Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

' Az országgyűlés képviselőházának 10\ kező részében foglalt és a kizáró ok fennforgását meg nem állapítható határozatát. Az eljárás során költség nem merült fel s így e részben határozni nem kellett. A határozat nyomlban kihirdettetvén, az érdekeltnek ezúton tudomására hozatott. Km. f. Putnoky Móric s. k., az állandó összeféríhetienségi bizottság elnöke. Huszovszky Lajos s. k., az állandó összeférhetlenségi -bizottság jegyzője.« Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (írom. 281. sz.) Szólásra következük a vezérszónkok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Matolesy Mátyás! Elnök : Matolesy Mátyás képviselő ural illeti a szó. Matolesy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában immáron ebben az esztendőben másodszor ismeri el a pénzügyminiszter úr azt, hogy a jelenlegi adórendszerben és a közteherviselésnek jelenlegi állapotaiban igen sok kifogásolnivaló van; nagy, szerves, átfogó adóreformra van szükség. Ez a törvényjavaslat is azzal kezdi indokolását, hogy átfogó adóreformra van szüksége az, országnak és ugyanakkor felveti a pénzügyminiszter úr azt, hogy ,ezt az átfogó adóreformot meg lehet valósítani — ahogyan' ő az indokolásban mondja — vagy egyszerre, vagy pedig évrőlévre fokozatosan. T. Ház! 'Ezzel kapcsolatban valamennyiünknek, az. egész országnak közvéleménye az, hog*y tervszerű, átfogó adóreformra van szükség. Én magam is azt mondom, hogy egy átfogó adóreform /végrehajtását egy év alatt megoldani nem lehet, de arra viszont feltétlenül szükség van, hogy végre egyszer ezt a kérdést a maga teljes egészében láthassuk, egy valóban átfogó reformprogrammot megismerjünk, hogy azután annak tóteleit és a keresztülviendő problémákat évről-évre - magunk előtt lássuk és tervszerű megoldását áttekinthessük. A legnagyobb sajnálattal kell megállapítanom, Ihogy az igen t. pénzügyminiszter úr ebben a javaslatában is, mint az előbbiben, csak hangsúlyozza átfogó, szerves adóreform szükségét, mert hiszen a társulati adóra vonatkozó törvényjavaslat távolról sem tekinthető nagy, átfogó adóreformnak, hanem csak egy nagyon kicsi részletkérdés megoldását adja. A pénzügyi kormány, nem éppen a jelenlegi pénzügyminiszter úr, hanem minden elődje hangsúlyozta azt, hogy átfogó adóreformra van (szükség,, és csodálatos anódon egyiküknek sem jutott eszébe, hogy elinduljanak ezen az úton; nem az ő feladatuk volt, de legalább megbízást adtak volna arranézve, hogy egyszer tiszta helyzetet teremtsünk, hogy mérjük le az egész magyar adózás kérdését. A földkérdés rendezése, sajnos, hasonló módon húzódik immár évtizedek óta, de ebben a kérdésben legalább az egész közvélemény, a kormány, a tudományos világ egyaránt tisztában van azzal, hogy mi a probléma, mik a megoldás mértékei; de hogy képzeljük el egy szerves adóreform végrehajtását, ha még azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi egy nagy adóreform tárgya és milyen mértékben kell ezt a reformot végrehajtani. Nagyon fontosnak tartottam ezt itt általános szempontból hangsúlyozni, abban a reményben, hogy ez után az egészen felszínes, L ülése 19 W április 24-én, szerdám. 277 kicsiny területre vonatkozó törvényjavaslat után legyen meg ennek a felszólalásnak ós ennek a tárgyalásnak az az eredménye, hogy a pénzügyminiszter úr indítsa meg azt az akciót, amely egy nagy vizsgálat alapján a magyar adóteherviselés kérdését feltárja. Azt olvasom a javaslat indokolásának első oldalán, hogy ennek a javaslatnak is, mint az idevonatkozó többi javaslatnak is, az adók terhének arányosítása a feladata. Kérdezem, vájjon ebben a javaslatban, vagy a pénzügyminiszter úr bármelyik expozéjában vagy elődjének bármelyik bemutatkozó beszédében elhangzott-e valaha is egyetlenegy kitétel is arranézve, hogy ezt az arányosítást milyen módon, milyen mértékben kívánja végrehajtani a széles tömegek érdekében és a nagyobbak terhére? Tudomásom szerint soha ilyen megállapítás hivatalos helyről, pénzügyminiszter szájából el nem hangzott. , Mindössze két munka van, amely ezzel a kérdéssel Magyarországon foglalkozik. Az egyik Fellner egyetemi tanár könyve az adótehernek foglalkozási főágak szerinti megoszlásáról, amely az adóknak a mezőgazdaság, ipar, bankok, vállalatok stb. foglalkozások szerinti megoszlását adja. A másik munka, amelyet néhány évvel ezelőtt én készítettem, az adóterhek megoszlását kategóriák szerint vizsgálja, éppen abból a célból, hogy lássuk, hogy az egyes jövedelemkategóriák jövedelmüknek milyen részét adják le az államháztartás céljára. Elég éles kritika tárgya volt ez a munka, de azóta más munka nem jelent meg, a hivatalos pénzügyi kormányzat scha meg nem cáfolta, tehát csak ezekre az adatokra hivatkozhatom. E megállapítások szerint az ország lakosságának széles tömegeit, 81 százalékát alkotó agrártársadalom és munkásság, kisiparostársadalom jövedelmének 21 százalékát fizeti be adóba, közteherbe, természetesen nemcsak egyenesadókban, hanem fogyasztási és forgalmiadókon keresztül. A másik társadalmi réteg, a középosztály, az ország 18 százalékát tevő, mondjuk, mai kifejezés szeri'it »polgári társadalom« jövedelmének 29 százaléka megy közteherré és ami most következik, az a legérdekesebb: az ország lakosságának egy egészen vékony rétege, az úgynevezett felső tízezrek, amely réteg a lakosság 1 százalékát sem teszi ki, jövedelmének csak 26 százalékával járul hozzá a közterhek viseléséhez. Nyilvánvaló, hogy ha csak lineáris közteherviselés is volna ebben az országban, akkor is a széles tömegek 21 százalékos teherviselése és a középosztály, a polgári társadalom 29 százalékos teherviselése után a lineáris teherviselés 37 százalékot róna a nagyok vállára és ezzel szemben csak 26 százalék közterhet viselnek. (Paczolay György: Ök csinálták a törvényeket!) T. Ház! Ezt csak azért említem fel, mert nyilvánvaló, hogy ha mi egy átfogó adóreformról kiválnunk beszélni és ilyent kívánunk hozni, ezeknek az adatoknak ismerete nélkülözhetetlen, mert hiszen csak ezek alapján tudjuk megállapítani azt, hogy a széles tömegek számára bizony elviselhetetlen adóterhet jelent az említett 21%. Ez ugyanis számokban rendkívül furcsán fest, mert azt jelenti, hogy éhben a kategóriában a fejenkénti 250 pengő évi jövedelemből — az 1935-re vonatkozó adatok szerint — 21%-ot, tehát 52 pengőt visznek el közteher címén. Óriási tétel ez, szemben a nagyjövedelmeknél mutatkozó 26%-kai! En tehát azt hiszem, hogy az adóreform kérdésénél abból kell kiindulnunk, hogy milyen mértékben lehet csökkenteni a 45*