Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-94

HO Az országgyűlés képviselőházának jelentősege lesz ennek, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, mert ebben az esetben az apaállatok tartása, amelyek különösen értékesek, végeredményben a pásztorokra lesz bízva. Ebben a vonatkozásban tehát igen fontos, hogy a földmívelésügyi miniszter úr rendeletileg intézkedjen ebben a kérdésben. Ebben a tárgykörben és ebben a vonatkozásban igen eredményes munkásságot fejtett ki a Zöldmező Szövetkezet és kívánatos lenne, hogy még tartson megfelelő tanfolyamokat és ezt a kérdést minden vonatkozásban a közvélemény elé hozva, javítsa az állapotokat, mert a jelenlegi állapotok semmi körülmények között nem megfelelőek. T. Ház! Bár nem tartozik szorosan véve a törvényjavaslathoz, úgy vélem, hogy állattenyésztési vonatkozású törvényjavaslat tárgyalása során a lótenyésztés kérdésével is foglalkozni kell. Lóállományunk semmiesetre sem üti meg azt a mértéket tenyészszínvonal tekintetében, amely a hazai rögnek, a takarmányozási viszonyoknak és a magyar nép lószeretetének megfelelne. A nélkül, hogy bárkit és bárkiket is támadnék, vagy bárkinek munkásságát rosszindulatú kritika tárgyává tenném, a főhibát ebben a vonatkozásban a lótenyésztési igazgatás jelenlegi rendszerében látom. Lótenyésztési igazgatásunk jó volt a múltban, de ez a rendszer semmiesetre sem válik be napjainkban. Ha megnézem azt a mérhetetlen, hatalmas összeget, amelyet ebben az országban a lótenyésztésre fordítanak és a másik oldalon megnézem az elért eredményeket, akkor egyetlenegy állattenyésztő gazda sem lehet megnyugodva és nem lehet elismeréssel, mert egyetlenegy állattenyésztési ágat sem alimentálnak úgy az országban, mint a lótenyésztést, már pedig a lótenyésztés színvonala semmiesetre sem áll arányban azzal a mérhetetlen összeggel, amelyet a lótenyésztésre fordítunk. Én nem akarok senkit sem bántani, de lehet valaki a legkiválóbb úrlovas, lehet a legkiválóbb úrkocsis, ebből még^ nem következik, hogy ért is a lótenyésztés kérdéséhez és hogy ért tenyésztés-technika^ kérdésekhez. Nekem tehát az a szerény kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy a lótenyésztés kérdését is szervesen illessze be az állattenyésztés többi ágába. Nem tudom és nem látom be, miért szükséges a lótenyésztést kivenni az egész állattenyésztési ügykörből akkor, amikor végeredményben ez is éppen olyan állattenyésztési üzemága a mezőgazdaságnak, mint akármely más állattenyésztési üzemág. Talán azt mondhatják, hogy honvédelmi érdek; de hiszen éppen a katonaság panaszkodik a legjobban, hogy nem tud a maga céljaira megfelelő állatokat beszerezni, mert a köztenyésztési színvonal nem olyan, hogy ezeknek a kívánságoknak megfeleljen. Igenis, a tenyésztési cél és a tenyésztési színvonal tekintetében is igen nagy munkát kell elvégezni. Pedig a magyar lónak olyan hírneve, sajnos, csak volt a múltban, — ne áltassuk magunkat, volt a múltban — hogy igenis, ebben a tekintetben igen szép kiviteli lehetőségeink vannak. Ma azonban talán a tenyésztési célt is meg kell változtatnunk bizonyos vonatkozásban, mert ma nem kis távolságra gyorsan menő lovakra van szükség, hanem elsőrendű igás állatokra, amelyek nagy távolságokat elég gyorsan meg tudnak tenni. Ilyen vonatkozásban is szükséges és kívánatos lesz a lótenyésztés átszervezése. Rá akarok még mutatni arra, hogy több 9 U. ülése 1910 április 2-án, kedden. olyan probléma van, amelynek megoldása mind az állattenyésztés fejlesztését szolgálná. Itt van a közeljövőben megvalósuló öntözési kéri dés. Ez a kérdés szorosan összefügg az állattenyésztés kérdésével. Olyan területeket fogunk a takarmánytermelés részére megnyerni, hogy . igenis szükséges, hogy megfelelő állatállománynyal rendelkezzünk. Hiába fogjuk ugyanis azokat a területeket öntözni, ha nem lesz megfelelő állatállományunk, az öntözésből eredő jövedelmet nem fogjuk tudni kellőképpen felhasználni. A szarvasmarhatenyésztés terén pedig szükségesnek és kívánatosnak tartanám a • fej nyészkerületek újabb revízióját. Ez a revízió talán nemcsak a szarvasmarhatenyésztés terén, hanem elsősorban a lótenyésztés terén is jelentkezik és kívánatos lenne-, hogy ezen a téI ren is végrehajtsuk. A jelenlegi törvényjavaslat szerény megíté: lésem szerint alkalmas az állattenyésztés fejlesztésére. Jól tudom, hogy a javaslattal szemben bizonyos ellenérzés nyilvánult meg, amenynyiben azt mondották, hogy ez lijabb megterhelést jelent. T. Ház! Bármennyire is nézem és forgatom ezt a javaslatot, újabb megterhelést nem látok abban. Átmenetileg feltétlenül jelent ugyan bi zonyos nagyobb kiadást, de a következő években egészen bizonyos, hogy ez az összeg csökkenni fog és a gazdáknak, illetőleg a köztenyészeteknek az apaállat tartására fordított őszszege kevesebb lesz, a dolog természete szerint is, mert hiszen azokat az apaállatokat hosszabb ideig lehet használni. Van azután mindenekfelett egy elvitathatatlan nagy érdeme a javaslatnak, tudniillik ' az, hogy ezentúl a gyengébb tenyészetek is megfelelő jó apaállatokhoz fognak jutni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért pedig hajlandó kell, hogy legyen a gazdáközönségnek az a része, amelynek ma talán magasabb tenyésznívőn álló állatállománya van, hogy a közért átmenetileg ezt a kevesebb áldozatot meghozza. T. Ház! Minthogy a felszólalásomra szánt idő lejárt, azzal fejezem bie felszólalásomat, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot jónak, helyesnek és célszerűnek tartom, de csak akkor és abban az esetben fog ennek a jótékony hatása mutatkozni, ha ezzel párhuzamosan, ezzel egyirányban az állattenyésztés jövedelmezőségét is növeljük. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps jobbfelől.) Abban a reményben-és abban a hitben, hogy ezbe fog következni, — és a földmívelésügyi miniszter úr személye garancia arra, hogy ez be^ fog következni (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Helyes lés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban ki Ikell magamat mentenem, hogy a vita közepén szólalok fel, de mentségemül szolgál az, hogy egész héten nagyon el leszek foglalva. ^ Méltóztatnak tudni, hogy három külföldi földmívelésügyi miniszter jön Budapestre, akikkel nekem fontos tárgyalásaim lesznek és ezek a tárgyalások nem fogjál; lehetővé tenni, hogy a képviselőházban az egész vita folyamán jelen legyek. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy utánam felszólaló kép-