Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
310 Az országgyűlés képviselőházának 10 o. ülése 1940 április 2k-én, szerdái felül van, t. Ház, a következő interpellációmban pedig arról fogok beszélni, hogy egy bank »valahol Magyarországon« hogyan hajtja végre a zsidótörvényt. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. Ház! A múlt alkalommal elmondottam egy-két érdekes ... Rassay t. képviselőtársam, szíveskedjék meghallgatni, bizonyára fogja érdekelni! (Rassay Károly: Most világosítottam fel a képviselőtársaimat, hogy ön nem is ismeri azt a törvényt! — Élénk derültség.) A múlt alkalommal elmondottam egy példát Vida .Jenővel, azaz régebbi nevén nevezve Weil Joachem-mal kapcsolatosan, helyesebben ennek a vejéről, akit most Perényi Istvánnak hívnak, régebben azonban Pulitzer Izsónak hívtak. (Zaj.) Elmondottam, hogy ez a kiváló igazgatója a Magyar Altalános Hitelbanknak, hogyan taktikázott a második zsidótörvény kibúvóival és hogyan állapította meg a m. kir. belügyminiszter azt, hogy ez a Pulitzer Izsó, aki az első, enyhébb zsidótörvény értelmében magát zsidónak volt kénytelen bejelenteni, a második zsidótörvény alapján már őskereszténynek mondhassa magát. (Zajos felkiáltások a szélsőbalodalon: Hallatlan!) A belügyminiszter úr elrendelte, hogy ez a Pulitzer Izsó, bár 1923-tól 1940-ig egyfolytában 17 éven keresztül a zsidó hitközségnél fizette be egyházi adóját. visszamenőleg mind a 17 esztendőre kereszténynek számítson és elrendelte azt is, hogy kiadassék az újpesti zsidó hitközség perselyező unokájának és férjének az írás, amely f szerint Pulitzer Izsó őskereszténynek minősíttessék. (Nagy zaj.) T. Ház! Erről az újpesti városháza kénytelen volt kiadni 15 példányban a tanúsítványt. Azért 15 példányban, mert 15 helyen igazgatósági tag ez a Perényi és 15 helyjön volt erre szükség. (Zaj és felkiáltások balfelől: Borzasztó!) Legyen szabad egy másik esetet felhoznom. Interpellációm elmondása után a kormánypárt budapesti szervezetének lapja, a Nagy Budapest szintén hozott erről egy cikket az első oldalon: »Meglepő furcsaságok az árja-tanusítványok kiadása körül« címmel. Meginterjúvolja az újságíró Vályi Lajos képviselőtársunkat, aki többek között a következőket mondja (Halljuk! Halljuk' — Â szónok olvassa): »Beszélnek egy esetről, — folytatja Vályi Lajos — amikor egy zsidó ügyvéd egy esztendőre volt férje egy keresztény nőnek, azután zsidó nőt vett el és ezen egy évi házassága révén ő is és a második zsidó feleség is megkapta <a korlátolt joigú tanúsítványt.« (Mozgás és zaj.) Egy évi együttélés után! (Mozgás.) Kérem, Rassay képviselőtársam, elhiszem, hogy önnek ezt nehéz ihallguiltni. (Zaj és derültség. — Rassay Károly: Olcsó szellemesség!) Hagyjon békében, képviselőtársam, akkor én sem szólok önről. Amikor fölteszi az újságíró a kérdést, hogy ilyen és hasonló eseteik többször fordulnak-e elő, Vályi Lajos képviselőtársam azt mondja, hogy: ami pedig mindennél súlyosabb, az a hír járja, hogy ilyen esetek aránylag igen nagy számban fordulnak elő. sőt a közigazgatási hatóság, mint elsőfokú hatóság a tanúsítványok kiadásánál is enyhébben interpretálja a törvényt. Vályi Lajos t. képviselőtársunk a továbbiakban azt mondja, hogy ő erre maga megkérdezte a székesfőváros IV. ügyosztályát, a közjogi ügyosztályt és ott azt a választ kapta az ügyosztály vezetőjétől, hogy a közjogi ügyosztály a legtárgyilagosabban, a