Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1940 április 3-án, szerdán; ™ 199 lerpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a zsidótörvény végrehajtása ügyében a fényképésziparban. 1. Vau-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ipartestületekben a második zsidótörvény után is teljesen zsidó felfogás és zsidó vezetőség kerekedik felül a törvény intencióival szem ben? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a budapesti fényképészek és fényképnagyítók ipartestületében a keresztény tagok teljes bojkottálásával a keresztény érdekek ellen a zsidó érdekek és zsidó vezetőség kerekedett felül?« .; Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. s Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Amikor a Baross Szövetségben^ megszervezett keresztény (éuyképésziparosok érdekében felszólalok, teszem ezt azért, inert meggyőződtem arról, hogy ez a keresztény fény képészipar a minden piacot domináló zsidó iparral szemben milyen hátrányos állapotban van. Engem felszólalásomban nem a zsidóság iránti gyűlölet vezet, hanem az a szeretet, amelynek minden egyes magyar emberben meg kell lennie keresztény magyar testvérei iránt. Mélyen t. Ház! Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a többi országokban hogyan oldották meg a zsidókérdést és azt is tudjuk, hogy valamennyi ország közül bizony nálunk hozták meg a legenyhébb törvényt és nálunk is hajtják végre a legenyhébben. Ezért az ember azt várná, hogy ők a keresztény magyarság iránt megértéssel viseltessenek és ne várják meg, míg a törvény a maga szigorával próbál rendet teremteni, hanem lássák be, hogy itt van végre már az ideje annak, hogy a keresztény magyarság is érvényesüljön, exisztencíát teremtsen magának. Mi történt itt? Azt történt, hogy a budapesti fényképészek és fényképnagyítók ipartestülete, amely 75 százalékban zsidó (Gr. Festetics Domonkos: Csak?) és csak 25 százalékban keresztény, nem akarja megérteni az idők szavát és nem akarja belátni azt, hogy nem áll az ipartestület érdekében az, hogy tovább feszítsék a húrt, hanem keresni kell a kis magyar fényképészekkel a megértést abból a célból, hogy közös munkával megfelelően tudják saját érdekeiket képviselni. Ez a nagy százalékkülönbözet az oka annak, hogy a zsidóság mindeddig dominálta a helyzetet ebben az ipartestületben s nehezen akar arról a helyről elmenni és megalkudva a körülményekkel, nem tud odáig felemelkedni, hogy a keresztény magyarságnak vezető szerepet juttatna az ipartestületben. Nem lehet kifogás az, hogy az ipartestületekhez még nem érkezett le a végrehajtási utasítás. (Egy hang jobbfelől: Már le kellett volna érkeznie!) A törvény intencióit kell megérteni és ha azokat megértik vagy megértették volna, akkor nekem most felesleges lett volna felszólalnom és ezt a szomorú esetet itt felemlítenem. Mi történt? A keresztény fényképésziparosoik szervezkedtek, mégpedig a Baross Szövetség kebelén belül, azért, mert látták, hogy abban az ipartestületben ők nem játszanak szerényt és így új helyet kerestek magliknak. XJgylátszik, jhogy a Baross Szövetség tagja lenni nagy fo-űn lehet és ezért nem akartak velük szóbaállani. Most, amikor eljött a közgyűlés ideje, a keresztény fényképészek a számarány dolgában és az állásoikat betöltő személyek kérdésében megbesizélést akartak tartani a vezetőséggel, amely azonban egészen furcsán elzárkózott ez elől, nyilvánvalóan azért, mert nem akarta, hogy arra való emberekkel töltsék be a keresztény iparosok a nekik futtatandó helyeket, hanem olyan iparosokkal, akik az ő társaságukhoz tartoznak. (Gr. Festetics Domonkos: Díszgójok!) Nagyon furcsa körülmények vannak itt. Kiderült az, hogy ez nem egy oillanatnyi elhatározás műve, hanem hosszú idők munkája, mert azok a pénzbeszedők, akik szintén zsidók, szándékosan kerülték a keresztény iparosokat, hogy tőlük a tagsági díjakat beszedjék, amikor pedig a választások kiíratták és ezek az iparosok jelentkeztek, kiderült, hogy ezeknek aktív és passzív választójogai: megszüntették, azon az alapon, hogy a tagsági díjat nem fizették be. De ahogy el tudott menni a pénzbeszedő a zsidó iparosokhoz, el kellett volna mennie a keresztény iparosokhoz is. Mivel a keresztény iparosok ezt az ipartestületet nem látogatják és a Baross Szövetségben megtalálták azt a keretet, amelyben saját keresztény érdekeiknek megfelelően tudnak szervezkedni, így nem is volt módjukban, hogy megtudhassák, vájjon miért kerülték őket? Amikor elkövetkezett a közgyűlés, elmentek a vezetőséghez kikérni a tagok névsorát, mert — roppant furcsa dolog — az ipartestület sohasem értesült arról, hogy milyen új tagokat vettek fel az ipartestület kebelébe; sohasem tudja az az ipartestületi tag, hogy tulajdonképpen ki tagja a testületnek. A névsor kiadását megtagadták és csak, miután fellebbezéssel fordultak az iparügyi miniszter úrhoz, az utolsó napon adták ki a névsort. Már most méltóztassanak elképzelni, hogy miután csak az utolsó pillanatban jutott kezükbe a névsor, hogyan tudtak volná a választásra felkészülni? Vájjon mi történt ezalatt a másik oldalon.' A másik oldalon egészen máskép történt a felkészülés. Magában az ipar egyesületben megalakult egy fényképészszakosztály, amely január 18-án tartotta alakuló közgyűléséi Kimondották, hogy abba egyelőre csak zsidó iparos vehető fel. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Aímikor erre az alakuló gyűlésre a keresztény iparosság felvonult, akkor Dalnoki Kovács ügyvezető igazgató kapuőrséggel fogadta őket és január közepén az utcára kitette őket és ez az osztály dirigál. Itt van egy meghívó, amelyet megkapott minden egyes zsidó fényképésziparos hivatalos formában. Alá van írva az ipartestület elnöke, alelnöke és egy elöljárósági tag. Nem lehet azt mondani, hogy ez tehát egy csoportnak a munkája. Alá van írva a »Budapesti Fényképész és Fényképnagyítók Ipartestülete« nevében, tehát az ipartestület vezetősége egy ilyen csoport szolgálatában -áll. Természetes, hogy amikor így készülnek fel egy választásra, a keresztény iparosság számára nem marad más hátra, mint látva az egyenlőtlen küzdelmet, visszavonuljon. •Hiszen tudták azt, hogy amikor megbeszélést kívántak tartani az elöljárósággal a választást illetőleg, az elöljáróság egyenesen elzárkózott a megbeszélés elől, sőt egy elöljárósági ülésen határozatot hozott, amelyben kimondotta, hogy jelölő bizottságot nem küldenek ki, hanem majd