Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-94
150 ! Az országgyűlés képviselőházának 2. Fedeztetések kézből történte a tarkánál, ötvenes gulyák a (magyarnál, fedeztetések rendje. A harmadik, amit felveendőnek tartanék, az, hogy a Tiszántúlra csak (hazai piros-tarka származású bika vihető és vehető. Engedelmet kérek, ezen a téren nem osztozom Megay igen t. (barátom véleményével, aki azt (mondta, hogy a kisember bika-borjúja nem üti smeg a nagybirtokos bikaállományának színvonalát. Sajnos, nem vagyok vele egy véleményen és csodálkozom, hogy mint gyakorlati ember nem úgy figyelte meg a dolgot, mint »más gyakorlati emlber. A kisemíber lefüggönyözve tartja, még a legyet is elhajtja róla. Alapkri térin ni ként kötöm ki, hogy a nagy kirakati bikák helyett, amelyek a kiállításon vannak, olyan állatokat neveljünk, amelyek nem vágóhídra valók, hanem arra, hogy ha (kimennek a nyomorúságba, megállják a helyüket. (Twps u középen.) Semmiképpen sem helyeslem, hogy a kiállítás anyaga vágóhídi elbírálás alá essék. Az elbírálásnak egészen másnak kell lennie, mert az élet számára kell nevelni az állatokat, nem pedig a vágóhíd számára. Negyedik pontként felveendőnek tartom a bikaborjúk edzetteégét és nevelési módját. Nem edzett borjú Tiszántúlra ne legyén vihető. Ez nagyon fontos, mert ott szokja meg a nyomorúságot az állat, ahol szerep vár rá. A Tiszántúl állatálilományiát oiem szabad edzett bikával megfertőzni. A következő ötödik pontba felvenném a zugbikák tartásának büntetését és a zugbikák kiherélését. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy tapasztalataimat a gyakorlati életből merítem. Ha a törvény nem lesz szigorú, végrehajtása nem lesz krudélis, akikor nincs módunkban kielégítő eredményt elérni. A hatodik pontba felvenném azt. hogy a nem törzskönyvezett származású bikiábak hamis cégér alatt való eladása, büntetendő. Nem gyanúsítok meg senkit, de megtörtént a múltban, hogy megvesznek egy nem törzskönyvezett bikát és eladják hamis cégér alatt törzskönyvezett bikaként. Tudom, hogy ilyen esetek a múltban megtörténtek, ezentúl azonban nem szabad ilyennek megtörténnie, mert ezt becsapásnak hívják. Hogyan bízzunk az eladott állat minőségében, ha ilyenek megtörténhetnek? A hetedik pontban áz # láillategészségügyi kívánalmak fontosságára kívánnám a miniszter úr figyelmét felhívni. A nyolcadik pontban a tanyaesoiportok és külhatári tenyészérdekek mikénti megoldása volna felveendő. Elhangzott itt, ha jól tudom, Víáczy képviselőtársam szájából, hogy a közigazgatás kapcsoltassék ki az apaállatok vizsgálatából. Ezt én helyeslem és kilencedik pontként felveendőnek tartanám a szabályrendeletbe. Én közigazgatási ember voltam, de szívesen lemondanék a közigazgatás szempontjából érről a munkakörről, mert ez valóban nem közigazgatási kérdés. Nem tudom megérteni, hogy egy bikának a kiválóságát egy laikus ember, például a főszolgabíró, érdemesen el tudná bírálni. (Rajniss Ferenc: A főszolgabíró mindent tud! Derültség.) Én vitatom ezt. Ezt a múltbeli szokást, a közigazgatásnak ezt a ténykedését szívesen elhagynám, mert ez szakkérdés és nem közigazgatási kérdés. Legfeljebb elnököljön benne. A földmívelésügyi miniszter ÚT úgy tud megnyugtatni, ha odahat, hogy ennek a törvénynek a gyakorlati életbe