Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-88

8 Az országgyűlés képviselőházának 88. sítási társaság iránt a javaslat szűkszavúságában is általam kiérzett kíméletet; ha ezt a kettőt egymással szembehelyezzük, akkor talán kiviláglik az általam előbb elmondottak értelme és súlya.« Ezt sem tartottam elégnek és (beszédem befejezése után odamentem a pénzügyminiszter úrhoz és be jeleintettem neki, hogy szavaimnak nem volt semmi személyes éle. Ezt a pénzügyminiszter úr szíves volt tudomásul venni, bár kifejezte, hogy ennek ellenére udvarias formában, de határozottan vissza fogja utasítani az én -megállapításomat. A pénzügyminiszter úr válaszában azzal illetett, hogy ón ezzel az előbb felolvasott megjegyzésemmel a gyanúsítás terére léptem, majd így folytatta (olvassa): »Minthogy a képviselő úr erre vonatkozó gondolatainak kifejezésével azt is megmondotta, hogy az én objektivitásomban nem hízik, azt hiszem, egészen természetes, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket felvetett, nem válaszolok, hiszen válaszom úgy sem érdekli, mert az — szerinte — nem. volna objektív. De méltóztassék megengedni, hogy egész közéleti multam alapján visszautasítsam ezt a gyanúsítást és minthogy a képviselő úr négyszemközt kijelentette, hogy gyanúsítása nem velem szemben nyilvánult meg, méltóztassék megengedni, hogy azt a pénzügyminisztérium egész tisztikara nevében is visszautasítsam.« T. Ház! Nem voltam h eut a pénzügyminiszter úrnak ennél a válaszánál, de minthogy nem vagyok az az ember, aki politikai exisztenciáját gyanúsításokra akarja építeni és nem vagyok az az ember, aki a politikai gyanúsítás eszközével óhajt élni bármikor, — remélem, hogy ezt politikai működésemmel a jövőben be tudom majd bizonyítani, amíg azonban ezt bebizonyíthatom, hosszú idő telik el — éppen ezért voltam bátor az elnök úr engedélyét kérni és most a t. Ház türelmét igénybe venni. Vissza kell térnem a pénzügyminiszter úrnak erre a megállapítására elsősorban azért, hogy itt, az ország nyilvánossága előtt helyreigazítsam akkor elmondott beszédem értelmét, Hitelesítették : Czermann Antal s. h. naplóbíráh ülése 19hO február 29-én, csütörtökön. hiszen a pénzügyminiszter úr személyét amúgy sem óhajtottam érinteni, viszont a magam erkölcsi reputációjának védelmében is ki kell jelentenem, hogy abban a kijelentésemben, amelyet itt az imént idéztem, felolvastam, távol állott tőlem az a szándék, hogy a miniszter úr személyét gyanúsítsam. Abban a felszólalásomban egyszerűen azt akartam kifejezésre juttatni, hogy a miniszter úr politikai rezonból, politikai célszerűségből kíméletet gyakorol az indokolásban a biztosító társaságokkal szemben. Ez volt az egyik. Beszédem legalaposabb áttanulmányozása után sem tudtam megtalálni nyomát sem annak, hogy én a miniszter úrnak objektivitását egy pillanatra is kétségbe akartam volna vonni. Harmadsorban pedig én a pénzügyminisztériumnak magas tisztviselői karát felszólalásomban érinteni sem akartam, hiszen abból, hogy én a pénzügyminiszter úrhoz odamentem és azt mondtam, hogy a dolognak nincs személyijeié, nein az következett, hogy akkor a minisztérium ellen van személyi éle, hanem tisztán azt akartam kifejezésre juttatni, hogy ennek politikai éle van. (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Befejezésül azt szeretném csak előadni, hogy amint megvetendőnek tartom azt, ha valaki a politikai gyanúsítás eszközévei ól, éppen úgy elvetendőnek, illetve jobban mondva sajnálatosnak tartom azt^ a politikai túlérzékenységet, azt a gyanakvást, amely a politikai ellenfélnek szavai mögött a legártóbb, a legsötétebb értelmezést keresi. Ezt voltain bátor szavaim helyreigazításaként előadni. Elnök: T. Ház! Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Porubszky Géza jegyző {felolvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a mosí felolvasott jegyzőkönyvvel szemben'? (Nincs!) Ha nincs, úgy azt elfogadottnak és hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délelőtt 10 óra- 23 perckor.) Nyireő Andor s! k. •bizottsági tagok. •