Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Ass országgyűlés képviselőházának 1ÔÔ. ülése 19

%Ô április $h-én

f szerdán. 293 hogy a felfedezett elmebajosok száma azóta körülbelül az ötszörösére emelkedett. Ezeknek az elmegyógyintézeteknek a férőhelyei kevésnek bizonyultak. Ennek ellenére meg kell említenem, hogy egyes intézetekben a. felvételi lehetőséget nagyon szűkkeblűén kezelik és a vezetők itt-ott — különösen megemlítem az angyalföldi elmegyógyintézetet — tudományos alátámasztással igyekeznek indokolni azt, hogy az elmebetegek^ egy részét vagy túl rövid ápolás után bocsátja el, vagy későn veszi fel, vagy pedig egyáltalában nem tartja szükségesnek a felvételt olyan esetekben, amikor pedig mint később látni fogjuk, kétségtelenül indokolt az elmebeteg kórházi vagy intézeti ápolása. A néhány kórházi férőhely nem emeli lényegesen a férőhelyek számát. A múlt század utolsó évtizedében bevezetett házi ápolási rendszer pedig ma már túlhaladott álláspont, bár nálunk — Heves- és Nógrádmegyében — még vannak olyan csoportok, ahol az elmebajosok házi ápolásban részesülnek. Az előbb említett intézet vezetője azzal kívánja indokolni azt a következetes eljárását, hogy korábban bocsátja ki, különösen az alkoholista, morfinista elmebajosokat, hogy ezeknek ápolásra szükségük nincs, holott ezek többé-kevésbbé aszoeiális lények, akik kikerülve csakhamar visszaesnek és az ilyen rövid ápolási idő semmiesetre sem alkalmas arra, hogy káros tulajdonságaikról leszokjanak és a közre veszedelmes aszociális lényükben átalakuljanak. Az ennek az intézetnek felvételei körül tapasztalt visszás eljárásra vonatkozólag a belügyminiszter úr már egyízben vizsgálatot folytatott le és az intézet igazgatóját rosszálásra ítélte, mert bebizonyosodott az, hogy a felvétel körül nem járt el kellő gondossággal, kellő szabályossággal. Hogy ennek részletei milyenek voltak, nem akarom explikálni, hiszen ez az interpelláció lényegét* nem érinti, csupán leszögezem, hogy ez az eljárás annyiban kedvezőtlen, hogy a többi intézetet terheli súlyosan, amennyiben azoknak az elmebetegeknek az elhelyezése, akiknek ápolására a hatóság kötelezi az intézetet, rendkívül nehézzé vált. úgy hogy a lipótmezei elmegyógyintézetnek körülbelül 150—300 olyan betege van, akiknek számára férőhely nincs, akik a folyosókon töltik idejüket.. Ezek között vannak olyanok is. akik nem állami költségen, hanem saját költségükön töltik ott az időt, akiknek környezetében és rokonsága körében mindez természetesen rendkívül nagy visszatetszést kelt. De a köz szempontjából is rendkívül veszélyes az, hogy azok az elmebajosok, akiket kellőképpen nem ellenőriznek, akiknek a környezete nem alkalmas arra, hogy őket gondozza, egy elméleti feltevés alapján egyszerűen ismét visszakerülnek az életbe és az ország lakosságának, a köznek felbecsülhetetlen és jóvátehetetlen károkat okoznak. Ez a hetvenéves törvény, mint említettem, azóta nem került revízió alá, pedig 70 év alatt egyrészt rengeteget haladt ezen a téren az orvostudomány, másrészt az egyes országokban a vezető rétegek, az államigazgatás felfogasa is megváltozott. Az' elmebajosok ápolása ugyanis nem olyan mellékes, • jelentéktelen egészségügyi tényező, mint amilyennek nálunk, sajnos, tartják. Ma Magyarországon hozzávetőleg 22.000 felfedezett elmebajos van. (Maróthy Károly: És mennyi a fel nem fedezett? — Zaj.) Ebből 50%-ot tud a legjobb