Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-99
Az országgyűlés képviselőházának szeu szerencsésen, mert nem minden olyan egyént sújt ez az adó, (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) akit az agglegénysége révén valóban jogosan lehetne erősebben adóztatni, hanem csak azokat, akik jövedelmi adót fizetnek. Azok a kulcsok, amelyek e részben megállapíttatnak, bár világosak, mégsem hiszem hogy valaki előre pontosan ki tudná számítani, hogy a tervbevett intézkedéseknek mi lesz a pénzügyi kihatása. S meg kell azt is jegyeznem, hogy amikor a jövedelemadónak tételeit jelentős mértékben felemljük s a felemelt tételekhez igazodna a 60 százalékos jövedelmi pótadók és a rokkant- és ínségadó címén további SO százalék is, akkor meglehetősen nehézzé válik annak az adózónak a helyzete, aki esetleg 25 százalékos jö védelmi adótöbbletet kénytelen fizetni. A végrehajtás során meg kell találni azokat a méltányos utakat és eszközöket, amelyek nélkül esetleg talán^ túllövünk a célon ott, ahol nem okvetlenül kívánatos. De hogy egyébként milyen mértékben van szükség arra, hogy a családvédelem a népes családok számának növelése érdekében (minden vonatkozásban kiépíttessék^ azt én nem azzal igazolom, hogy Magyarország születési arányszáma döbbenetes módon leszállt, — mintegy 20 ezrelék csupán a háború előtti 34—36 ezrelékkel szemben — hanem azokkal a számokkal, amelyek azt mutatják, hogy a férjes nők házasságából mennyi gyérmeik született és azok közül mennyi él. T. Ház! Ha ezeket a számokat egy régebbi adatközlés, egy 1930-as összeállítás alapján megnézzük, kiderül, hogy Magyarországon az 1930-ban érvényben állott házasságoknál egy férjes nőre körülbelül 3*6 születés esett, tehát annyi sem, amennyit ebben a tekintetben a faj egészségtan régóta kíván: hiszen legalább az egy házasságra eső négygyermekes gyermeklétszámmal lehet a nemzet fennmaradását biztosítani. Túlnagy a gyermektelen h 9. Z el SS cl gok száma, kevés azoké, amelyeknél öt vagy több gyermek van. Ezeknek az öt- vagy többgyermekes családoknak bármilyen vonatkozásban nyújt a kormány r kedvezményt, kitörő örömmel vessaük és szívesen megszavazzuk. {Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) A családvédelmi szempontoknak beiktatását olyan irányokban is meg lehetne kísérelni, amelyeken előbb nem jártunk. Az idén január 1-től kezdődőleg a köztisztviselők illetményét 10%i-kal emelte pénzügyi kormányunk áldozatkészsége. Meg merem kockáztatni azt a véleményt, hogy talán igazságosabb, talán méltányosabb- lett volna az, ha a kormány ez alkalommal nem ad általános 10%-os fizetésfölemelést, hanem ezeket a milliókat, amelyeket erre a célra fölhasznált, a családi pótlékok emelésére vette volna igénybe: evvel a családvédelem gondolatát szolgálta volna. Lehet, t. Ház. hogy kerül még sor bizonyos intézkedésekre. Akkor nyugodt lélekkel lehet ezt a megoldási lehetőséget megfontolás tárgyává tenni. Az iparosok helyzetéről is kell pár szót szólnom. Annál is inkább, mert a javaslatban számos olyan intézkedés van, amely a magyar kézműiparosok istápolását tűzi célul maga elé. Nem mondok újságot akkor, amikor leszögezem azt az álláspontomat, hogy amint valaha a régi Magyarországon a városi polgárságnak legértékesebb eleme volt a kézműves iparosság, úgy ma túlnyomórészében a kialakulandó magyar középosztálynak is megbízható pillére az a kézműiparosság. amely gondolkodá- j sában mindenek fölött teljesen magyar. I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ V. 99. ülése 19W április 23-án, kedden. 269 T. Ház! Az iparosság érdekében talán legjobban a javaslat indokolása szól, mert egyenesen a megdöbbenés erejével kell, hogy hasson az az adat, amely szerint a kézműiparosságnak jó 80% L a ezer pengőnél kisebb évi jövedelemmel rendelkezik. Amikor ilyen nehéz körülmények között, sokfelé — mondhatnám — ilyen nyomorban él az iparosság, akkor valóban indokolt minden olyan kedvezmény, amely az iparosság 'felemelkedését célozza. Nekem ugyanis az a megingathatatlan hitem és meggyőződésem, hogy ezt az iparosságot a világ minden kincséért sem volna szabad gyárak műhelyébe engedni. Meg kell azt tartani a maga önállóságában, külön egységekként a magyar gazdasági és társadalmi életben. De ha ez így 'van, akkor szeretnék rámutatni egynéhány olyan dologra, amelyekről részben talán már is volt szó, részben pedig talán a közeljövőben fognak napirendre kerülni. Nyilvánvaló, hogy a kis- és kézműiparosság támogatása tekintetében a kormány nagyon sokat tett. A különböző hitelakciókra, valamint más egyéb segítségekre gondolok, amelyekkel a kisiparosok tömegei megerősíttettek. De van egy olyan kérdés, amely a Házon kívül talán nem egyszer, nem is kétszer megVitattatott és amely minden bizonynyal elénk is fog kerülni, de talán már ma is alkalom van arra. hogy pár szót beszéljünk róla. A javaslat intézkedik azokról a kedvezménytételekről, amelyeket a kereseti adónál az iparosság kategóriái számára fognak megállapítani. De ezeknek is csak a fele Összegét fizeti az, aki a 65 évesi íkort meghaladja. A kérdésnek nem az a megoldása, amelyet itt komoly emberbaráti szempontból Raposányi t. képviselőtársam kifejtett, hogy ez a korhatár csökkentessék le 60 esztendőre. Az igazi megoldás más. Ma, amikor a keresztény és nemzeti Magyarországnak új felépítése folyik, mindent el kell követnünk arra, hogy népünk egészével kedvelteissük imeg a kisiparosi és a kiskereskedői pályát. (Ügy vagy! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ámde minden képviselő, aki a népet ismeri, jól tudja, hogy a falusiak tömegei mennyire és minden áron a városba akarnak menni. Altisztnek, kalauznak vagy miás) foglalkozáshoz. (Ügy van! Ügy non!) Mert ott van előttük egy nagyabb vagy kisebb nyugdíj várása, amelyből öreg napjaikban, majd megélhetnek. (Palló Imre: A kormánypárt viszi be az embereket.) Ennek az állapotnak meg kell szűnnie. Az iparosok és a kereskedők számára is biztosítani kell a nyugdíjat. Az iparosok öregségi biztosításával ennek a Háznak foglalkoznia kell, más államokban ezt a kérdést már megoldották. Olaszország például 45 éves korig megengedi az iparosság öregségi intézményeibe való belépést és más helyen is túl vannak 1 már ezen. Kérek háromnegyed órai meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Laky Dezső: A kérdés az, vájjon tudunk-e az iparosság számára olyan nyugdijat kilátásba helyezni, amely a megrokikant, fáradt, nem teljes munkaképességű iparos számára lehetővé teszi a tisztességes megélhetést. Ez tisztán azon múlik, hogy vájjon az iparosság tömegei felfogják-e, milyen nagy annak a jelentősége, ha aJkkor, amikor a kar erősebb, a fej jobban dolgozik, a szem biztosabb, haj43
