta Deák — »amit az erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszathozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges«. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon és középen.) így beszélt Deák Ferenc és ez az ő magyar lelkéből fakadt beszéd kell, hogy tápláljon minket a jelen viharaiban és Deák Ferenc bölcs megállapításai szabjanak irányt nekünk a mostani bűnös, gonosz és sokszor hazaáruló megnyilatkozásokkal szemben. (Baky László: Hű, de kemény kijelentés!) A felelős tényezők és az ország óriási többsége egyet akar a miniszterelnök úrral. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt, hogy tartsuk meg semlegességünket, maradjunk távol az európai viszálytól. Külföldi érdekekért csak egy kis megfizetett és hataloméhes csoport törtet. Mi magyarok, becsületes nép vagyunk, a jelen háború előtt vállalt kötelezettségeinket még a legnagyobb áldozatok árán is teljesítjük. Magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni. Függetlenségünket megóvjuk és egy kis magyarországi kalandortársaság nagyra vágyásáért és személyes érdekeiért nem vetjük kockára sem hazánk sorsát, sem nemzetünk egyetemes érdekeit. {Helyeslés jobbfelől. —- Rajniss Ferenc: Meg kell mondani, hogy ki a kalandor. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj. — Felkiáltások a középen: Meg kell mondani! — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Szemere Béla: Mint az ősmagyarok egyik leszármazottja, lelkem mélyéből fakadó felháborodással tiltakozom az ellen, hogy idegenszármazású politikusok kalandokba hajszolhassák nehéz sorsban élő nemzetünket., (Zaj és felkiáltások: Ki az?) Önök éppenúgy tudják, mint én; akinek nem inge, ne vegye magára. (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Így nem lehet beszélni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Matolcsy Mátyás: Meg kell mondani, hogy ki az! — Boér Ágoston: Rendes magyar ember!) Szemere Béla: A nemzetnek a rend, a békés munka és az ezeréves történelmi vonalon való kemény megállás az erdeke. Mi nyugodtan várjuk a nagy történelmi igazságszolgáltatást teljes magyar egyetértésben, lelki összhangban, karddal a kezünkben, szemben a,külföldre kacsingató kalandor-érdekcsoporttal, (Zaj é$ felkiáltások: Kik azok? — Egy hang a szélsőbajoldalon: Eckhardtról beszél?) mert mi ezeréves történelmi igazságra és földrajzi adottságokra tudunk olyan mértékben hivatkozni,