Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-96
Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1940. évi április hó 4-én, csütörtökön, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Plósz István, Bertalan Kálmán, Pataky László, Nagy Ferenc, gr. Esterházy Móric. — A szarvasmarhák törzskönyvelésének egységessé tétele tárgyában Rómában 1936. évi október hó 14. napján kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Ismertette : Megay Károly előadó. — A könyveknek, zenemüveknek és térképeknek árleszállítás hirdetésével árusításáról szóló törvényjavaslat. Ismertette: Stitz János előadó. — A miniszterelnök jelentése az 1939/40. évi hivatalos statisztikai munkaterv tárgyában. Ismertette: Bencs Zoltán előadó. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra i perckor\) (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kovách Gyula, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Boczonádi Szabó Imre, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Nagy Ferenc jegyző urat kérem fel. Napirend ezerint következik a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (írom, 217.) Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Plósz István. Elnök: Plósz István képviselő urat illeti a szó. Plósz István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Az előttünk fekvő törvényjavaslat hivatva lesz a mezőgazdaság fejlődését elősegíteni és a kisgazdaságok álállattenyésztését javítani. Amint a már előzőleg letárgyalt jó néhány javaslat a mezőgazdaság fejlesztését célozta, ezt a törvényjavaslatot is ezzel a céllal hozta a földmívolésügyi kormány a törvényhozás elé. Ez a törvényjavaslat igen nagyjelentőségű, talán sokkal nagyobb jelentőségű annál, mint amilyennek sokan hiszik. Előttem felszólalt képviselőtársaim már ismertették ennek a törvényjavaslatnak olőnyeit. Őszintén megvallom, hogy én nem tudom olyan rózsáis színben feltüntetni ennek a törvényjavaslatnak jövőjét, mint ahogyan sokan tették s ezért engedjék meg, hogy kifejthessem aggodalmaimat. Ha ezt a nagyjelentőségű törvényjavaslatot rosszul hajtjuk végre, éppen annyit árthatunk vele a kisga?daközönségnek, mint amennyit használhatunk egyébként. Szerintem ugyanis a javaslat olyan terhet ró a kisgazdákra, amelyet azok majd nem bírnak el. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdaság ma ismét igen nehéz helyzetben van. erről nem kell képet festenem, hiszen valamennyi falun, KÉPVISELŐHÁZI XAPLÖ V„ a kisgazdatársadalom körében élő egyén tudja, hogy milyen nehéz ma már megint a helyzet. Hiszen, hogy ne mondjak mást, csak arra utalok, hlogy a ruházkodási cikkek ára kétszerakkora, mint ezelőtt egy-két esztendővel volt és más közszükségleti cikkek áira is emelkedett. A szeszélyes időjárás szintén megnehezíti a mezőgazdaság helyzetét és ma igazán bűn volna terhet rakni éppen azokra, akik egyébként is meg vannak terhelve». A törvényjavaslat szép és nemes intenciói azokban, akik a javaslatot olvassák és a eéljJáit ismerik, igazán felemelő érzést keltenek, de mint az előbb mondottam, hátránya is lehet a törvényjavaslatnak. Engedjék meg, hogy itt egy konkrét esetet mondjak eil, ami az én vármegyémben, Heves vármegyében, nemcsak egy kézségben, hanem több községbetn is megtörténik. * A sok közül ezt az egy esetet el fogom mondani. Saját községemre hivatkozom. Ott 300 darab olyan szarvasmarha van, amelynél a kalkuláció szerinti hozzáljárulás ennek a törvényjavaslatnak alapján diarabonként három pengőt tenne ki, plusz a fedeztetési díj, körülbeiül hét-nyolc pengőre taksálva, mert körülbelül 4—18 pengő között variál az az Összeg, amelyet fizetni kell. Én így 10 pengőre taksálom azt az összeget, amelyet ezen a két címen fizetni kell egy tehén utam, vagy a két évet meghaladó szarvasmarha után. Amint mondom, az én községemben 300 darab ilyen tehén és üsző van. Ennek a 300 darab szarvasmarhának négy apaállata van. A négy apaállat kicserélése, tíz évet véve számításba, beleiterül évenként átlagban 400—500 pengőbe. Ezt a 400—500 pengőt kihoztuk abból, hogy ha kicseréltük, egy kicsit feljavítottuk ezeket a kimustrált bikákat és hogy ne terheljük meg a teihéntartó gazdákat, levágattuk a mészáros által ott azon a vidékein szokásos megszabott árban és amilyen áron kimérik ott a húst a mészárszéken, azon az áron a tehéntartó gazdáik elvitték. így megkaptuk azt aç összeget, amire m\nt költségtöbbletre évente a kicseré34