Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. lésügyi miniszter úrnak errenézve bőségesebb és részletesebb adatok állanak rendelkezésére, de teljesen kizártnak tartom azt, hogy az 51 millió kilogramm cukor és a rendelkezésre álló legutóbbi évi termés, a 130 millió kilo­gramm cukor között olyan nagy fogyasztási differencia lenne, amely indokolttá tenné a cukorfogyasztásnak ilyen nagymértékű meg­szorítását. Ez az egyik része a cukorrendeletnek. A másik része, amelyet itt szóvátettek már Stitz és Baky László t. képviselőtársaim is, az, hogy a cukor elosztása aránytalan. Én azt monda­nám még, ha a statisztika azt mutatia is, hogy valóban elegendő a falu népe számára a meg­állapított cukormennyiség, ÍMeskó Zoltán: A szomorú az, hogy csak ennyit fogyasztanak!) nem szabad bevallanunk. hogy a falu népének csak ennyi cukor jut. ÍMeskó Zoltán: A pesti molett zsidó asszonyok kevesebbet egyenek, akkor elegendő lesz!) Nem szabad ezekben 1*7 időkben ezt bevallanunk. mert tudomásul kell vennünk, hogy ha valahol egy nép életében javulnak a táplálkozási viszonyok, ha a táp­lálkozási színvonal emelkedik, az elsősorban a cukornál, azután a tojásnál, n vajnál és ha­sonló élelmiszereknél mutatkozik meg. En elhiszem azt, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a statisztika szerint ez a cukor­mennyiség úgy nyersen elosztva elegendő a falu népének, azt is -elhiszem, hogy vannak az országnak egyes vidékei, ahol valóban egész vidékeken nem fogyasztanak többet, mint nmennyit a oukorjegvrendszer nekik juttat, de ott. ahol egy kissé már emelkedettebb a földmívesnéD táplálkozási színvonala, ott fel­tétlenül sokkal több cukorra van szüksége, mint amennyit ez a jegyrendszer neki juttat. Nekünk- igen t. Ház. még akkor is, ha nehéz időket élünk, törekednünk kell arra. hogv la­kosságunk táplálkozási színvonalát emeliük, törekednünk kell tehát arra. hogy azokból az »'»lel mi szerekből, am elvekből bőségesen vannak Vészlpteink, emelkedjék a fogyasztásunk, emel­kedjék azért, mert a táplálkozás színvonalá­nak emelkedése egvütt iár a szociális nvngta­lanság elcsendespdésével. Szükséo-íink van te­hát arra m ép- ezekben a nehéz időkben is, hogy néniink táplálkozási színvonalának emelése által bizonyos mértékig megnyu^tattassék és legalább ezen a vonalon kizárassék a nyugta­lanító izeratás minden lehetősége. Egyébként, igen t. Ház, nekünk nem a cukorfogyasztás csökkentésére kell töreked­nünk: ebben az országban, hanem a cukor­termelés emelésére. (Igazi Ügy van! half elöl.) Ha azt nézzük, hogy milyen arányban csök­kent az előállított cukormennyiség ebhen az országban. (Mozqás.) egyszerre rájövünk »arra, hogy a cukorkartell munkájának milyen ha­tása volt és ez a hatás érmen most mutatko­zik meg a legnehezebb időikben. Az 1930. évi 9,336.000 métermázsáe cukortermelésről cukor­termelésünk az 1938. esztendőben ennek a mennyiségnek pontosan a felére csokiként. Ha azt is nézzük, hogy az elmúlt esztendőben má;r hozzájött a termelésünkhöz a Felvidék termése is, mésr mindig mélyen alatta va­srvunk a korábbi esztendők cukortermelésének. Meg tud'om érteni azt. hogy még akkor is. ha kényszerítő körülmények nem játszottak volna 'közre a cukorrépa-termelés korlátozásá­sánál. a gazdatársadalom kénytelen volt re­dukálni a cukorrépa-termelést, mert 2 pengő 15 fillérért vagy 2 pengő 80 fillérért nem lehet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19W április 24-én, szerdá,n. 331 cukorrépát termelni akkor, amikor íme, most ezen a tavaszon takarmányrépáért vagyunk kénytelenek 3 pengő 50 fillért adni méter­mázsánként, azért a répáért, amelyből lénye­gesen nagyobb szokott lenni a holdamkénti termésünk, mint a cukorrépából. Arra 'kell törekednünk, hogy cukorrépa-termelésünk fo­kozódjék. Sokszor beszélünk arról, hogy mezőgazda­sági termelésünket át kellene állítanunk. Én csak a régi, csonkaországi állapotokra tennék egy pár észrevételt, amikotr azt mondom, hogy mi termeltünk a esonkaországban 2.8 millió hol­dion 22—23 millió métermázsa búzát. Ezt a 23 millió métermázsa 'búzát, mondjuk, meg kell termelnünk a csonkaorszáig területén, mert ha a táplálkozási színvonal emelkedik, akkor szük­ségünk vari. eJrre a mennyiségre, de termeljük meg ezt termelésünk intenzitásának fokozásá­val kisebb területen és növeljük a cukorrépa­területeket, mert több cukorrépa-terület több munkát, ilyen időkre pedig nagyobb készle­teiket ad cukorból, ebből a rendkívül fontos táplálkozási cikkből. Igen t. Ház! Más időkben, amikor békes­ségében él a nemzet, a nép közhangulatát egy­egy 'kérdés keresztülvitelénél könnyebben le­het figyelmen kívül hagyni, mint ilyen ne­héz időkben. Az ilyen nehéz időkben, amikor nem tudjuk azt, hogy melyik pillanatban lesz szükségünk népünk fizikai kiállására, kemény, elszánt kiállására is, (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) népünk közhangulatát sokkal inkább kell figyelembe vennünk, mint más időkben. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Mintlhogy a magyar nép közhangulata ennek a cukorelosz­tásnak igazságtalanságával és aránytalanságá­val meglehetősen fel van bolygatva, tisztelet­tel kérem a földművelésügyi miniszter urat és rajta kérésestül az egész kormányt, hogy ezt a rendelkezést méltóztassék korrigálni, a cukorelosztást méltóztassék igazságosabbá és arányosabbá tenni. (Helyeslés balfelől. — Egy hang a baloldalon: Egyenlővé!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván szólni. vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésüa-yi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy ebben a tárgyban még egy Interpel­láció van bejegyezve, annak elhangzása után adom meg válaszomat mind a négy, ezzel a kér­déssel foglalkozó interpellációra. (Meskő Zol­tán: Tiszta cukorbetegség! — Derültség.) Elnök: Következik Rapcsányi László kép­viselő úr interpellációjia a belügyminiszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt fel­olvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Van-e tudo­mása a belügyminiszter úrnak az országban gyanús körülmények között előforduló, főként üzemi tűzesetekről és egyéb rongálásokról, me­lyek eredetére nézve eddig megnyugtató intéz­kedések nem történtek s a nemzeti vagyont nagymértékben csökkentették Î Hajlandó-e a belügyminiszter úr erélyesebb rendszabályokkal odahatni, hogy az ilyen ron­gálások okai kideríttessenek, tettesei és felbuj­tói szigorú büntetésben részesüljenek, mint a nemzeti vagyonnak szabotáló rongálói?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! Most, amikor^kö­rülöttünk egy meglehetősen nagy világégés 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom