Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

104 Az országgyűlés képviselőházának (Zaj. — Palló Imre közbeszól.) Palló Imre kép- viselő urat kérem, maradjon csendben. Paczolay György: Különösnek tartom, hogy az urak nem engedik elmondani egy nyilvánvalóan nem politikai tárgyú interpellációmat. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Molnár Lajos közbeszól.) Molnár képviselő urat kérem, maradion csendben. Paczolay György: A törpegyümölcsösöknél pedig az történt, hogy ezeknek nemcsak a szárát rágták meg a nyulak, hanem megették a koronáját is. A nagykőrösi határban a pálfai erdő mellett van köztudomás szerint egy mintakisbirtokképpen kezelt törpegyümölcsös. Ennek a nagykőrösi kisgazdának egyetlen fája sem maradt épen, öt katasztrális hold területet a nyulak teljesen tönkretettek. Amikor megindult a károk bejelentése, a gazdák egyrésze visszariadt, mert attól félnek, hogy ezzel segíteni úgysem fognak és csak adók kivetése lesz a következménye a károk bejelentésének. (Zaj.) Lehet, hogy a fáknak bizonyos százaléka, amelyeket a nyulak megrágtak, a jó tanácsadás szerinti áthidaló oltással megmenthető lesz.; Sajnos, azonban nemcsak egy-kétesztendős fák-1 ról van csak szó, mert 6—8—10—12 esztendős gyümölcsfák is tönkrementek a nyúlrágás kö-j vetkeztében. Azt jelenti ez a súlyos kártevés, hogy a Magyar-Alföldön, Európa gyümölcs: kertjében, amely Gyöngyöstől kezdve János-, halmáig vagy a ceglédi határtól kezdve Nyársapáton, Nagykőrösön keresztül a félegyházi határig terjed, többszázezer vagy a jelentések beérkezése után esetleg többmillió gyümölcsfa: szenvedett kárt elsősorban kisgazda gyümöle«stermelő területeken. T. Ház! Ha a földmívelésügyi miniszter úr-] nak a kártevésről kibocsátott rendelkezését és csak a Nagykőrösön idáig bejelentett 250.000 pengős kárt vesszük figyelembe — ennyi a tönkrement fa tőkeértéke — s ha ehhez hozzászámítjuk többszörösen a 6—8—10 éves fánál; elveszett, kiesett, terméshozamot és azt a tőkét,; amibe az elpusztult fák, vagy gyümölcsösök újravaló beültetése kerül, akkor előttünk áll az' a horribilis összegű kár, ami az alföldi gyü-i ni ölestermő rónán munkálkodó magyar kis-; gazdatársadalmat az elmúlt télen érte. A földmívelésügyi és a pénzügyminiszter' úrtól segítséget kérek csemete-akció, műtrágyaakció formájában és olyan értelemben, hogy egészen komoly állami közegek objektív megállapítása és felvételezése alapján nyújtson a kormány olcsó hitelt a tönkrement kis gyümölcsösök helyreállítására. Fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy ki a felelős ezekért a károkért. Nem elintézés az, hogy rendkívüli szigorú tél vöTt, és nem elin

j lézés az sem, hogy a gazdákat okoljuk a károkért, mert a gazdák igenis, elvégezték mindazt, amit a gazdák önvédelemből okosnak és bölcsnek láttak. Az időjárás azonban meg

1 semmisítette az előrelátó intézkedéseket és a károk lényegesen bekövetkeztek. A vadászokat sem lehet felelőssé tenni a vadkárokért, mert nagyon jól ismerjük a vadászati törvény ider vonatkozó rendelkezését. Amikor azonban ínég