legnagyobb igazságérzettel igyekezett érvényt szerezni a törvénynek és kizárólag a törvény hibája az, hogy a panaszolt kirívó esetek előfordulhatnak. Tehát a törvény hibája! Ez az újság többek között még azt is megállapítja, hogy ebben az ügyben, a tanúsítványok kiadása terén súlyos hiba terhel egyes lelkipásztorokat is. A legtöbb lelkipásztor helyesen fogja fel feladatát, azonban egyes lelkipásztorok kiadnak tanúsítványokat olyan esetekben is, amikor azt nem volna szabad kiadni, az úgynevezett bejelentkezéseket sokkal előbbre datálják, évekkel előbbre datálják azért, hogy a tanúsítványok kiadhatók legyenek. (Zaj.) Legyen szabad megemlítenem, hogy a kormánypárt budapesti orgánumának is ez az álláspontja. (Folytonos zaj. — Közi Horváth József: Ne általánosítson! Fel kell jelenteni az illetőket!) Nem általánosítottam, csak egyesekről beszéltem. Megtörtént, legyen nyugodt a képviselő úr. Itt van egy másik eset. Ez egy közgazdasági hetilap felelős szerkesztőjének esete, még pedig Berényi Sándoré, aki 1899-ben született s mivel a szülei evangélikusok voltak, ő maga is evangélikus lett. Minthogy azonban mind a négy nagyszülője zsidó eredetű és ezenkívül az egyik nem Magyarország területén, hanem Bécsben született, ennélfogva a törvény 1. §-ának 3, pontja értelmében számára korlátolt tanúsítvány sem lett volna kiadható. Neki azonban mint felelős szerkesztőnek és kiadónak korlátlan tanúsítványra lett volna szüksége. Budapesten beadta kérvényét, de Budapesten felvilágosították, hogy ez nem lehetséges, ennek a feltételei nem felelnek meg, ezért nem adható ki. Erre mi történt*? Berényi Sándor fogja iratait, kiveszi a budapesti városházáról (Meskó Zoltán: Man prohiert!) és elmegy Szegedre, a nélkül, hogy budapesti lakását egy percre is feladta volna, bejelenti magát szegedi lakosnak, beadja Szegeden kérvényét és ott Szegeden megadják számára a tanúsítványt, mégpedig a korlátlan tanúsítványt, mert neki ilyenre volt szüksége. (Folytonos zaj.) Meg kell állapítanom, hogy csak a szegedi hatóság tudatos megtévesztésével adhatták ki a tanúsítványt, ennélfogva tulajdonképpen bűncselekményt követtek el. (Csorba Sándor: Nem a kormány Ifelelős! — Keek Antal közbeszól.) Megkérem Keek Antal igen t képviselőtársamat, hagyjon engemet, én majd válaszolok Csorbának. Azt mondja, ihogy nem a kormány, de igen t. képviselőtársam, az ön pártjának egyik képviselője jegyzi ezt a lapot mint főszerkesztő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Homonnay — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Annál inkább meglepő, mert ugyanannak a pártnak a lapja, a »Nagy Budapest« támadja azokat, akik elősegítik vagy pedig tűrik az ilyen dolgokat (Helyeslés a középen.) és ugyanakkor ugyanabból a pártból egy másik képviselőtársunk főszerkesztőnek megy el egy ilyen tanúsítványos felelős szerkesztő lapjához. (Egy hang balfelől: Ez az egyensúlypolitika!) Legyen szabad egy másik érdekes esetet is felhoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.} Fenyő Miksa volt országgyűlési képviselőnek első házasságából egy gyermeke van. Első felesége kikeresztelkedett zsidó volt. Elhalván ez a felesége, második házasságot kötött, s elvett egy keresztény asszonyt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég baj!) aki által a házasságkötéssel ő maga árjásíttatott. Ezek az úgynevezett nős-árjásítások. (Derültség.)