való átültetése nem lesz drága, annak 9U. ülésé 19h0 április 2-án, kedden. a kis parasztnak nem került sokjába, mert egyébként — előre is meg tudom mondani — ez a gyönyörű, nagyrahivatott és sorsdöntőjelentőségű törvény igen kellemetlen visszhangot váltana ki. Oda kell hatnunk, hogy a kisérdekeltségeket lehetőleg alacsonyabb f öszszeggel ériintsük és sújtsuk, (Helyeslés a jobboldalon.) mert annak most sincs egyebe a vizénél és az összeroskadó szerencsétlen tanyájánál. T. Ház! Hogy milyen árvák vagyunk mi és a marhaállományunk hasznosítása tekintetében milyen elsőrendű szerepet töltünk be, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag 1 statisztikát ismertessek. (Egy hang a jobboldalon: Ezt nem mondhatjuk!) Azok vagyunk, tessék csak meghallgatni. Tej dolgában: Görögországban termelnek 1,730.000 hektoliter tejet, — ez az 1937. évi összeírás — Litvániában 4,074.000 (hektoliter tejet, Magyarországon 4,458.000 hektoliter tejet, tehát 26 európai állam közül Magyarország a harmadik legkisebb. Sajtban és vajlban mi termelünk a legkevesebbet. Ez a takarmányhiá.nyra vezethető vissza, továbbá a mostoha, szikes, rongy legelőkre; emiatt a Kunságon, a Hajdúságon meg az ilyen vidékéken júliustól kezdve nincs tej, mert elapad előle minden lehetőslég. Enni nem tudnak adni a tehénnek, mert nines takarmány, legeltetni .pedig nem lehet. 900.000 telién van Magyarországon, mégis a 26 európai állaim között mi a^ tizedik helvét foglaljuk el a tej dolgában. Dániában 1,574.000 tehén van és termel 51.164.000 hektoliter tejet, 183.000 tonna vajat és 33.000 tonna sajtot. Nyilvánvaló tehát, hogy a mi eme gyarlóságunknak nem a Dunántúlban van az oka, hanem oka ennek az Alföld árvasága, amely a Dunántúl kiválóságának nemhogy segítene, hanem lerontja : országos vonatkozásban még annak is az értékeit. Eá kell, hogy mutassak a földmívelésügyi miniszter úr előtt >a ^borértékesítés nagy fontosságára s az itt tapasztalható szerencsétlen állapotokra, amelyekkel előttem is foglalkoztak már. Hogyan vásárol a Hangya^ Vásárolja a Hangya a hízott marhát a vásáron, de amikor az ember el akar adni, Schwartz úrral, Braun úrral és Grün úrral kénytelen tárgyalni, mert a Hangya Schwartz úron és Grün úron keresiztül tárgyal a féllel. Vásárol a Hangya aprólékot is, ott meg Gut freund Péterrel ós Gntfreund Istvánnal kell tárgyalni. A bőrnél Kohn Áron és mások nyerészkednek. Kérem ennek az állapotnak végét vetni s a Hangyát, mint hevásárfó intéziménvt, arra, utasítani, hogy tartózkodjék a jövőben az ilyentől s adja a 'bevásárlást a kisi, becsületes magyar emlbérek kezébe. A kis magyar paraszt ember mégis csak iohiban ért hozzá, hogy az a. marha mii ven minőségű, mint egy zsidógyerek. Tisztelettel kérek tíz pere meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a tíz nerc meghoszszahbítást megadni^ (Igen!) A Ház a meghoszszabbításhov, hozzáiáml. Pápai István: T. Ház! Tisztelettel rá keU mutatnom még juh- és ^ sertésállományunk szintén meglehetősen árva állanotára. Itt is az a baj, ami a marhánál. A iuh térvesztés aznkon a szikes legelőkön, amelyekről bátor voltam már a t. Ház előtt beszélni, valósággal kimegy már a divatból, mert nem érdemes tartani! nem találja meg a gazda vele a számítását. Már pedig a gazdának az a szokása?
