Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100, nagyon, súlyosan megfizettük. Nagyon jól kell tudnia a magyar közvéleménynek azt, hogy Magyarország ebben a háborúban semleges maradt, nem csatlakozott a világháborúban volt szövetségeséhez. Mi azt hittük egészen mostanáig, Hogy semlegesek vagyunk ebben a háborúban és most keserű valóságként ébre­dünk rá, ihogy mi ebben a háborúban nem va­gyunk semlegesek, mert a szövetségesek győ­zelmének esetén mi együtt sírunk a vesztessel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) A semlegesség fogalmazását különféle módon láttuk a napi­sajtóban a mostani háború alatt megnyilvá­nulni. Olyanféle fogalmazását azonban ennek a. semlegességnek, általában olyan semlegessé­get azonban nem . ismerünk, ahol a semleges ország a háború végeztével az ország területé­nek anegcsonkítását szenvedné. T. Képviselőház! Nem lehet kétséges, hogy a háttéíben milyen tervek vannak. Most már elhiszem, hogy talán túlkorán és talán kínos módon nyilvánosságra került Illustration-tér­képnek ügye rávilágított azokra a hadi cé­lokra, amelyek Magyarország épségét is fenye­getik, rávilágított arra, hogy Párizsban ma &!fy új Trianont készítenek elő. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Aki ezekután a magyar semlegességben és a magyar érdekte­lenségben hízni tud, aki továbbra is kézlegyin­téssel és fölényesen akarja elintézni és kezelni ezt a kérdést, az felületes, nem ismeri a ténye­ket és a történelmet. {Egy hang a, szélsőbalol­dalon: Mint az igen t. balközép!) Jól tudom, lesznek velünk szemben álló vi­lágnézetűek, akik a mi felfogásunk szerint olyan konkolyhintést igyekeznek végezni, hogy vannak másféle térképek is és céloznak eset­leg német részről cirkuláló térképekre, ame­lyeken a Magyarország nyugati határszéleinek vonalai — rosszakaratú an — másképpen van­nak feltüntetve, mint jelenleg. Ismerem ezeket a térképeket és ha kívánják, meg is mutatha­tom, hogy ezek a térképek a pozsonyi zsidó hit­község nyomdájában készültek. (Ügy van! Ügy van! Derültség a szélsőbaloldalon.) Tehát, ha akarjuk, könnyen megláthatjuk, melyik az a kéz, amelyik irányítja ezeket az akciókat és kik azok, akik éket akarnak verni Magyar­ország tengelybarátságába. (Egy hang a szélső­baloldalon: Hol van Rassay? — Egy hang a szélsőbal oldalon: Ebédel! — Budínszky László: A Chevra Kadisában!) Elnök: Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Kóródy Tibor: Az olasz sajtóból csupán egynéhány szemelvényt /közölt le annakidején a Függetlenség, mégis mindnyájan világos-án láttuk azt, hogy a magyar nemzeti szocialista sajtó által felfedezett térkép ügye sehol Euró­pában nem tudott nyugvópontra jutni és sehol Európában nem tartották megfelelőknek azo­kat " a magyarázatokat, amelyeket a francia hivatalos körök első és második számú érvelé­sükben elbjhez a térképhez fűztek. (Maróthy Károly: Szánalmas dadogás!) Ha Olasz­országban felháborodva tárgyalják ennek a térképnek ügyét, amely Olaszország — a tér­kép szerint — elveszti Isztriát és elveszti Triesztet, ha Olaszországban felháborodnak e térkép vonalai miatt, bár Olaszországnak^ még nem volt módjában a saját bőrén meggyőződ­nie arról, mit jelent egy háborúban igazságta­lan módon megcsonkítást szenvednie, akkor ! nem lehet szájkosarat tenni a magyar saj­tóra és a magyar közvélemény szájára sem abban az esetben, ha felháborodását fejezi ki ülése 1940 április 24-én, szerdán. 317 ezekkel a tervekkel szemben. Meggyőződésem, Hiogy pártküilönbségre váló tekintet nélkül, az egész magyar országgyűlés egyetemes véle­ményét hangoztatom, amidőn felháborodással utasítom vissza a magam és az országgyűlés nevében ezeket a terveket. (Helyeslés a középen. — Taps a szélsőbaloldalon.) A Regime Fascistának, a Farinacci állam­miniszter szerkesztésében megjelenő nagy olasz napilapnak cikkére utalok, amelyben — miután az, egész Illustration térképügye körül keletkezett vitát ismertette és lezárta — ilyen­módon fejezte be mondanivalóit: anaik, aki to­vább is franciabarát marad, -a térképügy után, arcába kell köpni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vitéz Várady László: Ez igaz!) Ezt írta Farinacci olasz államminiszter a Regime FascistáJban, jóllehet a boldog Olasz­ország nem volt abb-an a Ihielyzetben, hogy meggyőződhetett volna saját bőrén arról, mi az, igazságtalanul megosonkulást szenvedni egy háború után, különösen egy olyan (háború után, amelyben mi részt nem veszünk, 'die amely en­nek ellenáre mégis a mi 'bőrünkre megy. Meg­győződésem, hogy a magyar közvéleménynek sem kell jobban, halkabban és illedelmesebben tárgyalnia ezeket az eseményeket. A magyar közvéleményt sem köti erősebben a jó modor, mint az olasz államminisztert (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és Magyarországon is azt mondjuk, hogy annak, aki a történtek után a szövetségesek barátja marad, az ar­cába kell köpni. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadj a a külügyminiszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö­vegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a magyar sajtó és rádió közleményeiről. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a ma­gyar sajtó és rádió bizonyos bel- és külpoliti­kai eseményeket oly alakban hoznak az olva­sók, illetőleg hallgatók tudomására, hogy az a baráti német—olasz tengely érdekeivel nem egyeztethető össze? Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezt az or­szágra nézve káros propagandát sürgősen megszüntetni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy mi magyarok semlegesek vagyunk. A rádió és a sajtó New­Yorkból, Yokohamából és Isten tudja honnan, ismételten hozott tudósításokat, hogy, Magyar­ország a legbékésebb, a legnyugodtabb és a legm egei éged ettebb ország. Ha mi ennek ellen­kezőjéről nem lennénk meggyőződve, akkor ezt a sok hírt talán mi magunk is elhittük volna. Távol áll tőlem, hogy a külpolitikának amúgy is izzó levegőjébe egy újabb tűzcsóvát dobjak bele, hiszen célom, amelyért ma inter­pellálok, nem ez, hanem ennek éppen az ellen­kezője. Azt akarom, t. Ház ? hogy ebben az üi*A szagban szűnjön meg végre az a féktelen iz­gatás, féktelen lázítás, az a suttogó pro­paganda a sajtó, a rádió, a mozi útján és egyéb utakon, amelyet idegen bérencek; a ma­gyar szívtől és lélektől sztratoszférai távol­50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom