Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-89
12 Az országgyűlés képviselőházának 89, Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni, szemben az előadó úr módositó indítványával? (Nem!) A Ház a szakaszt eredeti szövegezésében nem fo gadja el és így azt az előadó úr módosításaival jelentem ki elfogadottnak. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is megszavazta és azt tárgyalás és hozzájárulás végett a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1?12:XXXIII. törvénycikk 67. §-ának helyébe lépő rendelkezéséről szóló törvény javaslát tárgyalása, (írom.: 215. sz.) vitéz Somotgyiváry Gyula előadó urat illeti a szó. vitéz Somogyváry Gyula előadó: T. Képviselőház! Honvédségünk korszerű újjászervezésével és valóban példás új honvédelmi törvényiünkkel kapcsolatban érthető és csak elismerést érdemel az a törekvés, hogy a fegyveres erő ütőképességének minél teljesebb biztosítása céljából mindent megteszünk, amit csak tehetünk. Végig kell vonulnia ennek a törekvésnek állami berendezkedésünk egész szerkezetén, minden intézmény életén, és azt hiszem, joggal mondhatom, a magyarság minden jövendő életmegnyilvánulásán is. E nagy cél minél hathatósabb szolgálata céljából tüzetesen végig kell vizsgálni az állami organizmus minden kerekét és esavarát, át kell néznünk törvénytárunkat és ahol hiányosságokat vagy elavultságot találunk, nem szabad késlekednünk a módosítással, a korszerűsítéssel. A totális hadiviselés idejében kétségtelen kötelességünk gondoskodni a totális honvédelem biztosításáról. A honvédelmi törvény létrehozatala óta ez a törekvés, ez a tüzetes vizsgálat folyamatban van. Lehet, hiogy ennek a munkának során jelentéktelennek látszó részletmódosításokkal is foglalkoznia kell a törvényhozásnak, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tökéletes egész mindig csak a tökéletes részletekből alakulhat ki. Ilyen, az első pillanatra talán jelentéktelennek látszó részletmódosításról szól az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a katonai büntető perrendtartás egyes rendelkezéseinek katonai szempontból való korszerűbbé tételét szolgálja. A honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912: XXXIII. te. 171. járnak 5. pontja, valamint ugyanennek a törvénycikknek 176. §-a ugyanis kimondotta, hogy a vizsgálati fogság elrendelésének egyik törve- . nyes oka az is, — idézem a szöveget — »ha a tényleges katonai kötelékbe tartozó gyanúsított, terhelt vagy vádlott katonai okokból szabadlábon nem hagyható«. Ezelk a katonai okok természetesen különfélék lehetnek, de bizonyos, hogy egytől-egyig a katonai fegyelem és a katonai szellem csorbítatlan megóvásának követelményéből erednek. Ebből nyilvánvaló, hogy ezeknek az okoknak a helyes mérlegeléséhez a szoros értelemben vett katonai szakismeretek teljes áttekintése szükséges, de ezenkívül szükséges még az is, hogy azok a személyek, akik e katonai okok fennforgása esetén a szóbanforgó vizsgálati fogság ügyében döntenek, legalábbis többségűkben olyanokból kerüljenek ki, akik a katonai életkörülményeket, a csapatélet lélektanát és a fegyelenitartás minden külső és belső tényezőjét »ajtait tapasztalatukból ismerik. Kétségtelen, hogy ezeket a körülményeket a legjobban, azt is mondhatnám, hogy talán kizáróan a csapatállományban hosszú időt eltöltött honvédtisztek ismerik. ülése 19UÖ március 5-en, kedden. Ezeknek a szakismereteknek tehát teljesen érvényre kell jutniok a vizsgálati fogság fenntartásának mérlegelésében, mihelyt a letartóztatást katonai okok indokolták, mert hiszen feltétlenül el kell kerülni, hogy az 1912-es törvényben meg nem határozott, de teljes jogi szabatossággal meg se határozható katonai okoknak esetleges figyelmen kívül hagyása és éhből eredően a vizsgálati fogoly indokolatlan szabadlábra helyezése súlyos károkat okozhasson fontos honvédelmi érdekeknek. Ezek a szempontok érlelték ' meg azt a szándékot, amely az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatban megnyilatkozik. Gondoskodik a javaslat arról, hogy amenynyiben a vizsgálati fogság elrendelésének jogalapja a katonai büntető perrendtartás 171. Vának 5. pontja, tehát katonai okok fennforgása volt és a terhelt a vizsgálati fogság ellen iélfolyaanodással élt, ezt a ifel folyamodását a legfelsőbb honvédtörvényszéknek olyan tanácsa bírálja el, amelyben a szorosan vett katonai szaktudás túlsúlya intézményesen biztosítva van. Vájjon szükség volt-e erre a rendelkezésre! Természetesen szükség volt erre az új módosító rendelkezésre, hiszen ezt a követelményt a régi törvény egyáltalán nem biztosította, mert a katonai állományú tanácstagok a törvény által statuált arány szerint kisebbségben voltak. Ezt az arányt a javaslat az említett katonai okokkal indokolt letartóztatási esetek elintézésiére nézve megváltoztatja; megváltoztatja pedig úgy, hogy az ilyen ügyekben döntő tanács új összetételében a legfelsőbb honvédtörvényszék elnökén kívül még három katonai állományú tanácstag és csupán három igazságügyi tiszt foglal majd helyet. E szerint tehát a szoros értelemben vett katonai szempontok érvényesülése a tanács döntéseiben miniden körülmények között biztosítva van. T. Ház! Módosító rendelkezése ennek a javaslatnak nuég az is, hogy az említett katonai okokkal indokolt letartóztatások esetén kívül ugyanennek a tanácsnak a hatáskörébe utalja azoknak az ügyeknek elbírálását is, amelyekben a vizsgálati fogság elrendelésének okai között úgy a katonai ok, mint a vizsgálati fogságnak valamely más törvényes oka, mégpedig a szökés veszélye, az^ összejátszás lehetősége, valamint a bűnismétlés lehetősége szerepel. T. Képviselőház! Ez a javaslat lényege; mivel pedig a javaslat a honvédelini szempontok korszerűbb szolgálatára irányul, tisztelettel elfogadásra ajánlom. (Helyeslég a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni 1 ! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr nem kíván szólni; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadnil (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. A javaslatot a Ház részletes tárgyalás és jelentéstétel céljából átteszi a véderő- és igazságügyi bizottsághoz. Napirend szerint következik a magyar állam 1937/38. évi zárszámadásának és a vele kapcsolatos legfőbb állami számvevőszéki jelentéseknek a tárgyalása. (írom.: 20., 21. sz.) Horváth Ferenc előadó urat illeti a szó. Horváth Ferenc előadó: T. Ház! Az
