Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1940 február 28-án, szerdán. a képnek a királyi palotába átvitelével nem csak tiszteletünknek, ragaszkodásunknak és szeretetünknek adunk kifejezést a Kormányzó Ür iránt, hanem ezzel Ö Főméltóságának örö­met is szerzünk, javaslom, mondja ki a Ház, hogy hozzájárul ahhoz, hogy ez a hatalmas mű a képviselőházból a királyi palotába vi­tessék át. (Helyeslés.) A Ház elnök javasla­tát egyhangúlag magáévá teszi. Méltóztassék \ megengedni, hogy egyidejű­leg még egy indítvánnyal járuljak a t. Ház elé. Ez az indítványom a következő. Javaslom, járuljon hozzá a t. Ház ahhoz, hogy a Kor­mányzó Ür Ö Főméltósága megválasztásának húszéves fordulója alkalmából a legközelebb esedékes képviselői illetményekből — teljesen egyenlő arányban — összesen 20.000 pengő le vonassék, mely összegből a Ház tagjai 10.000 pengőt a Főméltóságú Asszony nyomorenyhító akciójára, 10.000 pengőt pedig a Horthy Miklós . repülőalapra ajánlanának fel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház ehhez az elnöki indítványhoz is egyhangúlag hozzájá­rul. Napirendünk egyetlen tárgya a vitéz Nagybányai Horthy Miklós Ür húszesztendei országlásának megörökítéséről szóló törvény­javaslat tárgyalása. (írom. 214. sz.) vitéz TJjfalussy Gábor előadó urat illeti a szó. vitéz Ujfalussy Gábor előadó: Igen t. Ház! Előttünk fekszik egy nemzetiszínű kerettel díszített törvényjavaslat, amely ha törvény­erőre emelkedik, hivatva lesz megörökíteni vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr húszéves dicső országlásának évfordulóját. Ezt az országlást a nemzet szeretete, hálája és örök elismerése övezi körül. Visszagondolva az országiásnak gondterhes húsz évére, úgy érzem, igen t. Ház, hogy nincs ebben a terem­ben kemény szív, amely ebben a pillanatban meg ne lenne hatva és tudom, hogy a nemzei minden egyes tagja átérzi a mai nap jelentő­ségét, fontosságát és komolyságát. (Ügy van!) Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt húsz év, amelyet átéltünk, bizony sokszor megalázó, elkeserítő, bizonytalan volt, mígnem az 1938-as és 1939-es években már kezdtek megjelenni és felgyulladni az örömtüzek a Felvidék inagyai részének, majd később Kárpátalja vidékének felszabadítása alkalmából. A világ, igen t. Ház, köröskörül mindenütt tombol és a mindennapi élet küzdelmei mindannyiunkat kergetnek, űz­nek, marcangolnak és szorongatnak a pereen­kint változó világ rémségei között. De igen t. Ház, álljunk meg egy pillanatra e viharban és tartsunk egy kis rövid pihenőt, hogy a múltba visszatekinthessünk. Ebben a küzdelmes múltban fogunk találni valami szé­pet, valami felemelőt is. Két ilyen szép, fel­emelő megállapítás példának okáért az, amiről röviden meg fogok emlékezni. Az egyik felemelő megállapítás az, hogy ezt a földretiport, megkorbácsolt nemzetet, a magyarok Istene ismét kezébe vette és rajta tartja áldó kezét, a másik pedig az, hogy adott ennek a nemzetnek egy nagy ajándékot. Mi elsősorban a jó Istennek köszönhetjük, hogy ez az ország még ma is áll. Csoda ez, igen t. Ház, olyan csoda, amelyet emberi gyarlósá­gunk következtében talán felmérni sem tu dunk. Sőt tovább megyek. Nemcsak talpra állt ez a nemzet, hanem él és virul is akkor, ami­kor minket környező és ezelőtt húsz évvel naggyá és gazdaggá tett egyik állam immái kéve módiam széthullott. (Ugy van! Ügy van!) A másik felemelő megállapítás, mint em­lítettem, az ajándék. Igen t. Ház, a jó Isten igen nagy ajándékban részesített bennünket magyarokat, egy férfi személyében, aki vala mikor a messze kéklő tengeren irányította az osztrák-magyar monarchia büszke csatahajóit, majd küldetéssel Szegedre került és innen dicső hadserege élén az elvesztett hont visszaszerezte. Magyar vezérnek lenni Szegeden, igen t. Ház, nem pompázás volt, hanem a közért való aggodalom, történelmi felelősség, merész vál­lalkozás és kísérletezés. Aki ezt a vállalkozást és ezt a kísérletezést abban az időben magára vette, az csakis izzó magyar hazaszeretettől sugallva tehette meg, nem pedig hiúságból. (Ügy van! Ügy van!) Merész cselekedet volt ez a kísérletezés, igen t. Ház, olyan, mint mikor egy eltört sze kér megvadult lovai a mélység felé törnek és a lovak zabláját meg kell fogni. Nos, Kor­mányzó Urunk megfogta ezt a zablát és vissza is szerezte ezt a hazát. Mi kortársai, akik vala mikor e húsz éven keresztül ott küzdöttünk mellette és talán egy-egy téglát mi is hoztunk az ország házának építéséhez, mindannyian éreztük akkor és érezzük ma is, hogy úgy, mint 1919-ben, ma 1940-ben is, ebben a változó, nehéz időben Kormányzó Urunk kemény, mar káns egyénisége az egyetlen szikla, amelybe minden egyes magyar ember belekapaszkodha­tik. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mindert egyes magyarnak tudnia kell, hogy az ő bá­tor optimizmusa adott hitet az ellankadóknak, mindenkinek tudnia kell, hogy az ő bölcs jó­zansága egyenlítette ki a szélsőségeket (Ügy van! a középen.) és minden egyes magyar em­ber tudja azt, hogy Kormányzó Urunk a ma­gyar anyaföldből magába szívott hazaszeretet­tel virraszt és őrködik magyar fajának álmai felett. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps.) Ezt érzi, igen t. Ház, ennek a nemzetnek apraja, nagyja, a kunyhók és a paloták lakója, egy aránt. Ezért van az, hogy egyformán áhítatos, rajongó szeretet övezi Kormányzó Urunk ma­gas személyét mindenki részéről. (Ügy van! Ügy van!) Kormányzó Urunk puritán egyénisége nem engedte meg azt, hogy ezt a mai napot, ezt az évfordulót a nemzet szíve szerinti pompával ünnepelje mèg. A pompa elmaradt, de e helyett annál melegebben, annál odaadóbban fogja hirdetni a jelen és az utókor számára a nem­sokára törvényerőre emelkedő törvényjavaslat az ő nagyságát, a nemzet örök háláját és mély hódolatát. (Ügy van! Ügy van!) Mély tisztelettel kérem az igen t. Házat, hogy ezt a törvényjavaslatot lelkesedéssel és egyhangúan elfogadni méltóztassék. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps a Ház minden ol­dalán.) Elnök: T. Ház! A javaslathoz nem kíván senki sem hozzászólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tör vény javaslatot általánosságban elfogadni? (Igen?) A Ház a törvényjavaslatot általános­ságban egyhangúan elfogadja. A javaslattal részleteiben a közjogi bizottság fog foglal­kozni. Az ülést 30 perere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. vitéz Ujfalussy Gábor képviselő úr, mint 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom