Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

174 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19AO április 3-an, szerdául Golgotának meglehetősen göröngyös útjait s ha velünk együtt járnak, akkor valószínű, hogy velünk együtt virrad fel nekik is a feltámadás napja. Egyébként a törvényjavaslatot általános­ságiban a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkben hozott határozatunk értelmében az interpellációkra 12 órakor kell áttérnünk. Ezért a vitát félbesza­kítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 4-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását, továbbá a mai napirendünk 2., 3. és 4. pontja alatt fel­vett ügyeket. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen?) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az írásbeli miniszteri válaszokat fogom felolvas­tatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a hon­védelmi miniszter úrnak Váczy József képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »T. Kép­viselőház! Váczy József 'Országgyűlési képviselő úr a képviselőiház január 31-én tartott ülésén az állatértékesítés válsága tárgyában interpel­lációt terjesztett elő. Az interpellációban fog­lalt azon kérdésekre, melyek a földimívelésügyi igazgatás köréhe tartoznak, a földimívelésügyi miniszter úr nyoimban válaszolt, azon kérdé­sekre pedig, melyek a honvédelmi igazgatást érintik, válaszomat a következőikiben adom meg. A hazai juhtenyésztés előmozdítása érde­kében 484.977. 2./é.—1939. szám alatt intézked­tem aziránt, hogy a közétkezési bizottságok mindenütt, ahol a juh-húsi megfelelő mennyi­ségben beszerezhető és ára a marha- vagy sertéshúsnál nem drágább, marha- és^ sertés­hús helyett hetenként egyszer juh-húst fo­gyasztassanak a csapatokkal. A 423.432/2. é ; — 1940. szám alatti rendeletemmel pedig felhív ­tani a közétkezési bizottságok figyelmét arra, hogy hústalan napokion a juh-hús és a sertés­láb búsételként kiszolgáltatható. Tervbe vet­tem, hogy a folyó év tavaszán megrendelendő húskonzerveket az előírás szerinti marhahús helyett felerészben sertéshúsból gyártatom le. Már 1939. év őszén hozzájárultam ahhoz, hogy a zsírosgyapjú alapára, kg.-ként 1.80 P-ről 2.— P-re emeltessék fel. A belföldi 1940. évi nyirású gyapjú árá­nak megállapítása kérdésében megállapodtam a földmívelésügyi miniszter úrral, hogy a gyapjútermelési önköltségi árat — az árellen­őraés országos kormánybiztosa javaslatát is figyelembe véve — a minisztertanács fogja megállapítani. A gyapjúárak állandó emelkedéséhez a legutóbbi években a honvédelmi igazgatás be­szerzései adták meg a lehetőséget, ezeknél a beszerzéseknél az illetékes szervek mindig szem előtt tartották a hazai mezőgazdaság ér­dekeit. Ezeket az érdekeket azonban a mult : ban is és a jövőben is feltétlenül a honvédelmi érdekekkel összhangba kell. hozni. Kiérem a tisztelt Képviselőházat, hogy vá­laszomat tudomásul venni méltóztassék. Bu­dapest, 1940 március 13. vitéz Bartha s. k.. m. kir. honvédelmi miniszter.« Elnök: Kérdem, méiltóztatnak-e azj írás­ban adott választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a híonvédelmi minisztéí úr vá* lasza Vájna Gábor képviselő úrnak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felol­vasni, Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Vájna Gábor országgyűlési képviselő úr a képviselőház folyó évi január hó 31-én tartott ülésében a légvédelmi tüzér­ség csapatainak Felvidéki Emlékéremmel való ellátása tárgyában interpellációt terjesztett elő Az interpelláló képviselő úr szavai sze­rint »nem is annyira interpelláció, mint in­kább tiszteletteljes kérés« volt az országgyű­lés nyilvánosságán át a Főméltóságú Kor­mányzó Ürhoz és hozzám. Erre végleges válaszomat a következők­ben adhatom meg: A Felvidéki Emlékérem — mint az az el­nevezésből is kivehető: — nem kitüntetés és érdemek elismerése, illetve jutalmazása cél" jából alapíttatott, hanem az csupán emlék a magyar fegyveres erő ama csapatai részére, amelyek a visszakerült Felvidéket az e cél­ból, vezetett hadműveletek alatt megszállot­ták .illetőleg amelyek a megszállásban bar nem vettek részt, de akár Kárpátaljai], akár a keleti vagy északi határ mentén hadműve­letekre voltak csoportosítva Az Emlékéremre való igényjogosultság fel­teteleinek megállapítása tehát a Kormányzó Űr Ő Főméltósága ama legfelsőbb elgondolá­sából indult ki, hogy az csak a fegyveres meg­szállást végrehajtó csapatokat — csapatpa­rancsnokságig bezárólag — illesse meg. í)e nem illetékes a csapatparancsnoknál magasabb parancsnokoknak és azok törzseibe beosztot­taknak, valamint a magasabb vezetés ezervei­nek, vasutakat megszálló szakalakulatoknak, stb. sem, noha ezek a határt a fegyveres csa­patokkal egyidőben, megszállás céljából lép­ték át. A Ludovika Akadémia hallgatói fegyveres zárt katonai egységekben, éles lőszerrel felsze­relve és bármely alkalmazásra készen vettek részt a Kormányzó Űr Ő Főméltósága Kas­sára történt ünnepélyes bevonulásán. Az előbb említett feltételek alapjain természetes tehát, hogy az emlékérem elnyerésére jogosultak voltak. Az adományozás másik indoka náluk is az volt, hogy a jelen idők tiszti sarjadéka ezzel egész életre szóló nemes emléket nyerjen. Egyebekben a Felvidéki Emlékérem ado­mányozásának feltételei alapos mérlegelés után akként állapíttattak meg, hogy az érmet csak azok kapják meg, akik a Felvidék, illetve Kárpátalja megszállásában csapatkötelékben aktív résztvettek, Vagy készen állottak arra, hogy a megszálláshoz netán szükséges hadmű­veletekben fegyverrel közvetlenül résztvegye­nek. Ezen meghatározás adta keretbe a honi légvédelmi tüzérségnél szolgálatot teljesítő egyének, — habár részben tényleg nehéz vi­szonyok között látták el feladatukat — nem illeszthetők be. Az odaítélés keretének oly bővítése, hogy abba honi légvédelmi szolgálatban álló egyé­nek is felvehetők legyenek, maga után vonná az emlékérem adományozását sokezer oly tény­leges szolgálatban pállott honvéd egyén szá­mára is, akiknek működése már csak közvetve volt kapcsolatban a végrehajtott katonai mű­veletekkel. Tudatában vagyok annak, hogy a légvé­delmi tüzérség alakulatai a legnehezebb vi­szonyok között, éjt nappallá, téve, hivatásuk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom