Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

176 Az országgyűlés képviselőházának 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy ez a család a gyermekek nagy száma folytán hiába keresett lakást 145 helyen? 3. Van-e tudomása különösen a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy azt a háztulajdonost, aki ingyenes lakást ajánlott fel a szabad ég alatt tanyázó családoknak, ezért adózás alá vonják"? 4. Hajlandók-e ezek után a miniszter urak törvényes úton intézkedni afelől, hogy a sokgyermekes családok kilakoltatása csak a legsúlyosabb bérnemfizetés eseteiben történhessék meg; hogy a sokgyermekes családokat gyermekeik nagy száma miatt be nem fogadó háztulajdonosokat a magyar nemzet élete ellen elkövetett súlyos merénylet miatt vád alá helyezzék és olyan külön adóval sújtsák, amely egyszersmmdenkorra elejét veszi a hasonló v isszaéléseknek

1

? A felvetett kérdésekkel kapcsolatban ass előbb említett miniszter urak nevében és a magam részéről a választ a következőkben adom meg: Való az a sajnálatos tény, hogy Pikier Lajos pestszeuterzsébeti lakost nyolcgyermekes családjával 1939 október hó 5-én kilakoltatták. De az nem való, hogy a kilakoltatás »hamis ürüggyel« történt. A tényállás ugyanis az, hogy a szabályszerű felmondás 1939 augusztus hó 1-ére szólt; a kilakoltatás pedig jogerős bírói ít'let alapján, 3 havi bértartozás után, csak október hó 5-én következett be s így Pikier kellő idühaladékban részesült, mert a kilakoltatás ideje a méltányosság figyelembevételével állapíttatott meg. (Maróthy Károly: Szóval helyes a kilakoltatás!) Egyébként is meg kell jegyeznem, hogy az elhelyezkedés nehézségeire tekintettel, különösen télvíz idején, a kilakoltatások intézésénél a miniszteri biztos a méltányosság legmesszebbmenő határáig megy el, úgyhogy a kilakoltatások szinte teljesen szünetelnek. A lakbérleti szabályrendeletek nem szorulnak oly irányú módosításra, hogy »a szabályrendeletek tisztíttassanak meg a formalizmustól és aki utólag, legalább a bíróság előtt akarja teljesíteni lakbérfizetési kötelezettségét, annak ezt vegyék olybá, mintha kellő időben fizetett volna«. A lakásbérleti szabályrendeletnek a bérnemfizetés mia.tti felmondásra vonatkozó rendelkezései alapján kelt bírói határozat az ítélt dolog erejével bír s azt utólagos fizetés felajánlásával hatálytalanítani nem lehet; (Maróthy Károly: Rossz a szabályrendelet!) de jogszabályban sem lehet ezt intézményesen biztosítani, mert a határozat alapján a bérlet tárgyára esetleg már újabb jogviszony is létrejöhetett s a határozat hatályon kívül helyezése harmadik személyek jogát is sértené. Utólagos fizetésre, illetve fizetés felajánlására tehát jogokat alapítani nem lehet, mert az teljes jogbizonytalanságra vezetne. (Maróthy Károly: Éljen a szigorú jog!) Tudomásom van arról a sajnálatos helyzetről is, hogy a nagy (sokgyermekes) családok elhelyezkedése körül a nehézségek, egyes háztulajdonosok elzárkózó magatartása miatt, még mindig fennállanak. Éppen ezért megfontolás tárgyává teszem a nehézségek kiküszöbölésére már kilátásba helyezett messzebbmenő i ! 1

1 ézkedések megvalósítását. A lakásügyi miniszteri biztos hatáskörének kiterjesztésére vonatkozólag közlöm, hogy az 1200/1940. M. E. számú rendelet 4. fának (3) bekezdése értelmében a szociális előfeltételek 95. illése 194-0 április 3-án, szerdán. fennforgása esetén a miniszteri biztos a lakásügyi végrehajtást a jövőben határozatlan időre is felfüggesztheti. Lakásoknak ingyenes használatra való átengedése esetén a házadót a házhaszonérték alapján ki kell vetni. Az adott esetben módomban állott volna azonban a kivetett adó törlése iránt intézkedni. Végül felhívom a képviselő úr figyelmét az 1939:IX. te. 3. §-ára, amely állandó házadómentességet biztosít a szegények, ínségesek vagy hajléktalanok elhelyezése céljából bárki által létesített épületek részére. A törvényben biztosított állandó házadómentesség lehetővé teszi, hogy a városok, községek, egyesületek és magánosok is köztehertől mentesen létesíthessenek olyan épületeket, amelyekben az ily szerencsétlen családok hajlékot találnak. Budapest, 1940. évi március hó 17-én. Remény iSchnoller Lajos, s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni? {Igen! Nem!) — Maróthy Károly: Nem lehet!) Kérem azokat, akik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Maróthy Károly: Szóval, ezután is kilakoltatják a sokgyermekes családokat?) Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! Következik a pénzügyminiszter úr válasza Csoór Lajos képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Válasz Csoór Lajos országgyűlési képviselő úrnak az italmérési engedélyek kérelmezésének nehézségei tárgyában előterjesztett interpellációjára. Csoór Lajos országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi március hó 13-án tartott ülésén interpellációt intézett hozzám, amelyben intézkedést kér az iránt, hogy az italmérési engedélyek kérelmezésénél a pénzügyi hatóságok ne kívánják meg az italmérés gyakorlására szolgáló helyiségek helyszínrajzának bemutatását és a bérleti szerződés fennállásának igazolását. Ezenkívül intézkedést kért abban a tekintetben is, hogy a nagykorúvá lett hadiárvák és a férjhezment hadiözvegyek ne veszítsék el az 1921 :IV. te. végrehajtása tárgyában kiadott 101.010/1921. P. M. számú rendelet 14. §-ában biztosított elsőbbségi igényjogosultságukat. Az italmérési engedély iránti kérvények felszerelésére vonatkozólag a t. interpelláló képviselő úr azt kéri, hogy a pénzügyi hatóságok ne kívánják meg az italmérés gyakorlására szolgáló helyiségek helyszínrajzának bemutatását és a bérleti szerződés fennállásának igazolását. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom az 1921 :IV. te. 5. §-ában foglaltakra, mely rendelkezés értelmében korlátlan, és korlátolt italmérési üzletek csak olyan helyiségekben engedélyezhetők, amelyeknek fekvése, építésmódja és berendezése a közegészség követelményeinek megfelel. Ezen törvényes rendelkezés folytán annak, aki korlátlan vagy korlátolt italmérési engedélyért folyamodik, kérvényében meg kell jelölnie az üzlethelyiséget és természetszerűleg azt is igazolni tartozik, hogy a megjelölt üzlethelyiséggel tényleg rendelkezik is. Az üzlethelyiség megjelölésének és a rendelkezési jog igazolásának előfeltételétől eltekinteni nem lehet, mert italmérési engedély — a fenthivatkozott törvény-