Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. illése 19 UO április 3-án, szerdán. 203 Méltánytalanság lenne és össze nein férő a I magyar testvéri érzéssel, iha ezt az adósságot ' továbbra is fenntartanánk. Az igazolt árvíz­károsultakkal szemlben természetesen most min­denféle végrehajtást fel kell függeszteni, az adóhátralékot ugyaneibben az esetben résziben el kell engedni, vagy hosszúlejáratú részlet­fizetést kell engedélyezni. Második kérdésem: milyen segélyben ré­szesülnek azok az árvízkárosultak, akik mező­gazdasági területen szenvedtek katasztrofális károkat? Az országos árkormánybiztos úrtól kapott értesülésem szerint 250.000 hold utóla­gos bevetéséről van szó, részint kukoricával, részint kölessel, részint muharral, részint riei­nusszal. Hiszem, hogy a földm ívelésügyi mi­nisztérium a vetőmagakciót minden bürokrá­ciától mentesen, gyorsan fogja lebonyolítani, mert ez a legfontosabb, (vitéz Várady László: Sürgősen!) Örömimel értesültem arról, hogy a honvédelmi niiniszter úr többszáz igásfogatot bocsát rendelkezésre az utólagos szántás és vetés f elvégzésére, mivel itt gépierőt a talaj lazasága miatt nem lehet alkalmazni: — arról is örömmel értesültem, — hogy az árvízsuj­totta területek legénységét a honvédelmi mi­niszter úr máris szabadságolta. Harmadik kérdésem az. hogy milyen elő­készületek történtek erre, hogy az árvíz által rombadöntött utak, hidak minél előbb helyre­állíttassanak és a belvizek lecsapoltassanak 1 (Horváth Géza: Mi van ezzel?) Itt csak a bel­vizekről akarok szólni annyiban, hogy szüksé­gesnek tartom az országban lévő minden nél­külözhető szivattyúnak azonnali számbavéte­lét és lefoglalását, hogy minél előbb le lehes­sen ezeket a ívizeket csapolni. Utolsó kérdésem az, történt-e intézkedés arra vonatkozólag, hogy az ármentesítő társu­latok minél előbb pótolják hiányos felszerelé­süket? (Helyeslés. — vitéz Magasházy László: Államosítani kell őket!) Nem akarok senkit vádolni, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egészen bátran!) de kétségtelen, hogy hibák történtek és hiányok vannak. (Egy hang a középen: Ada­tokat hozunk!) Sok ármentesítő társulatnál nem volt meg a kellő felszerelés, nem volt meg a kellő számú szakember és sok helyen a gá­tak is rossz karban voltak, nem tartották őkei rendben. Magam is személyesen meggyőződ­tem erről, de arra, hogy ilyen hibák és hiá­nyosságok voltak. Pest vármegye főispánja is rámutatott legutóbb a nyilvánosság előtt. Mélyen t. Ház! Űjból hangsúlyozom, hogy az árvízkárosultak megsegítésének nem szabiul bürokratikus úton történnie. (Helyeslés.) Ilyen esetben minden célravezető intézkedést gyor­san meg kell tenni és akár a hivatali út meg­kerülésével is meg kell engedni. Történtek is a helyi közigazgatás részéről éppen a legna­gyobb veszedelem idején ilyen bürokráciame.v tes helyes, célravezető intézkedések a hivatali út megkerülésével. Azt kérem, hogy ezeket azután azért, mert a hivatalos utat kényszerű­ségből nem tartották be^ ne vexáliák, hanem inkább dicsérjék mep; az illetőket. (Helyeslés a középen.) Az árvízkárosultak megsegítéséből a ma­gyar társadalomnak is ki kell vennie a részét. A magyar sajtónak pedig nem csak konsta­tálni kell az eseményeket, hanem appellálnia kell a magyar társadalom lelkiismeretére is, hogy a segélyakció minél hamarább megindul­jon és minéi szebb eredményeket mutasson fel. Itt nem kínai árvízről és nem kínai árvíz­károsultakról, hanem magyarokról váu szó.. (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek, Horváth Géza kép­viselő úr! Mester Miklós: ...