Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1940. évi április hó 4-én, csütörtökön, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Plósz István, Bertalan Kálmán, Pataky László, Nagy Ferenc, gr. Esterházy Móric. — A szarvasmarhák törzs­könyvelésének egységessé tétele tárgyában Rómában 1936. évi október hó 14. napján kelt nemzetközi egyez­mény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Ismertette : Megay Károly előadó. — A könyveknek, zene­müveknek és térképeknek árleszállítás hirdetésével árusításáról szóló törvényjavaslat. Ismertette: Stitz János előadó. — A miniszterelnök jelentése az 1939/40. évi hivatalos statisztikai munkaterv tárgyában. Ismertette: Bencs Zoltán előadó. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra i perckor\) (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kovách Gyula, a javaslatok mellett felszólalók jegyzé­sére Boczonádi Szabó Imre, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Nagy Ferenc jegyző urat kérem fel. Napirend ezerint következik a törvényha­tósági állattenyésztési alapokról szóló törvény­javaslat vitájának folytatása. (írom, 217.) Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Plósz Ist­ván. Elnök: Plósz István képviselő urat illeti a szó. Plósz István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Az előttünk fekvő törvényjavaslat hivatva lesz a mezőgazdaság fejlődését elősegíteni és a kisgazdaságok ál­állattenyésztését javítani. Amint a már előzőleg letárgyalt jó néhány javaslat a mezőgazdaság fejlesztését célozta, ezt a törvényjavaslatot is ezzel a céllal hozta a földmívolésügyi kor­mány a törvényhozás elé. Ez a törvényjavas­lat igen nagyjelentőségű, talán sokkal na­gyobb jelentőségű annál, mint amilyennek so­kan hiszik. Előttem felszólalt képviselőtársaim már ismertették ennek a törvényjavaslatnak olő­nyeit. Őszintén megvallom, hogy én nem tu­dom olyan rózsáis színben feltüntetni ennek a törvényjavaslatnak jövőjét, mint ahogyan so­kan tették s ezért engedjék meg, hogy kifejt­hessem aggodalmaimat. Ha ezt a nagyjelen­tőségű törvényjavaslatot rosszul hajtjuk végre, éppen annyit árthatunk vele a kisga?­daközönségnek, mint amennyit használhatunk egyébként. Szerintem ugyanis a javaslat olyan terhet ró a kisgazdákra, amelyet azok majd nem bírnak el. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdaság ma ismét igen nehéz helyzetben van. erről nem kell képet festenem, hiszen valamennyi falun, KÉPVISELŐHÁZI XAPLÖ V„ a kisgazdatársadalom körében élő egyén tudja, hogy milyen nehéz ma már megint a helyzet. Hiszen, hogy ne mondjak mást, csak arra uta­lok, hlogy a ruházkodási cikkek ára kétszerak­kora, mint ezelőtt egy-két esztendővel volt és más közszükségleti cikkek áira is emelkedett. A szeszélyes időjárás szintén megnehezíti a mezőgazdaság helyzetét és ma igazán bűn volna terhet rakni éppen azokra, akik egyéb­ként is meg vannak terhelve». A törvényjavaslat szép és nemes intenciói azokban, akik a javaslatot olvassák és a eél­jJáit ismerik, igazán felemelő érzést keltenek, de mint az előbb mondottam, hátránya is le­het a törvényjavaslatnak. Engedjék meg, hogy itt egy konkrét esetet mondjak eil, ami az én vármegyémben, Heves vármegyében, nemcsak egy kézségben, hanem több községbetn is meg­történik. * A sok közül ezt az egy esetet el fogom mondani. Saját községemre hivatkozom. Ott 300 da­rab olyan szarvasmarha van, amelynél a kal­kuláció szerinti hozzáljárulás ennek a törvény­javaslatnak alapján diarabonként három pen­gőt tenne ki, plusz a fedeztetési díj, körülbe­iül hét-nyolc pengőre taksálva, mert körülbe­lül 4—18 pengő között variál az az Összeg, amelyet fizetni kell. Én így 10 pengőre taksá­lom azt az összeget, amelyet ezen a két címen fizetni kell egy tehén utam, vagy a két évet meghaladó szarvasmarha után. Amint mon­dom, az én községemben 300 darab ilyen tehén és üsző van. Ennek a 300 darab szarvasmar­hának négy apaállata van. A négy apaállat kicserélése, tíz évet véve számításba, beleite­rül évenként átlagban 400—500 pengőbe. Ezt a 400—500 pengőt kihoztuk abból, hogy ha ki­cseréltük, egy kicsit feljavítottuk ezeket a ki­mustrált bikákat és hogy ne terheljük meg a teihéntartó gazdákat, levágattuk a mészáros által ott azon a vidékein szokásos megszabott árban és amilyen áron kimérik ott a húst a mészárszéken, azon az áron a tehéntartó gaz­dáik elvitték. így megkaptuk azt aç összeget, amire m\nt költségtöbbletre évente a kicseré­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom