Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
Az^ országgyűlés képviselőházának 100 gyár királyi kormány figyelmét arra, hogy nagyon éles szemmel iiézze ezt a propagandát és nagyon hatásosan és nagyon eredményesen és nagyon sürgősen tegye meg ellene a megfelelő intézkedéseket, mert ebből a propagandából Magyarországra' egyszer még nagy katasztrófa származihatik. 1921 november 5-én ugyanebben a teremben egy törvényjavaslat fogadtatott el, amely mint 1921 :XL VII. te. jutott be a magyar Corpus Juris-ba. A magyar törvényhozás akkor kimondta IV. Károly király uralkodói jogának megszűnését és a királyi család trónörökösödési jogát is megszüntette. Ennek a törvénynek alapján voltaképpen minden Magyarországon folytatott Habsburg-propaganda törvényellenes. A másik oldalon, tekintve, hogy a Habsburg-család és annak a házitörvények alapján családfője kettős állampolgársággal rendelkezik, tehát nemcsak magyar, hanem egyúttal a volt osztrák állam polgára is, Habsburg Ottót — mint osztrák állampolgárt — a Német Birodalom katonaszökevényként kezeli T Ház! Nem mi mondjuk ezt, hanem a kormánysajtó jobboldali szárnya, (Horváth Zoltán: Olyan is van?) van, kérem, mert Budapesten az egész sajtó, a nemzeti szocialista sajtót kivéve, kormánysajtó, ellenben van ennek a kormány sajtónak egy jobboldali szárnya, amely igen élesen tette szóvá és igen igazán tette szóvá azt, hogy ennek a Habsburg-propagandának egyik vezérfér fia ; Stahremberg herceg, nem átallotta világnézeti és . egyéb gyűlöletekből beállani a francia hadseregbe, német állampolgár létére, és ott alezredesi rangban küzdeni a Maginot-yonalban az ő hazája és faj testvérei ellen, ami egymagában is kemeríti a hazaárulás tény álladókat, (Közi Horváth József: Az ő dolga! — Zaj jobbfelől.) Ne önök háborodjanak fel, mert az önök sajtója írta ezt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hubay Kálmáni: Én ezt egyszerűen helyeslem. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy ez alkalommal helyeselhetek a kormánysajtó állásfoglalásának. (Egy hang a siélsőbaloldalon: Kár volt felháborodni!) Mi történt ezzel a Habsburg-propagandaVal? 1940 márciusában Habsburg Ottó kimegy Amerikába. Kezemben van az egyik magyar amerikai lapnak, — mert hiszen az amerikai magyarok között óhajtott propagandát kifejteni — a zsidó Himmler Márton kiadásában és a zsidó Gombos Zoltán szerkesztésében megjelenő Szabadság-nak az egyik száma, amelyben egy riportot írnak le »Találkozásom a két Habsburggal« címmel. Habsburg Ottó és öccse, Félix, kiváltképpen ízlésesen, tömérdek tapintatra vallóan látogatásukat Washingtonban a Kossuth-házzal kezdték. T. Ház! Ugyanebben a házban, egy kicsit odébb, a delegációs teremben, amikor a kvótáról volt szó, amikor az osztrákok a kvóta arányosítását kívánták, az egyik magyar képviselő közbeszólt és azt mondotta: kérem, először akasszanak fel Ausztriában is 13 tábornokot, akkor meg lesz a kvóta. (Zaj.) Habsburg Ottónak éreznie kellett volna azt, hogy tömérdek expiálásra, tömérdek jóvátételre, tömérdek megalázkodásra lett volna szüksége neki és családjának is ahhoz, hogy Magyarországgal szemben sok mindent jóvátegyeneik s én mindenesetre csak az ízlésnek és a tapintatnak tudom be azt. hogy Washingtonban abban a házban tettek látogatást, amely a Habsburg-háznak leghatalmasabb , ülése 19 iO április 24-én, szerdán. 297 ellenfeléről, a magyarság ragyogó csillagáról, a magyarság atyjáról, Kossuth Lajosról vai! elnevezve. De van egy másik közlemény is ugyanebiben a Szabadságban és ebben HabsburgOttónak az a nyilatkozata, mégpedig meg nem cáfolt nyilatkozata található, amely a következőket mondja (olvassa): »Ha a szövetségesek megnyerik a háborút, az osztrák monarchiát kell visszaállítani, sőt kibővíteni a dunai konföderációban.« T. Ház! Ha a szövetségesek megnyerik ezt a háborút, mi tudjuk, hogy mi lesz, mert mi az Illustration térképét is láttuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Apponyi György: Hamisítvány! — Élénk ellenmondások és zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Maróthy Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Hubay Kálmán (Gr. Appony György felé): Csodálkoznom kell, hogy egy magyar képviselő ezen nem háborodik fel, hanem mulatni tud rajta. (Gr. Apponyi György: Hamisítvány!) Elnök: Csendet kérek! (Maróthy Károly: Ök szintén antantbatfáitok ! — Gr. Apponyi György: Én magyar vagyok és nem vagyok németbarát! — Zaj.) Hubay Kálmán: De van egy harmadik dokumentum is. Egy magyar politikus Amerikában megállapítja, hogy Ottó — kijelentése szerint — a béketárgyalások idejére óhajt fogékony légkört teremteni egy magyar-szlovák-cseh perszonálúnió számára, amelynek ő lenne a császára vagy királya. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ebből már elegünk volt!) Még nincsen vége, még nem volt belőle elég. Itt van egy másik amerikai magyar lap, a címe Toledo, Toledóban jelenik meg. Ez azt írja, hogy Washingtonban, a Hotel Carl tonban március 15-én Habsburg Ottó 'volt az ünnepelt vendég. (Palló Imre: Szégyen!) Ez megint csak ízlését, megint csak tapintatot ós főképpen megint csak a szegény magyarok birkatürelmét jellemzi. Sikerült ez a propaganda az amerikai magyarok között. Az amerikai magyarok vezető férfiai mint a népek reménységéről, mint a magyar szív jóságról r és nemes lelkesedéssel telített Habsburg Ottóról emlékeznek meg az amerikai magyarság látogatójáról. Erre mindenki azt mondhatja: mind nagyon szép; nagyon szép, hogy egy Habsburg a Kossuth házban tesz látogatást, nagyon szép, hogy elmegy a március 15-i ünnepségre, de — itt jön az a bizonyos »de« — minden nagyon szép volna és mindent elhinnénk, ha történetesen Habsburg Ottó előzőleg nem nyilatkozott volna az amerikai újságíróknak és az amerikai újságíróknak ki nem fejtette volna az álláspontját, hogyan képzeli ő — hangsúlyozom: a szövetségesek győzelme esetén — Európának, resspektíve Közép-Európának az újjárendezését. Az amerikai újságírók előtt oly gyönyörűen elrendezte Közép-Európáit, hogy ebben a Közép-Európában az ő nyilatkozata, mégpedig, meg nem cáfolt nyilatkozata szerint Olaszország elvesztené Triesztet, elvesztené Albániát, elvesztené Rhodos szigetét. Németország elvesztené Badent, elvesztené Württemberget, elvesztené Bajorországot, elvesztené Szászország déli részét és elvesztené Sziléziát, Magyarország elvesztené a Felvidéket és Kárpátalját, Jugoszlávia elvesztené a szuverenitását, amennyiben belejönne egy nagy danái mon*