esetben elhelyezni a hatóság, illetőleg ennyi az : intézetek felvevőképessége. Ehhez à 11.000-hez még hozzá kell számítani 3—4000 családi körben elhelyezettet, úgy (hogy 14—15.000-et tudnak elhelyezni. A felfedezett elmebajosok száma azonban nem sokkal több, mint 50%-a a meglévő elmebajosoknak. A tudományos statisztika ugyanis körülbelül 200—400 éplelkű egyénre számít egy elmebajost, ami annyit jelent, hogy ma Magyarországom körülbelül 38.000-rc kell tenni az elmebajosok számát. Olyan hatalmas szám* ez, hogy ha a továbbiakban ide méltóztatnak figyelni és a következtetéseket ezzel összhangba fogják hozni, látni fogják azt, hogy ez igen súlyos egészségügyi. j sőt szociális, társadalmi veszedelmet is jelent. Az elmebaj ugyanis, terjedését tekintve, a legnagyobb százalékban öröklékeny betegség. Ez az öröklés, sajnos, olyan körülmények közt történik, hogy az nem elegendően feltűnő ahhoz, hogy az egyszerű ember észrevegye azt, hogy itt öröklődő folyamatról van szó. Vannak olyan elmeibajok, amelyeknél dominál, kirívó az öröklés, itt maguk az egyszerű emberek, a családhoz tartozók is észreveszik, hogy I egy beteg egyénnek a fia beteg lett. tehát a | családi körben, az ismerősök körében óvakodni ! fognak attól, hogy ilyen családdal közelebbi i nexusba jussanak, nehogy a házasságkötés j révén ezt a szomorú Örökséget átvigyék a saját családjukba. Az öröklés másik fajtája azonban olyan módon plántálja át ezt a betegséget, hogy egyes generációk kimaradnak. Ez az . úgynevezett recesszív öröklés, amikor az apától a fiú nem kapja ugyan meg. de az unoka múlhatatlanul meg fogja kapni azt az elmebajt Itt azután már nem olyan feltűnő azMiröklés és maga a betegségi statisztika megmutatja, hogy pontosan ezek az elmebajok na-' gyobb számban szaporodtak el. mint a domij náns öröklésű elmebajok. j Be kellene tehát vezetni a korszerű véde; kezesi módokat és intézkedéseket, olyan intéz; ketteseket kellene hozni elsősorban, amelyek j elejét veszik annak, hogy ez a betegség ilyen í módon terjedjen. Hatalmas számokról van j szó. Magában véve 38—40.000 elmebajos maga ! is nagy szám, ha azonban azt vesszük, hogy ' ! ezeknek utódai közt bizonyos százalék, mondI juik 35% az, ahol nem kifejezett elmebaj, hanem úgynevezett lelki gyengeség, pszichopaí tia > a következménye ennek a betegségnek, j akkor látni fogjuk azt, hogy az ország szo| ciális és közéletét mennyire veszélyeztetik ezek a betegeik, akik szaporodásuk révén terjeszti^ a betegséget. Ez teljesen azonos bármely fertőző betegség terjedési módjával és káros hatása legalább is olyan, mint bármely fertőző betegségé. Ennélfogva bizonyos korj szerű intézkedéseket kell tennünk. Itt a parlamentben a reformtörekvések jegyében indultunk el. Ebből a szempontból I nagyon alkalmas törvény javaslati témának tartom az elmebajok korszerű gyógyítását, ezt a kérdést törvénnyel kellene elintézni, J mert részint az állam hatalmas gazdasági megterhelését, részint pedig ezeket a borzalmas szociális hátrányokat igen egyszerű, korszerű intézkedésekkel csökkenteni lehet. Vannak ugyanis már olyan országok, ahol az elmebetegek, az öröklékeny ideg- és elmebajosok gyógyításánál nem az elkülönítés, az intézetbe való elhelyezés játssza a főszerepet, hanem a megelőzés, ennek a szomorú szaporodási folyamatnak a meggátlása. A sterilizációs eljárás, amely rendkívül egyszerű, az egyénre sem lelkileg, sem testileg károsodást 47*