Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
32ö Âz országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19W április 24-én, szerdán. jottányit is megsértse. Ez. volt az úgynevezett ferencJózsefi becsület. (Rajniss Ferenc: Páros napokon!) Elnök: Csendet kérek! Budinszky László: T. Ház! 1940 március havában a székesfővárosi gázműveknek, elektromos müveknek és a köztisztasági hivatalnak az alikaLmazottait a magyar királyi államrendőrség úgynevezett politikai osztályára eleinte beidézték, később pedig — a benzinrendelet dicsőségére és a nagy benzinfogyasztás megtakarítására — autókon bevitték. Az én jogászi tudásom szerint előállítani, őrizetbe venni csak bizonyos bűncselekmények alapos gyanúja alapján lehet. Az államrendészeti osztály ezeket az embereket tömegesen hozta be, — a belügyminiszter úr őnagyméltósága nem tud^ erről, nem hiszem, hogy tudna róla — (Rapcsányi László: Dehogy nem!), de hogy ott mi történt, arról valószínűleg szintén nincs tudomása vagy pedig egy ferde tükörben kapott róla képet. A személyes szabadság tipikus korlátozása, klasszikus megsértése az, ami ott történik. A személyes szabadság megsértésének a detektívek által testi bántalmazás révén elkövetett részéről nem kívánok szólni, mert ezt bizonyítani nem tudom, minthogy ezek a kihallgatások bizonyos cellákban négyszemközt történnek, így tehát ezt bizonyítani nem lehet. De az, ami itt történt, minthogy olyan nagy tömegben hozták be ezeket az embereket, világosan bizonyítható, mert az egyik is látta, mi történik, a másik is. Természetesen ezek a detektívek t utasításra dolgoznak, valakitől kaptak utasítást, mert hiszen maguktól ilyet nem találnak ki, továbbá az esetek tömeges voltából és azonosságából kitűnik, hogy ez az eljárás utasításra történt. Leültek a detektívek és megkérdezték, hogy maga miért tagja a nyilaskeresztes pártnak! Az egyik így felelt, a másik úgy. Azután megkérdezték, hogy maga miért nemzeti szocialista? Menjen Németországba, majd ottan jegyre ehetik. Maga bolond, magának családja van, miért teszi ki magát üldözésnek 1 ? Nézze, lépjen iki és akkor minden rendbejön. Maga a 3400-as rendelet alá esik, hát miért van ott? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ott volt a képviselő úr, amikor ezeket mondták?) Kérem, jegyzőkönyvek vannak nálam, belügyminiszter úr, én soha nem állítok olyat, amit nem tudok bizonyítani. (Rajniss Ferenc: Ilyen kérdéseket tesznek fel! —Sízöllősi Jenő: Akárcsak Békéscsabán! — Maróthy Károly: Hát nem ez a rendszer? Mindenütt így van! — Elnök csenget.) Ilyesmit is kérdeztek: Magának családja van, hagyjon fel a tébolyító eszméikkel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A nemzeti szocializmusról lehet vitatkozni. Ha esetleg Rassay képviselőtársam itt volna, vitatkozhatnánk arról, hogy mi jobb, a Chevra iKadisa-féle libetraliznras-e, vagy pedig a nemzeti szocializmus? (Derültség a, szélsőbaloldalon.) Erről tényleg lehetne vitatkozni, de íhiogy a magyar királyi államrendőrség politikai osztályán, amikor előállítják — szerény véleményem szerint jogtalanul, tételes törvények megsértésével — tömegesen az embereket, ezeket kapacitálják és kényszerítsék politikai meggyőződésüket illetően, ez, meg vagyok róla győződve, a túloldali kormányzópártban éppen olyan visszatetszést szül és éppen olyan kellemetlen hatású, mint az ország bármelyik pártjában ebben a képviselőházban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert itt nem azon van a hangsúly, hogy ma a nyilaskeresztes pártot állítják ide pellengérre, hanem azon van a hangsúly, hogy ez, -a tételes törvényekkel ellenkezik, mert ma nekem, holnap neked és nem tudni, nem jön-e egy rendszer, amely majd másokat fog ideültetni és ugyanúgy fogja folytatni ezeket a dolgokat. Mi megtartjuk a törvényeket, de megköveteljük, Ihogy tartsa meg mindenki. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezek a nagyon szép dolgok tovább ugyanilyen tónusban mentek végig. Természetes, hogy érdeklődtek, járnak-e gyűlésre és kik a titkos tagok, ki volt az a vezető, aki azt mondotta, hogy lépjenek be és miért tették? iNem csodálkozom, hogy érdekli a hatóságokat, érdekli az államrendészetet, hogy ki hova tartozik. Megértem, hogy az állam hivatalos közegei érdeklődnek, ezt azonban máskép kell a tételes törvényeink szerint osinálni, azért vannak a belügyi nyomozók, azért mennek ki Miskolcról utánam, amikor kimegyek a kerületembe, nyomban hárman, hogy tudják, hova megyek, bár mindig meg szoktam mondani. Ezentúl meg fogom írni. Ezt sem bánom, a menteimi jogra sem hivatkozom, de hogy tisztességes munkásembereket elvigyenek és ezeket a munkásokat ott tartsák a rendőrségen azért, hogy elveszítsék napidíjukat ebben a természeti csapásokkal sújtott világban, amikor óriási havazás volt, amikor árvíz volt, ilyenekkel töltessék el az emberek munkaitlejét, ez több mint a törvények megszegése, ez olyan erkölcsi hiba, amelyet nem lehet reparálatlanui hagyni. (Rapcsányi László: Ki a felelős érte?) Én tudom, hogy effrői a belügyminiszter úrnak nincs tudomása, mert ha tudomása lett volna, akkor mindenesetre megtiltotta volna, hogy ilyen lelki kényszert gyakoroljanak. Igen ám, de amikor az a detektív megkapja az utasítást, akkor kedveset és jót akar produkálni. (Prőhle Sándor: Kitol kapta?) Nem tudom, nincs erre Dízonyítekoin. Ezeket az embereket azután, miután egy ilyen lelki tornán keresztülmentek, egymásután elzavarták. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy az üzemekben ottmaradt zsidó és a szociáldemokrata párthoz tartozó párttagok azt mondották: Jó ez nektek nyilasok, ez kell nektek, így van ez jól. Nekem az a meggyőződésem és a hitem, hogy én Önökhöz közelebb állok, mint Eassayékhoz. Tessék tehát olyan intézkedéseket tenni, hogy meggátoltassanak ezek a dolgok, amelyek a magyar lelkek békéjét és harmóniáját alkalmasak tökéletesen megrontani. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Keek Antal: Kitenni magyar munkásokat ilyennek! Borzasztó!) Ezek a magyar munkások, ezek a fizakai munkások — mert csak azok voltak — összebújtak: »Mármost mit tegyünk? Megmondjuk-e, hogy a párt tagjai vagyunk vagy ne mondjuk meg?« Az egyik csoport, amely gerinces és egyenes volt, megmondta és «mindenféle rábeszélés ellenére is kitartott amellett, hogy ő igenis nemzetiszocialista érzésű és a nemzeti szocializmus hívének vallja magát. Ezeket azután az eljáró detektiv urak lehülyézték és lemarházták. T. Ház, egy olyan világnézetet, amely ma a fél világon uralkodik és dicsőséget hoz mindazoknak a népeknek, amelyek azt vallják, a tengelybarát Magyarország államrendészeti osztályának nem saaibad semmiféle zsidó machináció kedvéért sem lepocskondiáznia. Tessék