1 állapítjuk, hogy nem a gazdák előrenemlátásán múlott ez a rendkívüli f kártétel, ugyanr akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy ebr ben az esztendőben óriási százalékú visszaesés lesz a gyümölcstermésben, (Eg

y hang a középen: Ez. igaz!) Az elerőtlenedett fák ugyanis semmiképpen sem fogják megteremni azt az átlagos hozamot, amelyet egy hat-nyolc-tíz 95. ülése 19UO április 3-án, szerdán. vagy tizenkétesztendős gyümölcsfától még nehéz időjárási viszonyok között is el lehet várni. Nagyon sok helyen újakkal kell pótolni az elpusztuló fákat, mert az áthidaló oltás hatása csak évek múlva fog jelentkezni, így csak évek múlva fognak megfelelő termést hozni ezek a fák, ebben az esztendőben azonban és több esztendőn keresztül mindenféleképpen egészen komolymértékű termésvisszaeséssel kell számolnunk. Adót azonban mindenféleképpen kell fizetni, tehát nemcsak tanácsra lesz szüksége ennek a rendkívüli károsodást szenvedett gazdatársadalomnak, hanem komoly segítségre ^is. Ezért kérek segítséget a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter úrtól. Ennek a kérdésnek a másik oldala az, hogy van egy elavult, hatvanéves vadászati törvényünk, (Úgy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) amelynek betűin keresztül még a földesúr-jobbágyvilág szelleme sugárzik át. (Tornyos György: Ezt igazán nem lehet mondani! — Egy hang a középen: A vadállomány is tönkrement!) A kisember szociális és gazdasági védelme elsőrendű kötelességünk azokon a területeken, ahol a homokot nem lehet megkötni másképpen és ahol nem tudna annyi ember megélni, mint a duna—tiszaközi gyümölcs- és szőlőtermelő területeken megél kertes gyümölcsgazdálkodással. Nemzetgazdasági szempontból az ország egyik legértékesebb része az a föld, amely öt-hat évtizeddel ezelőtt még futóhomok, legelőterület, csordajárás volt, ahol ezalatt az öt-hat évtized alatt megváltozott az egész gazdasági élet s ahol gyümölcstermelő kertekké változtak a legelők. A vadászati törvényt azonban meg akkor hozták, amikor az Alföld legnagyobb része legelőkből állt, most azonban, amikor bolgár kertészetek százai, néhányszáz négyszögöles vagy néhányholdas mintagyümölcsösök százai sorakoznak^ egymás mellé, amikor Nagykőrösön közel négyezer ilyen kisgazdaság van, akkor elérkezett az ideje a vadászati törvény megreformálásának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a középen: Mi is így akarjuk!) Lehetetlenség, hogy Ölbetett kézzel nézze az a kisgazda, hogy többezer pengőt jelentő gyümölcsöse szemeláttára menjen tönkre. Ma ugyanis az a helyzet, — éppen a kezem között van egy ilyen ügyészségi feljelentés — hogy százával indul, meg az eljárás a vadörök feljelentése alapján vadászati kihágások miatt a károsodást szenvedett kisgazdák ellen, százával hozzák velük szemben az elmarasztaló ítéleteket, mert botot vettek és kutyával kergették meg a gyümölcsöseiket tönkretévő nyulakat, (vitéz Lipcsey Márton: Nem azért! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De azért! — Elnök csenget. — Zaj.) Ne oktasson képviselőtársam: fáradjon le és ne vonja kétségbe az igazmondásomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ha önnek van becsülete, nekem is van. (Folytonos zaj.) Elnök: Paczolay képviselő urat kérem, mérsékelje magát. Nem történt semmi sértés. (Folytonos zaj. — Zsengellér József közbeszól.)* Zsengellér képviselő urat kérem, ne oktassa az elnököt. (Zsengellér József: Mindig a Lipcsey!) Ne méltóztassék közbeszólni. Paczolay György: Mivel százával ítélték el vadászati kihágások miatt a kisgazdákat, az a kérésem az igazságügyminiszter úrhoz, hogy tessék a rendkívüli helyzetet figyelembe venni és tessék amnesztiát kieszközölni ezeknek az ein bereknek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A vadorzó szerintem is vadorzó, én is va-