és ha tudtunk külföldre — nem mondom, nemes célokra — százezreket áldozni, akkor földönfutó magyar testvéreink felsegélyezésére milliókat és nem százezreket kell áldoznunk. (Egy hang a szélsőbalolda­lon: ide szavazzon meg a főváros százezreket!) Tudomásom van róla, hogy az építőiparos és kubikos munkások egy napot ingyen dolgoz­nak az árvízkárosultak részére. (Éljenzés.) íía­gyon szükségesnek tartanám, hogy ezt az in­gyen munkanapot kötelezőnek érezze magára nézve minden magyar ember. Akik ezt nem tudják maguk, mint fizikai munkások leszol­gálni, pénzben váltsák meg ezt a munkanapot. A kulcsról természetesen lehet beszélni; én ágy gondolnám, hogy havi jövedelmének öt százalékát mindenkinek erre a célra kellene áldoznia. Ez komoly megsegítést jelentene or szagos viszonylatban. (Helyeslés.) Még csak egyre szeretnék rámutatni. Vitéz Bonczos Miklós országos árvízkformánybiztos urat — azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül — úgy ismerjük, mint az egyik legszo­ciálisabban érző és gondolkozó magyar poli­tikusunkát. (Ügy van! Úgy van! a jobbolda­lon és a középen.) A magam részéről, amikor ezeket. az árvízsu jtotta területeket jártam és tehetetlenül néztem az árvíz pusztítását és te­hetetlenül hallgattam az emberek panaszát, csak az a tudat vigasztalt, hogy ha én nem is tudok segíteni, de vitéz Honczos Miklós és munkatársai helyettem és mások helyett is ezen a téren gyakorlatilag megteszik a maguk kötelességét. Mélyen t. Ház! Nekem most is ugyanez az érzésem és hiszem és hinni aka­rom, hogy sem énbennem, sem képviselőtár­saimban, sem pedig a magyar társadalomban nem fog csalatkozni a gyors segítségre váró, szerencsétlenül járt magyar nép. (Helyeslés. éljenzés és taps.) Elnök: A belügyminiszter úr, kíván vála­szolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Engedje meg a mé­lyen t. Ház, hogy az elhangzott interpellációra nemcsak a magam, hanem a másfelé elfoglalt foldmívelésügyi miniszter úr és a ^ kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter úr nevében is megadjam a választ. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr az árvízka­tasztrófával kapcsolatiban felmerült összes prbblémákat érintette és én leszek bátor ezekre a kérdésekre egyenkint válaszolni. Mindenekelőtt érinteni akarom azt a kér­dést, amelyet a képviselő úr erősen prononszí­rozott, hogy tudniillik ezen a téren az intéz­kedésnek 'bürokráciamentesnek kell leninié. Ez annyira természetes, hogy felfogásom sze­rint az, aki ilyen esetekben bürokratizál, fe­gyelmi vétséget követ el, (Éljenzés és taps jobbfclől és középen.) Éppen hogy a büro­kráciamentességet biztosítsam, inieiáltam azt, hogy egy országos kormánybiztos rendeltes­sék ki, (Helyeslés.) akinek a keze semilyen irányban síi nősen bürokratikusain megkötve. Azt hiszem, a választás mind a személy, mind a megtett intézkedések tekintetélben helves volt és kedvező eredményekre vezetett. (Élénk helyeslés és taps. ~ Felkiáltások jobbfelől és a közéften: Éljen Bonczos!) Már most ami magát az ár víz veszedelmet illeti, hála a Gondviselésnek és az utóbbi na­1 pok időjárásának, azt hiszem, hogy az a ko­32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom